Újra itt

Lassan-lassan visszatalálok ide újra, hiába írtam, hogy új helyre megyek... És jó érzés. Már napok óta somfordálok, teszek-veszek itt, mostani hangulathoz alakítottam, és végre az írásig is eljutok. Blogok éledtek mostanában újra, beállok én is a sorba, mert azért hiányzik ám. Nem terveztem ilyen hosszú szünetet, nem sorolok okokat, nem sajnálkozok rajta, egyszerűen folytatom! :)

Kavarognak bennem bizonyos érzések... gyászol a városunk, a FB-on, az utcán, a boltban, az iskolában, a postán mindenhol a döbbent, mély szomorúsággal átitatott részvétnyilvánításokba és csöndes beszélgetésekbe botlok, és annyira összeszorul a szívem, pedig én nem is ismertem a művelődési ház igazgatónőjét, csak látásból, de annyi mindenki szerette. Egyik pillanatról a másikra halt meg, 50 évesen, itt hagyva a családot, a szeretteit, nem tudok elmenni mellette. Hogy lehet egy ilyet vajon túlélni? Tényleg nem tudom. Ilyenkor a saját családomra gondolok, és annyira féltem a törékeny boldogságunkat, nehogy bármi tragédia megtörje.

Fallen Angels by Rucola Designs

Egy dalt is csatolok ide, hallja bele mindenki azt, amiben hisz, vallástól függetlenül is van mindannyiunkra közös üzenete:

Nem lehet állandóan ezen aggódni, nem is szoktam, de azért óhatatlanul előtörnek belőlem ilyen érzések, például most, meg sokszor oldalkészítés közben, nézve, rendezgetve a fotókat... Most még olyan kicsik a gyerekek, annyi minden vár még ránk együtt, szeretném megőrizni a boldog pillanatokat, szeretném évek múlva is felidézhetővé tenni, valahogy konzerválni. A scrapbook segít ebben, próbálok hagyományos technikával is albumokat készíteni, millió terv és elhatározás van mindig a fejemben, "csinálok DD-t" (December Daily), "csinálok PL-t" (Projekt Life), de nem megy. Valahogy egyre távolabb érzem magamtól a hagyományos scrap világát, annyi újdonság, annyi jó cucc van, ilyen paszták, olyan festékek, papírok, millió chipboard, jobbnál jobb alkotócsomagok, egyre több scrap webáruház mindig kinézek dolgokat, de a töredékét se tudom megvenni. Mindig megveszem azt a minimumot, amit úgy gondolok, elég és belefér abba a pár ezer forintos határba, amit erre tudok most fordítani, de aztán itthon elkezdem összerakni, és nem elég, nincs mihez nyúlni, nincsenek színek, bélyegzők, tinták, nincs többféle dekortapasz, nincs választék, nem is megy úgy, mint szeretném, nem elég szép, nem elég egyenes, nincs ötlet, hiába a millió inspiráció lementve, nálam már nem úgy mutat, egy idő után félrerakom, és megfogadom, á, nem csinálok hagyományost. De azért időről időre elcsábulok, aztán elpazarolok pár alapanyagot, csinálok pár közepes dolgot (remélem azoknak, akik kapják azért tetszik, mert amit tudok beleadok), de én, aki látom, hogy mennyivel jobbat is lehetne csinálni, sose vagyok teljesen elégedett, nekem kevés, amit én csinálok. Biztos segítene egy, meg több tanfolyam, nem olyan online, amikor itthon bénázok, hanem olyan ott ülős, amikor vezetik a kezem és kijavítják, amit csinálok, de akkor megint a hiányzó anyagiaknál meg időnél tartunk.

Nemrég bezárt a scrap.hu, ahol kezdtünk anno sokan, én ott lestem el az első PS leckéket, mindig oda irányítottam mindenkit, aki kérdezte, hogy kezdjen neki. Máig kedvesek a szívemnek az ott megismert "régi, nagy öreg szkrepperek", bár már jó ideje nem voltam ott jelen, mert a digi eléggé kiszorult onnan anno. Valahogy mégis kedves maradt mindig  a szívemnek, és akiket onnan ismerek, máig követem, olvasom. Azóta sok új név, tehetség bukkan fel, bámulok őket, mert fantasztikus dolgokat csinálnak, de valahogy ez az egész most még bátortalanabbá tesz, túl profi, túl anyagigényes, nem kanyarodok vissza,  most valahogy olyan túl sok nekem a magyar piac, erről is ment mostanában véleménycsere a FB-on, mindenféle zárt csoportok, kihagyhatatlan ajánlatok,  picit hátrébb vonulok ilyen téren, bár eddig sem voltam túl elől. No mindegy is, csak azért írom le, mert lehet, hogy azért lesz némi próbálkozás eredménye itt a blogon, mert azért készül PL féle, de nem "szabályos", nem spéci hozzávalókból, hanem a fenti konzerváló szándék miatt, meg mert tetszik bitangul ez a kártya forma. Meg a 20 évünk is albumba kerül, bár a harmadik próbálkozásnak kezdek éppen neki ;) Egy jó kis fotókönyvvel már rég kész lennék :p

Marad a DIGI a fő tevékenységem, mert azt viszont ugyanúgy élvezem és szeretem mint eddig, abban biztos talajon mozgok, az megadja azt a plusz alkotói "elkaptam" érzést, amit a hagyományosból hiányolok. Ráadásul nagy élmény és öröm nekem, hogy megrendelésre is tudok, idegen emberek, idegen fotóiból (aztán már nem idegenek, mert visszajárnak ;) ) olyan minőségben és mélységben oldalakat, albumokat (fotókönyveket) alkotni, amilyet magamnak. És már előttem jár ez a fajta hírem, egyre többen keresnek meg, mindig kihívás, mindig rámegy egy-két "üres" óra, amíg elindulok, de onnan már megy, és eddig még nem lőttem vele mellé. Majd mutatok ebből is párat. (Ha valaki szeretne, keressen meg egész bátran - ez itt a reklám helye!)  

Visszatérve magunkra, az emlékeinket leginkább az éves fotókönyvek őrzik, az oldalaim egy része is "itt végzi", a többi meg "művészkedés", egyfajta önkifejezés, magamnak készülnek, külön könyvbe kerülnek. Mivel én is elég érzékeny vagyok mások ilyen jellegű "termékeire", legyen az dal, vers, kép, és építkezem is belőlük, bízom abban, hogy egyszer majd felnőttként a nagylányaim is érdeklődve fogják látni ezeken keresztül a személyiségemet, az érzéseimet, és ők is megélve hasonlókat, megértik majd az "üzenetemet". Szeretek a képeimnél írni is pár szót, arról, hogy miért lett olyan, amilyen, és ezt igazán csak itt a blogon tudom megtenni, itt van meg a folytonosság, ami alapján követhetőek a gondolataim, érzéseim, a történetem, ha úgy tetszik utam, utazásom (lásd blog dizájn), a FB túl gyors ehhez és túl tágas, oda elegek a címszavak, ezzel együtt szeretem azt is. Ez a hely meg megmarad annak, aki többre kíváncsi belőlem.

Húh, mielőtt nagyon elszáll ez a bejegyzés, már így is elég keszekusza, most vesztem el a pár megmaradt és visszatévedt olvasómat ;), kicsit magunkról is, a hétköznapokról egy rövid helyzetjelentés, aztán majd ahogy írom a blogot, beleláttok a mindennapjainkba úgyis.

- élvezem, hogy itthon vagyok Pannival, aki már 16 hónapos, az ekcémája szépen kordába tartható, egyre többet "beszél", továbbra is alig alszik, emiatt sokkal kevesebb az időm éjjel is, nappal is, mint Petrával volt anno, és bizony kezdődnek az első hisztik :) Nagyon kis csibész, és hasonlítanak egymásra, megcsodálják őket, amerre csak megyünk!
- várjuk az első féléves bizonyítványt Petránál, aki nagyon ügyes a suliban, és nagyon szeret is járni, okos és szép, és nála is vannak hisztik ;) 7 éves lett, erről majd lesz külön bejegyzés, és továbbra is lovagol, nemsokára osztályba kerül (még futószáras), nagyon várjuk.

- új év kezdődött, ünnepeljük benne az állandóságot, mert kerek évfordulóhoz érkeztünk Ervinnel (20 éve vagyunk együtt, 10 éve házasok), szeretnénk egy kis időre kettesben elszökni ;) és várakozással nézünk a változások elé, amiket majd tartogat ez az év, nekem pl. szeptembertől, ha Panni bölcsis lesz és újra dolgozni fogok.

Jól vagyunk, szeretjük egymást, az otthonunkat, a nyugodt életünket, azt hiszem nem is kell ennél több. <3 Megkésve, de őszintén, szívből NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

Kedves blogom, akkor úgy nézem belevágtunk újra... :)

100 évig élünk... Album, szeretettel, két kezemmel

Ez kicsit személyesebb bejegyzés lesz, de miért is ne, erre való a blog.
Ervinnel sok-sok éve vagyunk már együtt, egészen pontosan 18 éve! Az életünk felét már együtt töltöttük. És remélem még sok-sok évet fogunk így együtt eltölteni. Egy kapcsolatnál a két "főszereplő" mellett nagyon fontos tényezők azok az emberek is, akik körülvesznek bennünket. Egy kapcsolat kezdetekor a másik mögött ott áll több ember, a család, akiket a párunk révén megismerünk és innentől kezdve a mi életünk részei is. Sok anyós viccet lehet olvasni rivalizálásról, ellenségeskedésről, szerencsére a mi esetünkben erről soha nem volt szó. Az első pillanatoktól kezdve befogadott és mindig számíthattam rá. Nagyon szeretem az anyósomat, és bátran leírhatom szerintem, hogy ő is engem. :) Sok közös van bennünk, a szülinapunk is közel esik egymáshoz, mind a ketten Mérlegek vagyunk, ez a jegy eleve jól kijön egymással én ezt tapasztaltam.

Ebben az évben, október elején megint közeledett a szülinapunk, én 36, ő 60 éves lett. Az én szülinapom most valahogy teljesen másodlagossá vált a kerek évforduló miatt, de ez nem baj, sőt. Nem vagyok az a koromon aggódó típus, jól érzem magam a bőrömben, és nem is érzek most semmi sorsfordító dolgot az életemben, így Erzsi mamára, és az ő kerek szülinapjára tudtam koncentrálni. (persze a család engem is nagyon szépen megünnepelt, köszönöm szépen :)
Szerettem volna egy egyedi, személyes ajándékkal meglepni, ami róla szól, ami kicsit megcsillantja a múltat, ugyanakkor a fő célom az volt vele, hogy azt az érzést erősítse, hogy még rengeteg minden vár az emberre 60 év után is, hogy a családja körülveszi, és szereti. Hiszen azért ha valaki már sok embert (és cicát) elvesztett az életben, akik fontosak voltak még ha ez is az élet rendje, kicsit szomorúvá teszi. Ha valaki már nem dolgozik, és nyugdíjas éveit tölti, annak sokkal több a szabadideje, amit ki kell tölteni, ami egyrészről biztos jó, de ugyanakkor kicsit magányosabb élet is, mint előtte volt. De mint Zorán is énekli, és ez lett a fő vezérfonalam is:

Holnap új életet kezdünk, te is ígérd meg

Holnap nyitunk egy új lapot a jövőnknek

A gondra rácsapjuk az ajtót és láss csodát

Száz évig élünk, vagy még tovább...

Egy hagyományos scrapbook albumot készítettem a család nevében, közös ajándékként, az elkészítésében Ervin, sőt még Petra is segített, és köszönöm a fotókat Juditnak is. Az egész úgy kezdődött, hogy elcsentük titokban a fényképes doboz tartalmát. Hát mit ne mondjak, volt kép bőven. Ezeket átválogattuk, pár jellegzeteset kiválasztottunk, kezdődött a képek digitalizálása, szerkesztése, előhívatása. Közben Gigi-vel konzultálva a Scrapbook.hu webáruházában összeválogattam az alapanyagokat, amiket a lentebb írt kiállítás alkalmával meg is kaptam. Az albumalap kicsit késett, ezért a tervezettnél később tudtam hozzákezdeni, de így is maradt időm, lopva pár órát az alvásidőből, hogy befejezzem. Jók voltak azok az éjszakai órák is, amit az oldalak felett töltöttem, amikor a család már aludt, annyira jó érzés volt kézbe venni ezeket a fotókat, rendezgetni őket, papírt, kiegészítőket választani hozzájuk, ezekkel az érzésekkel a digi nem versenyezhet. Pont emiatt választottam ebben az esetben a hagyományos technikát, mert úgy éreztem, egy ilyen albumot egész más kézbe venni (és elkészíteni is), mint egy szép digi  fotókönyvet (na meg digi oldalt már többet készítettem, igaz, főleg Petráról.) Abban biztos jobban kivitelezett oldalaim születtek volna, hiszen ez az első alkalom volt, hogy nagyobb volumenű hagyományos munkába kezdtem, kezdőnek számítok ezen a téren és nincs is annyi hozzávalóm, mint szeretném (mert azért valljuk be nem olcsó mulatság, ez inkább évek alatt összegyűjtögetett sok-sok dolgot jelent, mint egyszerre egy albumhoz vásárolni), de itt most nem a szakmai tökéletesség volt a legfőbb cél. Persze ezzel együtt igyekeztem szép és igényes albumot készíteni, bízom benne, hogy sikerült is. Örültem nagyon, amikor azt olvastam az album átadása után (mert azt nem is vártam, hogy ott akkor ebbe nagyon bele lehetne mélyedni, ez annál személyesebb ügy), hogy mennyire meghatotta és kincsként őrzi. Mindenkit arra bíztatok, hogy próbáljon ilyen különleges alkalmakra kézzel készített ajándékkal kedveskedni, ennél nagyobb öröm nem nagyon van! Engedélyt kaptam, így mutatom az albumot:

(otthon tudom beilleszteni - a munkahelyemen haladok ilyen jól a blogolással ;) - addig is itt az FB album címe, ahol megnézhető: ALBUM)

(itt sajnos - nem tudom miért - nagyon rossz minőségű a "videó", ITT jobban tanulmányozható)

Scrapbook, találkozás, együtt alkotás, festék, tinta, szeretem

Juditom, nézd, még mindig te jutottál először eszembe olvasva a saját címemet, aki kommentel viselje a következményeit, még ha névtelen is :) Állítólag olvasol... ;)

Újra találkoztunk a CEWÉ-s lányokkal, jaj és megint olyan jó volt. Nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, sokat nevetünk, beszélgetünk, nézegetjük egymás munkáit, ami élőben egész más, mint a képernyőn. Mindig vannak új arcok a jól ismert nevekhez, és ott vannak a már jól ismert régiek, na és persze mindig vannak olyanok is, akik nincsenek ott és hiányoznak.:)

A Facebook-on fent van a találkozó hiteles képi története, Krisssz lencséjén keresztül: ALBUM
Mutatom az én kedvenceimet (persze mert rajtuk vagyok :D :D :D)

Egy másik scrapbook-os eseményen is részt vettem, Gigi szervezésében a Scrapbook.hu honlapján rendezett Rayher Scrapbook Kihívás győztesei munkáiból rendezett kiállításon. 

Elmondhatatlanul más élrtés és hatalmas élmény hagyományos alkotásokat élőben látni, teljesen a hatása alá kerültem. Mind gyönyörű volt, amit láttam, de Didó munkái voltak azok, amik teljesen levettek a lábamról. Itt vannak a kiállítás képei: ALBUM

Innen már egyenes út vezetett Didó online tanfolyamára:

Most hétfőn kezdődött a tanfolyam a Scrapbook.hu-n, hihetelen hangulattal, pörgés a fórumon és a galériában, együtt alkotás, új élmények, nagyon odáig vagyok érte! Didó albuma, a sok fehér, a festegetés, a tintázás, a fekete fehér fotók, azok a jellegzetes kis apróságok, amikre Dia megtanít minket, mind-mind annyira izgalmasak.

Nagyon tetszenek az eddigi oldalak, amik elkészültek, és várom az újabbakat. Megmutatom, hol tartok most. :)

Ugye széééép?

Tuti lesznek még ilyen jellegű munkáim a tanfolyam után is, mert imádom!

A következő bejegyzésben is hagyományos albumot mutatok, de azt mindenképpen külön bejegyzésben szeretném :)

Izgalmas nagyon régi (mondhatnám ős ;) és nagyon új dolgok

Ildi készleteinek mutatásával jól el vagyok maradva. Elsőként egy régebbit mutatok.

SHOP

Az iskolakezdés nekem különösen aktuális, ugyanis iskolában dolgozom. No meg itt van Petra, aki ugyan még nem iskolás, de a szeptemberi kezdés egy óvodásnak is sok izgalommal és némi változással jár. Úgyis rég meséltem már magunkról, most egy picit akkor összefoglalom. A nyáron az 5 hetet kivéve, amikor a mi ovink zárva volt, végig ment oviba. Nem voltak sokan, volt olyan hét, amikor még 10-en sem. Először féltem, hogy így nem fogja majd annyira jól érezni magát, de épp ellenkezőleg. Szuper volt, az óvónénik és dadusok hetente változtak, nagyon családias volt az egész, a gyerekek és az ott dolgozók is szerették, sokkal több idő, figyelem jutott egy-egy gyerkőcre kint voltak szinte egész nap az udvaron, kint ettek, kint rajzoltak, játszottak, én meg siettem érte, ne ő legyen mindig az utolsó, de rám lett szólva, hogy ne menjek olyan korán, mert nem tud eleget játszani :D. Egyik barátnője sem járt nyáron, ami miatt szintén izgultam, de már az első nap nagyon jól összebarátkozott egy kislánnyal, Kingával, azóta is elválaszthatatlanok. Idén már középső csoport. (Szerencsére Kinga is középsős maradt) Átköltöztünk a középsős csoportszobába, nagyon izgalmas volt neki az egész, hogy most máshol öltözünk, máshova jár kezet mosni, sőt fogat is, mert itt már fogmosás is van. Kétszer egy héten angol is lesz az oviba, amire beiratkoztunk, ez is új dolog lesz. Hetente egyszer járunk "sajtkukac tornára" a helyi Fabatka játszóházba, amit szintén nagyon megszeretett. Én is, mert tényleg nagyon jó kis hely, nem is tudom eddig miért nem mentünk. Én is próbálom tovább reklámozni, mert van olyan, hogy Petrán kívül nincs is más a foglalkozáson, és azért csak jobb, ha van pár gyerkőc. Hamarosan elkezdünk úszni járni, már folyik az egyeztetés az úszásoktatóval, akiket Kingáék ajánlottak, ők  nagyon szeretik, együtt fog járni a két csajszi. Remélem megszereti, a Balatont annyira élvezte, remélem ennek is sikere lesz, már beszereztem az úszósapit, szemüveget, olyan édes bennük, majd lefotózom :) Szóval igyekeztem neki kialakítani pár fix pontot, amikor elmegyünk ide-oda, amikor mozoghat, okosodhat :) Nagyon szereti az ilyen programokat.

Visszatérve Ildi készletére, új oldalt most nem hoztam vele, itt megnézhető a tavalyi bejegyzésem és az oldalak, (még mindig aktuálisak sajnos az ott megfogalmazott gondolatok), de ne felejtsétek, a készletet mostantól a Deviantscrap polcán keressétek!

A dínós készlet is aktuális, ugyanis hamarosan szülinapom lesz, még az őskorban születtem ;) Na jó ez csak vicc. Kicsit megijedtem, amikor megláttam az élesfogúakat (Petra hívja így a ragadozó dinoszauruszokat, azokat nem szereti, csak a növényevőket :), de nagyon hamar összeállt az oldalam, sőt még egy ATC is készült Ildi új készletével. Fantasztikus a készlet, már a nevét is imádom:  

Paleopsychedelic Period  

 SHOP

 Mutatom az oldalakat:

A háttérpapír nagyon megtetszett, nem akartam nagyon eltakarni. A Vidámparkban van egy nagy homokozó, ahonnan egy dínó csontvázat lehet kiásni (nem volt betemetve, amikor mentünk), Petra és az apja hosszasan nézegették. Ez a dinó kérdés ilyen apás dolog nálunk, szerencsére ;)

A másik oldalam pedig egy ATC háttérrel és a nagyszerű ecsetek egyikével készült:

A többiek oldalát nézzétek meg Ildi blogján !

MÁS: 
Több izgalmas dologba is belevágtam a háttérben, majd idővel elmesélem, mutatom, de ezt ne hagyjátok ki ti sem, szerintem igazán különleges alkalom, már alig várom, hogy belevágjunk.

 Jelentkezz itt!


És még két programajánló:

A CEWE őszi találkozójáról már írtam, még lehet jelentkezni, legyünk jó sokan, a jó hangulat garantált!

 

Minden infó, és jelentkezés a fórumban.

A jövő héten pedig nagyszerű lehetőség nyílik a hagyományos scrapbook kedvelőinek egy találkozásra, beszélgetésre, nézelődésre, nézzétek csak:

 Én megyek feltöltődni, ötleteket gyűjteni, tanácsokat kérni, találkozni. :)

Végül:

Nagyon köszönöm nektek a sok-sok kattintást, a bloglátogatottsági számom nemrég lépte át az 50.000-et, aminek kapcsán ígérem ki fogok találni valami jó kis játékot nektek. Nagyon köszönöm, ha benéztek, örülök, hogy itt jártok, nézelődjetek, olvassatok és ha van kedvetek írjatok bátran. Nemsokára újítást is tervezek a bloggal kapcsolatban, jövök hamarosan az infókkal!

Köszönöm

Megmondom őszintén, hogy nagyon szeretek adni. És amikor kapok valamit, az jó alkalom arra, hogy rögtön visszonozzam, így máris adhatok. :) Persze nem kell nagy dolgokra gondolni.
Rengeteg köszöntést kaptam a szülinapomon, köszönhetően az olyan közösségi szellemiségnek, mint a mostanában általam helytelenül erősen mellőzőtt fészbukk, és a közösségteremtő szkrepbukk. A viccet félretéve, tényleg nagyon örültem neki, hogy sokan gondoltak, gondoltatok rám.  Három csajszi különösen közel áll a szívemhez, tudjátok, sokszor előjön a téma itt a blogomon is, az ő ajándékaikat mindenképpen szerettem volna viszonozni a magam módján.
Szerettem volna a scrapbook.hu SOS gyermekfalus képeslapkészítési akciójába is beszállni, de nagyon elcsúsztam, így oda végül nem sikerült alkotnom, de a lányoknak elkészültek a Köszönöm-lapok:
A reakcióidőm sajnos elég lassú, de annál nagyobb szeretettel készültek a kis meglepik:


- Eszternek, akitől gyönyörű képeslapot kaptam, (és akinek ma van a szülinapja, nagyon boldog születésnapot kívánok neked itt is), viszonzásul én is készítettem egyet :

- Timo-nak, aki Lily egyik csodálatos készletével lepett meg, ezt az oldalt készítettem (az ajándék készletből ;), ami szintén egy képeslapra került:

 

A kép külön is:

- Juditomnak pedig több részből állt össze a csomagja, ami nem elég, hogy lassan készült el, a postán is elkeveredett kicsit, de végül célba ért ;) Ő egy csodás, külön jelentőséggel bíró kis ékszerrel lepett meg engem, aminek nagyon örültem és ami nagyon szeretek. Ő is kapott egy köszönöm lapot, méghozzá csiga formájút, ez közöttünk egy régi poén, tehát nem véletlen, fotóm nincs róla, ha kapok, beszúrom ;)
Kapott egy CD-t tőlem, amire a kedvenc dalaimból szemezgettem, főleg magyarok, de pár depeche mode meg u2 is került rá, de túlnyomórészt Ákos, Bonanza, Kispál, Perfect Name, Pál Utcai Fiúk, stb. zenék vannak rajta, olyanok, amiket én sokat hallgatok és szeretek, amik gyakran inspirálnak is. A darabokra hullás előtt (okvetlenül nézzétek meg az oldalát, akármennyire ismerős érzés, engem sokkolt a megvalósítása, klasszis) sokat beszélgettünk, "filozofáltunk együtt",  most ez eléggé megritkult, és hiányzik, a vonaton ülve, zenét hallgatva most magamban forgatom át ezeket a dolgokat, szerettem volna kicsit megosztani vele az érzéseimet a dalokon keresztül, amik fontosak nekem, mert ahogy a borítón is idézem:
"Az embereket meg lehet ismerni a zenén keresztül, amit hallgatnak" (Paulo Coelho)
 (A fotó ismerős lesz ;)

 

 (A csiga meg a kutya szimbolikus, ugye Judit? ;)

És végül, amit már ígérek napok óta, a korábban készített közös oldalunkat kinyomtattam vászonra, Ervin csinált hozzá egy festőállvány-keretet, ez is belekerült a borítékba.
Mutatom:

 

Nagyon tetszenek a vászonra nyomtatott képek, sok helyen lehet már rendelni ilyet, nem olcsó, én most egy nem annyira profi, de nagyon olcsó és egyszerű megoldást mutatok:

Kivágtam egy akkora darab vászon anyagot (sima lepedővászon), amekkora belefér a nyomtatóba, nekem sima hp nyomtatom van, A4 a maximális méretű oldal, ezért akkorára terveztem a képet, ami a vászon ráhajtását is számolva ezen elfér. A vászon nem A4 méretű, kicsit kisebb, előzőleg kikeményítettem háztartási keményítővel, majd felül és alul rácelluxoztam (!) egy sima géppapírra. Utána egyszerűen kinyomtattam (megfelelő beállításokkal: speciális papír, legjobb minőség), lehúztam a celluxot, kivettem a lapot (kis festék átnyomódik a lyukakon, kell alá a papír) és a ráhagyást ráragasztottam egy előre méretre vágott falapra, jó feszesen. Ugye, hogy elég mutatós így? Ha van kedvetek, próbáljátok ki!

Judit, lányok nagyon örülök, hogy tetszettek meglepik!

Scrapbook napok

Ez egy hosszú bejegyzés lesz, eseménydús hét áll mögöttünk, sok képem született, amiket szeretnék most itt is megmutatni :)

Az első sorozat egy AAM (All about me - mindent rólam) kihívás volt, erre végül elkészült minden oldalam. Nagy köszönet a két szervezőnek, Sabee-nak és Jankának, szuper témákat vetettek felé s nagyon jó kis freebie-ket készítettek hozzájuk!

"Ilyen vagyok ma"

Jopke Designs: Caithlyn

Sabee wordart

"A nevem"

Cali: In the Alice' in Wonderland book (hamarosan)

Cali: My old Dollhouse (hamarosan)

Janka wordart

A festmény: Judit (Ermitázs) – Giorgione (Giorgio di Castelfranco) Forrás: internet (http://enciklopedia.fazekas.hu/tarsmuv/biblia.htm)

(A falon lévő felirat a névnapi bejegyzésemnél olvasható bibliai történet)

"Egy napom"

Template: paislee-pressplateNo20

JBrisebois_FreebieFrame

vstegall-JustBreathe

Holliewood_ChipperAlpha

"Az egyik álmom"

Szeretnék egyszer eljutni az őserdőbe, háborítatlan vidékre...

PST: The Legend

Lorie Davison: Dragon's End

Sabee wordart, háttér

háttérfotó: internet (http://www.socksoff.co.uk/)

"A kedvencem"

Imádok koncertre járni, az élő zene varázsa, Ákos régóta nagy kedvencem, különleges helye van a szívemben.

Template: paislee-pressplateNo15

Jopke Designs: if i could_minikit, mayflower

Ruccola Designs: Hard feelings

fotó: internet (http://www.akos.hu/)

"Az ünnepem"

A kép a szülinapomon készült anyósom és sógornőm is velünk ünnepelt, akkor készült ez a szuper családi fotó.

SheDevil's Designs: Autumn at home (új készlet)

Wordart: Sabrina Creations: Wonder of smile, Janka

Betsie is önvizsgálatra hívott minket, ráadásul a negatív oldalunkat kellett megmutatni:

Cali: In the Alice' in Wonderland book (hamarosan)

Cali: Shine on you

Didó és Janka nagyszerű karácsonyi készlettel lepett meg minket:

Didó-Janka: Karácsonyi karamell

Didó-tól megszokhattuk már a különlegest, az egyedit, nagyon szeretem az oldalait, most is egy nagyon jó kihívást talált ki, réli fotót kellett nyári környezetbe helyezni, nagyon inspiráló volt, és nagyon örülök, hogy megszületett ez az oldal:

Didó: Egy másik világ

Cali: My old Dollhouse
Cali: Shine on you

Idézet: Ákos: Örök április

Rainbow fontos dologra emlékeztetett, arra hogy a mindennapok is tele vannak fontos pillanatokkal, ezekre időt kell szánni és észre kell őket venni:

Template: feistuff_something_pop_templates

Rainbow: Színes hétköznapok

Kovaxka ember nélküli oldalt kért:

Template: paislee-pressplateNo19

Overlay: Dagó

Wordart: Kovaxka

Háttér: suec_FREE_papers_oct09

Martencja Designs: For you

A hagyományos technikás kihívásokra sajnos nem jutott elég időm, Timcsoca vázlatos kihívására azonban készítettem egy oldalt, a hugomnak, Angélának lett ez a szülinapi ajándéka!

Elrendezésterv: Timcsoca

Pop up torta

Making memories Passport paper o4

Rayher papír (???)

Lidl karton

kenderzsineg

Inda: Linsey

Rayher: Királylányos pufimatricák

Wordart: Franci

Szuper volt a hét, nagyon élveztem, azt hiszem ez látszik a képeimen, annak ellenére, hogy elég rövid idő alatt készültek, sikerült megmutatnom velük, amit szerettem volna, nagyon kedves számomra valamennyi.

Nagyon örülök, hogy megint sokan együtt játszottunk, hatalmas köszönet a scrapbook.hu lelkes csapatának, hogy megszervezték nekünk!

Scrapbook Klub és Scrapbook Napok

Ma részt vettem a Scrapbook.hu szervezésében egy klubnapon, és nagyon élveztem. Már tegnap nagy készülődés előzte meg a dolgot ;),

hiszen ajándék is készült, amit a személyes találkozáskor akartam átadni Timcsocának és Noncsinak.

Ez lett Noncsi oldala (egy digi is készül, hamarosan mutatom azt is :D):

Ez pedig egy kis digi minialbum és egy hagyományos oldal ötvözete Timcsocának:

Itt vannak a részletek róla:

A kis digi album ebből az alapból készült:

A kedvenc Lorie készletemmel:

(Lorie Davison: The Dragon's End)
( a fotókról, hát nem volt egy folt a lencsén, amit nem vettem észre??? :((( )

A digioldalak:

A klubban nagyon jó volt találkozni újra a már ismert barátokkal és szuper volt most végre személyesen is megismerkedni a többiekkel.

Sajnos fényképezni elfelejtettem, de mások csináltak képeket, mutatok majd :) Nagyon jó hangulatban telt a nap, vásároltam kincseket, és még egy hagyományos stafétajátékban is rész vettem, egymásnak készítettünk közösen oldalt. Az én oldalam ilyen lett, nagyon köszönöm minden résztvevőnek (esti fotó, hamarosan lecserélem):

A két kedvenc részem rajta:

Nagyon jó volt végre hagyományosan is alkotni, már jóideje megfosztottam magam ettől az élvezettől.

Hazaérve isteni ebédet kaptam, és itthon is mindenki megcsodálta az új kincseimet ;)

Petra "én is szkeppolok" felkiáltással teleragasztotta magát - no meg az apját - matricával :D

én pedig alkottam még egy kicsit, ezt a "welcome" táblát már tervezem egy ideje, most meg is valósítottam a frissen vásárolt hozzávalókkal. Ha belép valaki hozzánk, ez fogadja:

Pár részlet:

A fotó rólunk:

És egy kis ajánló, illetve kettő is.

Linsey hatalmas szülinapi blog candy-t hírdetett, ezt lehet megnyerni,

itt olvashattok róla bővebben. :) Nagyon-nagyon szeretném megnyerni ;)

Holnaptól (illetve már ma ;) pedig újra beindul a pörgés, hiszen Scrapbook Napok indulnak, a tavaszi hasonló programsorozatból ítélve szuper hétnek nézünk elébe, teli feladatokkal, meglepetésekkel, nagy bandázással. :D

Igyekszem minél több programban részt venni, gyertek ti is! :)