Van most pár csodaszép, új kincsem, digi készletek, igazi gyönyörűségek, remélem hamarosan mindegyikhez le tudok ülni, és jól belemerülök, ezekhez idő, idő és idő kell, mert ugye aki CT-zésre adja a fejét, az bizony állandó időhiányban szenved :) De ettől szép. Szeretem a csapatokat, ahol dolgozom, néha gondolok rá a fenti okok miatt, hogy leadok belőle, de mindegyikhez kötődöm valamiért, így inkább nyerek innen-onnan egy-két órát, és hogy ne könnyítsem meg a magam helyzetét, még vállalok is hozzá. :D
Persze jó néha ezeken kívül is oldalt készíteni, és jó, ha jön rá visszajelzés is. Kikívánkozik, előre is elnézést, ha nem ezt szoktátok meg tőlem. Már egy ideje bennem van és többekkel beszélgettem, barátokkal, akiker scrap közösségekben szereztem, másokban is. Hogy valahogy kívülállók lettünk. Na jó, csak a magam nevében írok. Valahogy a digiscrap kezdi elveszteni itthoni körökben a megbecsültségét, a fantasy-ról már nem is beszélve. Annak ellenére, hogy mondhatom, hiszem hogy bizonyos színvonalat képviselnek az oldalaim, itthon mégis alig kapok kommentet. Nem panaszkodom, mert számomra fontos nemzetközi helyekről érkezik visszajelzés, csak valahogy itt eltűnni látszik egy nagyon jó csapat. Vannak persze újak, akik most jobban előtérbe kerültek, de a régiek is igényelnek némi törődést, szerintem. Akik ott vannak már a kezdetektől, de lassan elmaradoznak. Nekem már most többen hiányoznak. Persze mindenki kevesebbet kommentel talán, de rossz látni, hogy a galériában jobbra balra mellettem kapnak mások, olyanoktól, akiknek adok a véleményére, én meg csak elvétve, és ennek nem az oldalam minősége az oka. Na jó ez így nem igaz, ha megnézem a galériámat, vannak képeim, amik jól teljesítenek, és vannak, akik szinte mindig kommentelnek, köszönöm nekik itt is. Ez nem is annyira számokról szól, inkább érzésekről. Az is természetes, hogy vannak szűkebb körök, "klikkek". Senkit nem hibáztatok, meg nem számonkérek, csak leírom, ami bennem van. Másokért is szót emelnék, de nem engedik, én meg itt pukkancskodok... Tudom azt is, sokan nem tartják túl sokra a fantasy képeket, én meg elég sok ilyet csinálok. Amikor viszont más oldalát nézem, nem csak a saját stílusomhoz közel állókét kommentelem, minden stílusban vannak kedvenceim, olyanok, akiket elismerek és ennek hangot is adok. És nem vallom, hogy a digiscrap csak az emlékek megörökítésének az eszköze, szeretem a kommentes, mesélős, vagy épp belsőséges, személyes hangvételű oldalakat, ugyanakkor szerintem ez már művészi kifejezőeszköz is. Van, hogy netes fotóval közvetít gondolatokat, vagy egész egyszerűen csak szemet gyönyörködtet, nem tartom ezeket az oldalakat semmivel sem kevesebbre másokénál. Sőt, technikailag, szakmailag sokszor kidolgozatabbak, rengeteget lehet tanulni belőlük.
Visszakanyarodva:
Ezt a készletet kinéztem magamnak, és rögtön megvettem, amint lehetőségem nyílt rá, egyszerűen mesés, Lorie Davison nálam a csúcs.
Mesekönyvet tervezek a készlettel, igazi nagyot, fotókönyv kivitelben, történettel, szépen, aprólékosan kidolgozva, idő lesz, majd mutatom, ahogy felépül ;) De addig is alkotnom kellett vele, a Blog4scrap Jopke scraplift kihívására készítettem vele egy inspirációs oldalt:
A Blog4scrap új design-ja is az egyik új készlettel készült, szerelem első látásra.
Lesz oldalam is vele, na és mutatom majd a többit is, olyan helyekről, ahol egyenlőre nem álmodhatok CT tagságról :)