Pocakosan

Anyák napja volt az oviban, és mivel ilyenkor ebéd után el kell hozni a gyerkőcöket, megajándékoztam magam egy szabad nappal, elmentem délelőtt fodrászhoz, szépültem, készültem, kívül belül :) Immár duplán is anyaként... Nagyon jó érzés a pocakban folyton mocorgó "Pankával" (így hívjuk magunk között) büszkén figyelni a nagylányomat, ahogy jól érzi magát a kis barátai között, az óvónénikkel, ahogy ügyesen szaval, énekel és közben figyel engem, a kis piros pöttyös egyen szoknyájában, fehér blúzban... Majd megróbálok feltenni képeket róla, bár képes voltam elmenni úgy a fényképezőgéppel, hogy nem volt benne a memóriakártya, emiatt saját fotók nem nagyon vannak, viszont volt fotós az oviban, így legalább lett pár képem.
Ha már ovi, volt angol bemutatóra is, tisztára meglepődtem, hogy mennyi mindent tudnak már a gyerkőcök, köztük Petra is. Szeptemberben kezdte, és nagyon szeret járni, heti kétszer fél óra, de nagyon hasznos. El is határozuk, hogy megy az 1 hetes "angol napközis táborba" is, ahol ugyanúgy Márti nénivel fognak sokat angolozni, mellette meg mást is csinálni, kézműveskedni, tornázni, étteremben ebédelni :) Pár telefonos fotó az angol előadásról is van, a családi oldalra feltöltöm majd. Pénteken megvolt az évzáró is, nagyon jól sikerült, (fényképezőgép Apánál), Petra már nagyon készül a nagycsoportra, sőt már most az iskolára is. De addig még van egy évünk, ami elég nagy változás lesz az ő életében is. Meglepett, hogy a szülök, tisztelet az 1-2 kivételnek, mennyire nem tartják fontosnak, hogy pl. ilyenkor, az évzáró alkalmával kifejezzék köszönetüket, hálájukat az óvónőknek, akik több időt töltenek szinte a gyerekeinkkel, mint mi, mennyi mindent tanítanak neki, és hát le a kalappal, a 25 gyerek együtt, mint egy zsák bolha. Mi nagyon szeretjük őket, és minden évben készülünk Petrával egy kis aprósággal nekik. A csoporttól egy-egy szál (!) virág és egy csoki telt. És az általános vélekedés az anyukák körében, hogy nem kell ebből ügyet csinálni. Mi lesz jövőre a ballagásnál? És a kétmondatos "beszédben", amikor átadták nem hangzott el a köszönöm szó. Szerintem felháborító. Nem is folyok bele az SZMK ügyekbe. A Pinteresten már rég kinéztem ezt a teás kis "ajándékot, nyomtattuk scrapbook papírra, kivágtuk, megtöltöttük, és kész is. Egy-egy kis virág és egy kis köszönöm lap járt mellé mind a két óvónéninek és a dadusunknak is.

Petra is kapott virágot, meg egy kis apróságot, gyűjti a Lego Friends-et, a kis barátnőjének, Adrinak meg csináltam egy kis fotófüzetet, a közös fotókból, már bölcsis koruk óta nagy barátnők. (Majd felrakom lapozósba :)

Magunkról írok itt, mert sokan érdeklődtök felőlem, ami persze nagyon-nagyon jól esik :) Minden rendben van velük, a 24. hétnél járunk (6. hónap), egyre kerekebb a pocak, bár volt aki nem vette észre (épp a napokban kaptam meg valakitől, aki egy éve nem látott, hogy azt hittem csak felszedtél egy kicsit :D) Mindenki szeretettel fordul felém a környezetemben, ezt tartom szem előtt, bár bevallom kicsit "terhes", hogy állandóan le akarnak ültetni, nem győzik mondani, hogy egyek még, hiszen kettő helyett eszek (szép is lennék, ha így gondolkoznék) és ha nem vigyázok, még a hasamhoz is nyúlkálnak (ezt utálom a legjobban), és hogyhogy még nem találtunk nevet a babának. Hát még nem, vannak mind a kettőnk részéről javaslatok, de még nincs meg az, amit mind a ketten, egyszerre elfogadnánk, hogy igen, ez az. De nem is sietettem, szerinem ez egy kicist ilyen "megérzésszerű dolog". Dehát ezek is velejárnak. Kicsit fáradtabb vagyok a nap végére, azt hiszem ez természetes, de nincsenek "panaszaim", jók a laboreredmények, holnap megyek majd a havi kontrollra a doktornőhöz, ahol majd megint kukucskálunk majd kicsit az UH-n, ezt nagyon szeretem. A lábaimra vigyáznom kell, mert sajnos alkatilag visszeres-hajszáleres vagyok, igyekszem sokat pihentetni, tornáztatni, nem nagyon hízni, stb. Petra is nagyon várja a kistesót, sokat puszilgatja a hasamat, és kérdez róla, de méregetve a hasamat megállapította, hogy azért még nőjön, mielőtt megszületik. :) Már lassan 1 hete Apa nélkül vagyunk, elutazott, már nagyon várjuk haza, most csendesebbek a napjaink. A munkahelyemen most elég nagy a hajtás, amit itthoni pihenéssel tudok ellensúlyozni, még 2 hét "őrület", utána már nyugisabb időszak vár, és elkezdhetem elrendezni és átadni a dolgaimat az "utódomnak", hiszen úgy tervezem, hogy augusztusban és szeptemberben már itthon leszek. Majd megyek egy pocakfotózásra, lassan már időszerű lesz ez is :)

És hogy scrap is legyen :), megjelent Lorie új készlete, erről akartam blogolni, innen idult az egész fenti gondolatmenet, gyönyörű és különleges, rögtön az anyák napja után itthon készült fotóink ugrottak be róla.

Mutatom a csodás készlet részeit (így külön-külön lehet megvenni, egyben nem):

My Blossoms By Lorie

SHOP

 

My Blossoms Frames By Lorie

SHOP

 

MyBlossoms Texture Papers No. 1 By Lorie

SHOP

 

My Blossoms Texture Papers No. 2 By Lorie

SHOP

 

Quick Page Designs Using "My Blossoms" By Lorie

SHOP

 

És végül az oldalam:

 

 

Készült egy újabb a CEWE játékára is, ezúttal Toni-nak, sok szeretettel:

 

 

A reményről

Hoztam a terápiás oldalamat, és egy nagyon szép, de szomorú dalt is hozzá. Voltak könnyek az elmúlt időszakban, voltak napok, amikor nem is tudtam meghallgatni ezt a dalt, de ma már úgy éreztem, meg szeretném hallgatni, és meg szeretném csinálni ezt a búcsúoldalt, aztán elrakni jó mélyre. Egész nap simogattam, apró módosításokat csináltam, vissza-vissza tértem hozzá, míg végül ilyen lett, szerintem minden benne van. (Akár CT oldalnak is tekinthetjük Heather szuper grunge óra és lepke motívumával, de majd mutatom külön is őket.)

De nem akarom ám, hogy megint a szomorkodás uralkodjon el itt a blogon, ezt már amolyan "visszatekintő" oldalnak szánom, szerintem nem is lett egy szomorú oldal, inkább olyan meghitt. Holnap újra indul a megszokott életem, megyek dolgozni, este találkozom pár baráttal egy pohár bor mellett, és beszélgetünk, elkezdek visszarázódni a hétköznapokba. Közben tudatosan megélem a napokat és építgetem a holnapot. Illetve nem én, MI, hárman. Mint ahogy a kép is mutatja. Most valahogy az együtt fontosabb mint eddig bármikor, pedig eddig is az volt. Fotó nélküli oldal, mégis 100%-osan benne vagyunk.

Ezt a képet most találtam a Facebook-on, ezzel a gondolattal szeretném zárni ezt a bejegyzést (ez ma már a második, aki még nem olvasta, az előzőt is tegye mellé, így teljes a kép :), és ezzel a képpel nyitottam meg ma az albumomat is. Szerintem jó kezdés ;)

Remény.

Mert mindig kell, hogy legyen.

Hinni kell.

Csak így lehet élni. 

És élni kell.

A fájdalmakkal együtt,

hogy új jelen legyen a holnap. 

(Tánczos Éva)

Megpróbáltatások és örömök

Ez egy igazán csodálatos nap volt, Anya! :)

Ezt Petra mondta vasárnap, miután megjöttek a mamáék, megkereshette a kertben az eldugott nyuszi ajándékokat, (nagyon élvezte), ettünk finom sonka vacsorát, néztünk együtt mesét ("családi mozizás", ő így hívja)...

A családi oldalon (felső sávon lehet oldalt váltani) vannak új fotók.

Annyira aranyos, és olyan kis hálás minden apróságért. Ránk fér a kedvessége, mosolya, mert elég megterhelő volt az elmúlt hét, nem igazán "csodálatos napok" vannak mögöttünk. Túl estem a kórházon, sajnos nem ment simán, nem részletezem, de végül 4 napot voltam bent, hosszú volt és kimerítő, mindannyiunknak. Most van a gyógyulás időszaka, vannak olykor rosszabb pillanatok, de alapvetően jól vagyok/vagyunk, előre nézünk, tervezgetünk, de néha azért összenézünk, szomorkodunk picit, hiszen most is voltak terveink... ezek most kicsit átalakulnak, de reméljük nemsokára újra elővehetjük ezeket is. Tervezek egy albumfélét is, nagyon tetszenek ezek a "weekly" és hasonló projektek, az enyém egy hosszabb időszakot örökítene meg, pár hónapot ami előttünk áll ebből az évből. Az a célom vele, hogy segítsen összefoglalni és megőrizni a mindennapi örömöket, szerepeljenek benne tervek, célok erre az "átmeneti" időszakra, amíg arra "várunk", hogy újra megpróbálhassuk... Az első érzés a megkönnyebbülés volt, amikor túl voltam rajta, de most van egy űr bennem, szeretném kitölteni.
Érdekes dolog ez, mert azzal együtt, hogy szörnyű és megmagyarázhatatlan ez az egész, és borzasztóan igazságtalan is, úgy érzem, voltak és vannak mégis, ehhez kapcsolódóan is pozitív élményeim, valahogy a rám rakott súly, a kórházi tapasztalatok (a szülést leszámítva sosem voltam még kórházban), az odafigyelés egymásra családon belül, a barátok nem szűnő, aggódó szeretete mind-mind olyan plussz érzéseket hozott, amiket ezen keresztül éltem meg, és úgy érzem, kellett, hogy megtapasztaljam, mert tudok rá építeni a későbbiekben.

A múltkori bejegyzésemben volt egy kép, lufival, (köszönöm Vinyu) ez indított el most is egy úton, ami segít kifejezni azt, ami most bennem van. Nem akarom tovább boncolgatni ezt a témát, le szeretném zárni, de úgy érzem, akkor tudok tovább lépni, ha kiadom magamból.

Van több minden a fejemben, amit szeretnék, vannak itt csodálatos készletek, és valahogy mégsem tudtam még nekiállni úgy igazán semminek. Ismeritek ezt az érzést, amikor megvan minden, ami kell, csak valahogy mégsem indul az ember semerre... Túl sok minden mocorog bennem egyszerre, és valahogy mégis csak egy helyben állok, várok valamire... Furcsa érzés, napok múlnak el, azt érzem jó lenne alkotni, jót tenne, mégsem állok neki.Talán még kell egy kis vagy több idő, nem tudom.

Köszönöm azoknak, akik itt a blogon (is) velem voltak, vannak ebben a nehéz időszakban, rengeteg ember szeretete segített át ezeken a napokon, heteken, ezért nem tudok elég hálás lenni!!! Akinek még nem írtam levelet, és várják, hogy jelentkezzek, azokkal egyenlőre itt tudatom, hogy jól vagyok, ígérem, megy a bővebb beszámoló is.

Valamit viszont sikerül befejeznem, aminek nagyon örültem, és talán ez volt az a kezdő lépés, ami elindítja a többit, kapcsolódik is a fentiekhez, bizonyos szálakkal, de még titok... hamarosan lesz valami új, valami meglepi, valami freebie ;)

Egyenlőre többet nem árulok el, de figyeljétek a blogokat :D

Hope

Nem saját oldal, lelkiállapot...

Most pár nap csend, utána majd jövök :)
Köszönet mindenkinek!

Egy régi ismerős ... coming soon :D

Hiszem, hogy minden okkal történik az életben, de van, hogy az igazi ok sokkal később derül ki. Most megint ez történt velem, és nagyon örülök, hogy újra beigazolódott az elméletem. Többet egyenlőre nem mondhatok, de nagyon dolgozom a háttérben és hamarosan jövök a jó hírrel.

Ma még visszatérek a Heather tengerpartos készletével :D

Nő vagyok

UPDATE:  a szűz oldala kimaradt a feltöltésnél, köszi Eszti, hogy szóltál!!! Beraktam!

*********

Végre tudom nektek mutatni, elkészült a NŐ VAGYOK albumom, már jó ideje elkezdtem, aztán félre raktam, de tegnap végre be is fejeztem. Igaz, fél kettőig fent voltam, de nem akartam már tovább húzni, a kihívást már úgyis lekéstem, de sebaj, Eszti is már izgul, tegnap is sürgetett, de nem bírt addig fennmaradni mint én :p, mert mondtam neki, hogy megihlettek a wordartjai. Amikor olvastam a kihívást, én nem tudtam egy oldalban gondolkozni, mert a női létemnek  több oldala van, és mindegyiket magaménak érzem. Arra gondoltam, hogy ha már úgyis több oldal lesz, akkor már legyen bennük valami közös, ezért főképp a Rucola Designs készleteivel dolgoztam, és Eszter wordart-ját, a Jung-i hat szerepet vettem végig, hogy hogyan néz ez ki az én életemben. Nem volt könnyű feladat, de nagyon élveztem, és Ildi készleteivel igazán sikerült úgy megjelenítenem, ahogy azt szerettem volna.

Akkor a cikk, ami alapján készült ez a kis digialbum:

Miből áll a nő? – Női szerepek, avagy a nő személyiségének alkotórészei

A Jungi (Carl Gustav Jung) modell szerint a női személyiségnek 6 fontos alkotórésze van, ezeket „szerepek”-nek hívjuk. Ezekről a szerepekről tudni kell, hogy a személyiségfejlődés során alakulnak ki, kialakulásokhoz bizonyos feltételek kellenek, és az egészséges személyiségben valamennyi szerep megtalálható. Életkortól, élethelyzettől függ, hogy melyik szerepünk a domináns, de valamennyinek meg kell lennie ahhoz, hogy egészként tudjunk működni. Egyes szerepek komoly hiányosságai esetén azok rovására más szerepek kerülhetnek túlsúlyba, borulhat az egyensúly.

Melyek is ezek a női szerepek?
A királylány szerep közvetlenül a születés után alakul ki, alapja a szülők által közvetített feltétel nélküli szeretet, a kislányban az „egyedi vagyok, a legtökéletesebb, legcsodálatosabb gyerek a világon, aki megszületett” érzésének erősítése. A királylány szerep egyik meghatározó vonása lesz az „elérhetetlenség”. Erre a „szerepre” támaszkodhat majd például a kislány tizenéves korában, amikor tudnia kell majd távolságot tartania a korabeli és idősebb fiúktól, „nem elérhetőnek” lennie.
Kislányoknál a következő szerep már az anya szerep (fiúknál az apa szerep az utolsó, ami kialakul), ennek alapjai 3 és 6 éves kor között kerülnek lerakásra. Ez az anyai gondoskodás jellegzetességeit hordozza, és erre épülhet majd később a valódi anyaság. Érdekes jellemzője ennek a szerepnek, hogy „aszexuális”, vagyis nincs jelentősége a női mivoltnak, és nem kell hozzá társ.
Óvodáskorban alakul ki a boszorkány szerep. Jellegzetessége a női vonzerő megélése, gyakorlása, ez teszi majd igazán férfivá a férfit a felnőtt nő mellett. A boszorkány szerep kialakulásában az édesapának van fontos feladata, akin például az ötéves kislány gyakorolhatja a „csábítás”-t. Ebben a korban az édesapa meghatározó személy a kislány életében, és ő tudja adni számára a visszajelzéseket, amikor a kislány tetszeni próbál neki, például illegeti magát előtte, kedveskedik neki. Nagyon fontos, hogy ilyenkor az édesapák meg tudják találni a határokat, és ne ijedjenek meg annyira ettől a helyzettől, merjenek a kislánynak megerősítő visszajelzéseket adni. (Ezzel későbbi vejük boldogságát alapozzák meg :) )
A boszorkány szerepet követi az amazon szerep kialakulása. Ez a női személyiségen belül a férfias oldal, meghatározó szava a teljesítmény, és az iskolás korra tevődik a kialakulása. Fontos alkotórésze a női személyiségnek, de ha túlsúlyba kerül, akkor más alap női szerepek fognak sérülni, borul az „egész-ség”. Érdekes megfigyelni, hogy az iskolás korú kislányokban a mai elvárásokkal milyen mértékben erősítjük ezt a szerepet. Tudniuk, teljesíteniük, bizonyítaniuk kell ahhoz, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Ehhez a szerephez kapcsolódnak még olyan szavak, mint döntésképesség, határozottság, önállóság.
Az amazon szerepet követő „szűz” szerep serdülőkorban aktivizálódik, ehhez kapcsolódik a test tabuként való megélése. Meghatározó szava az „érinthetetlenség”.
A női személyiségfejlődésben az utolsó kialakuló szerep a kurtizán, ami a szexualitással kapcsolatos szükséges képességek, készségek, vonások beépülését jelenti a személyiségbe. És bizony ahhoz, hogy a férj a házasságban jól érezhesse magát, kell az is, hogy a felesége a személyiségfejlődés eme lépcsőfokát is megjárja:).

Érdekes megfigyelni, hogy a szerepek többsége a másik nemre, vagyis a „férfi”-ra irányul, hozzá képest, vele együtt van valamilyen jellemzője a női mivoltnak (a férfiaknál ez nem így van, ott egyetlen szerep vonatkozik igazán a női nemre).
Ha valaki azt érzi, hogy esetleg nála egy-egy szerep túlsúlyba került, vagy hiányzik, nem kell kétségbe esnie. Egyrészt élethelyzetekből adódik, hogy bizonyos időszakokban természetes módon dominálnia kell bizonyos szerepeknek. Másrészt egy-egy játékkal nagyon könnyen felébreszthetők a szunnyadó szerepek is a női lélekben. 
Simon Erika

Számomra fontos az egyensúly az élet minden területén, tipikus mérleg vagyok, itt ez fokozottan igaz.  Úgy érzem mind a 6 szerep megtalálható bennem, persze nem egyforma súllyal, ez az arány változik is az idők folyamán, mikor mi kerül előtérbe, de a fő dolog, hogy valamennyire kiegészítve egymást egyensúlyban érzem magam.

Az albumom:

És az oldalak egyenként is:


borító

királylány

anya

boszorkány

amazon

 szűz

kurtizán

hátsó borító

Upsz, az utolsó előtti (kurtizán) képen még javítok majd, és kicserélem, mert éjjel már nem láttam rendesen. Nem tudom ti hogy vagytok vele, az én kedvencem a királylány és főleg a boszorkány oldal lett. Ervin mellettem ült, amikor a boszorkány oldalt csináltam, volt mersze belekotyogni is, de megbocsájtható, mert azt mondta, milyen szép vagyok (pedig az a fotó pont ilyen boszisabb) :D

Credits:

Ildi Geist (Rucola Designs): 

Morning Birds, Our House, Super Sleuth, Magical Escapes, Vintage Flea Market-Traveller (UBI), Finding Shamrock 

minden a Scrapbookelements-nél kapható! 

Cali Designs: Art Gallery, Crazy time, Enachted Tea

Wordarts, Floral brush and clustered frame: Beszteri
Wordart: Budaházi Brigitta

Lorie Davison: Window to my Heart

Rainbow designs: Harmony freebie WA

TotallyWild Dezinez: Education wa

Anya WA: Szunyó Designs

Bejelentkezek, mentegetőzök, vagy csak... megosztom, mert fáj az, ami egyébként öröm...

Kicsit eltűntem mostanában, talán érzitek, több oka van, van "munka" része, scrap zajlik ám a háttérben ;), nagyobb lélegzetvételű, több oldalas énképen dolgozok, ami az SB.hu Nő vagyok kihívására készül, igen, még mindig, tudom, már lejárt a kihívás, de számomra jó játék, és be fogom fejezni hamarosan, egyben szeretném majd mutatni nektek!
Ugyanakkor szomorkodok is mostanában, de mindezt bulizva teszem, írtam már azt hiszem, a barátnőm, 10 éve kolléganőm új helyre költözik, egészen Londonig meg sem áll, örülök neki, hogy kilép a megszokottból, hogy "újra él", de nehéz elengedni, akit szeretünk. Mert a mindennapjaim része, és most már nem lesz az. Biztos fogunk beszélni, de már nem lesz ugyanaz, hiányozni fog.

 

Készült neki ajándék, már csak fel kéne tölteni a fotókat, mutatom majd, ez is több napig készült, de legalább annyi szeretettel.
Készül még valami a háttérben, igen neked, nem úszod meg, ha már belekötöttél, de úgyse árulom el, majd... Várj türelemmel ;) Bocsánat, nem magammal beszélgetek! Remélem :D
És valahogy lassan haladok mindennel, a CT-kel is, ennek a fentebb leírt lelki okok állhatnak a hátterében, meg az, hogy több megkezdett dolog is van, csapongok, meg fáradt is vagyok, képes vagyok 10-kor szó szerint elaludni a gépnél, amikor máskor éjfélig, egyig gond nélkül fent vagyok!!! Remélem ez elmúlik mostmár, most aztán aludtam jó nagyokat. Ma sikerül blogokat olvasni is, újra, meg videószkreppelni is újra, voltam bulizni is, és megyünk majd újra, és már nagyon rég volt ennyire jóóóóóó a buli, de remélem az lesz újra, ... jó jó leállok! Szóval vagyok, de most kicsit a háttérben, de jövök majd vissza, rögtön holnap reggel Ildi új készletével, de most megyek aludni, csak be akartam jelentkezni.

2011

Elmaradt az évkezdő bejegyzésem, most szeretném pótolni. Az év első hete mindig eseménydús nálunk, épphogy véget ér a téli szünet, és az embernek vissza kell rázódnia a mindennapokba, épphogy kipiheni a karácsonyi rokonlátogatásokat ;), máris jön Petra szülinapja. Hogy repül az idő, el sem hiszem, hogy már 3 éves az én nagylányom. 

 

Egy hete megint "reggel kelés, indulás a bölcsibe- munkába, vonat, délután rohanás, vonat,  bölcsi, vásárlás, házimunka, játék, fürdés, mese, alvás” körforgásban vagyunk ugyan, de a szünet nem múlt el nyomtalanul, nagyon ragaszkodunk egymáshoz, sokat szeretget ő is engem, minket, szívesen megy a bölcsibe is, nagyon aranyos, nem az a kis "undok béka", aki már év vége fele volt. Szeretem ezzel együtt a reggeleket, mert úgy intézem, hogy jusson idő reggel még egy mesére, úgy könnyebb az ébredés, hogy a 10 perces út, amíg kézen fogva elsétálunk a bölcsibe, beszélgetve, kutya-macska lábnyomokat, felkelő napot nézve, az kitartson nekem egész nap.

A munka rám ömlött a múlt héten, ezért is nem jöttem, pedig pár szót szerettem volna írni. Nem fogadalmakat, vagy világmegváltó gondolatokat, csak morfondírozni kicsit, mit szeretnék ebben az évben, és milyen volt, amit magunk mögött hagytunk.

2010

Ez volt az az év, amikor kicsit fellélegezhettünk, mert azzal, hogy újra dolgozni kezdtem én is, anyagilag biztosabbá vált az életünk, na nem nagyon, most is voltak átmenetileg rosszabb időszakok, na meg hitel, válság, nem kell senkinek részletezzem, de ebben az évben már jutott egy kis pénz pár munkára, amit már régóta szerettünk volna megcsinálni a házon. Nem nagy lépések, de mi örülünk neki. A tavaly év eleji oldalamban pont ezt fogalmaztam meg, az előző bejegyzésben megnézhetitek, örülök, hogy részben sikerül megvalósítani.

Sikeres volt a bölcsikezdés is, ennek nagyon örülök, ez nagyon fontos volt nekem, örülök, hogy Petra ilyen jól vette ezt a csöppet sem könnyű dolgot.

A scrap rengeteg örömöt tartogatott, sok nagyszerű készlettel dolgozhattam, bekerültem Lorie-hoz, és megismertem a Deviantscrap-et,új benyomások, inspirációk, új utak, az emlékek megörzése mellett az önkifejezés eszközévé tudtam tenni a scrap-et, és születtek olyan oldalak, amiket nagyon szeretek.Nem is válogatok most, túl sok lenne :p

Elmélyültek barátságok, és születtek újak is, sok érdekes embert ismertem meg, és régi barátságok is megelevenedtek.

Jó év volt.

2011

Szeretném, ha ebben az évben a család(tervezés : ) újra előtérbe kerülne, ha meg tudnánk teremteni ennek a lehetőségeit, még ha ez megint több évre szóló újabb anyagi és egyéb „ áldozatokkal” is jár.

Erről szól az évkezdő oldalam a Cewe-nél.

 Krissz: Tiszta lappal
MK Designs: Oh, what a night!
Wordart: TotallyWild Dezinez

Ehhez kicsit rendbe kell szedjük magunkat, a kapcsolatunkat is. Tegnap előtt még bizakodóbb voltam,  most kicsit bizonytalanabb, de remélem csak átmeneti az a helyzet, amibe tegnap sikeresen beletaszigáltuk magunkat és egymást, mert fáj. 

A scrap-ben szeretnék sok újat tanulni, erre sajnos  ritkán szánok időt, szeretnék fejlődni, technikailag, mert rengeteg minden van még bennem.

A másik ami most már aztán de tényleg, és ha megfogadnám ez lenne az, az angol!!! El kell végre szakadjak a Google fordítótól és elkezdeni tanulni, tanulni, tanulni!

Szeretnék többet és jobban figyelni rátok, társakra, ismerősökre, barátokra, jelen lenni olyan helyeken, ahol eddig nem nagyon voltam, fórumozni, kommentezni, díjazni, nekem mindegy melyik formája, de fontosnak tartom az odafigyelést másokra. Na ebben nem csak scrap téren kell változzak.

A munkahelyem kapcsán komolyan elgondolkoztam, hogy jó helyen vagyok e, 10 év nagy idő, de a helyzet egyenlőre nem alkalmas a váltásra, ha az egyes pont lép életbe :D, akkor ez egy időre megoldva, de ha nem, akkor változást kell, hogy hozzon ez az év.

Röviden ennyi,  köszönöm nektek, hogy itt vagytok, hogy olvastok, hogy írtok, jó ennek a nagy közösségnek  egyik elismert, szeretett tagjának lenni!

Ma még jövök CT oldalakkal, hamarosan pedig az utó-Lorie meglepetésemmel a játékomban részt vevőknek, az engedély már megvan rá (imádom a nőt), csak egy kis időt kérek!!! Közben Didó játékában Krysty-nek készítek oldalt (hurrá :D), én pedig (végreeeeeeee) Didótól kapok, már alig győzöm kivárni!!!!!

A legnagyobb utazás

A Deviantscrap kapcsán támadtak fel a gondolataim, amiket egy ideje már forgatok a fejemben, és a képeim azt hiszem megfogalmazták helyettem, de most olvastam bele az egyik fórumbeszélgetésbe és ez megerősített abba, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel.

"In other galleries it would get over looked and passed by without a comment, but here I have lovely comments. I thank Hollie and every single other person here at DS for their kind support. It's also another reason why I would never criticize another person's work. It's not just digi scrapping - we put our hearts on the page."

Többször írtam már arról, hogy mennyire szeretem ezt a helyet, hogy jól érzem ott magam. De miért is? Mert ez az a hely, ahol nincsenek korlátok, ahol mindenki bátran próbálkozik, és lehet, hogy nem sok a komment, de értékes egytől egyig. Mert itt lehet bátran sötét oldalakat csinálni, a világunk valljuk be nem rózsaszín, mert itt művészetté fejlődött a digiscrap, mert itt nagyon érdekes embereket ismertem meg.

Érdekes végignézni a képeimet, (mindjárt itt az évvége, úgyis lesz majd valamiféle összegzés), mennyit alakul, változik az ember ennyi idő alatt. A kezdet kezdetén én is az emlékeimet örökítettem meg a scrap oldalak segítségével, Petrával új világ nyílt meg előttem, és csodálatos élmény volt az oldalakkal még intenzívebben átérezni ezeket. Most is sokszor nézegetjük ám ezeket, Petrának már saját albuma is van, karácsonyra is készül neki fotós scrap-es ajándék, mert azért attól, hogy nem ez van most előtérben nálam, készülgetnek egyéb ajándékok is, lesz olyan, amit majd itt is mutatok. És persze lesznek ezután is képeim a családi albumba is.
Most viszont, hogy Petra már nem olyan kisbaba, megnyílt a scrap-nek egy másik útja is előttem, és nagyon élvezem.  Érzem, hogy igen, megtaláltam a kifejezőeszközöm, otthonosan mozgok benne, mégis új titkokat tartogat minden oldal. Én megtaláltam magamnak azt a stílust, ahol ki tudom fejezni magam, képi eszközökkel el tudom mondani, amit gondolok, érzek, nem vetkőztet annyira meztelenné, mint mondjuk egy vers, mégis sokat elárul. Hatalmas kaland nekem, folyamatosan tanulok, és ami a legfontosabb: magamat tanulmányozom, és ezt fontosnak tartom, ez számomra az önkifejezés. Vannak szimbolikus elemek az oldalaimon, vannak amik visszatérnek, és valószínűleg a legtöbb tárgy, elem  sokaknak egyáltalán nem hordoz jelentést, csak (jó esetben) egy jól elhelyezett elemnek tűnik az oldalon , meg persze vannak akiknek jobban érthető, akik ismernek, akik többet tudnak rólam. Mert nem véletlenül kerülnek fel az oldalra, sokszor tudat alatt, de jelentést hordoznak. Van még mit fejlődnöm a szimbolizmus terén, de roppant érdekesnek tartom és igazi kihívás számomra.

"A szimbolista művész a jelenségvilág mögötti lényegi tartalmakat, az "ideákat" törekszik megragadni, ehhez fő eszközül az önmagukon túlmutató, sejtelmes jelentésvilágú jelképeket választja. Egy-egy mű képei rendszert alkotnak, melyek végtelenül sokféle jelentés-összefüggések felvillantására képesek."

A Deviantscrap.com-on kihívás is indult, ajánlom mindenkinek: Personal Symbology Challenge

"I love making symbolic pages and actually thinking about why I chose each and every element. But even on my 'non-symbolic' pages, I am always drawn to certain elements and colours that give more meaning to my page. I may not consciously be using symbolism, but it happens anyway!"

I also think that symbolism is very relevant here at DS. Many 'outsiders' see some of the art we create and just can't understand it. But that is because much of our art is symbolic rather than traditional 'photo +memory' . Whether it involves making art dolls or using stock photos or other 'untraditional' ways of scrapping it means something to us because of what those elements represent...rather than just how they look.

Én tuti nem hagyom ki, de még gondolkozom rajta. Az új (alakuló) blogkülső már ennek az alapja, Tara blinkije beindított. (Talán kicsit nehéz az olvasás az új felületen, még csiszolgatom, de előbb alszom egyet ;)

Majd mutatom mi lett végül belőle.
Amikor gondolkodtam, melyik készletet adjam meg Tarának, a Prince mellett döntöttem, és szerintem igazán jellemez engem. Ezzel a készlettel már sok oldalam készült, ez volt az, amihez Lorie bevett a csapatába, szóval külön helye van a szívemben. Zene és utazás... Passzol ;)

"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás" 

(Márai Sándor)

Holnap hozok új oldalakat a vadnyugatról ;), és leírom, hogyan nyomtattam itthon vászonra digiscrap képet.

Art and Soul

Végre újra van netem, volt pár napos hercehurca a szolgáltatóval, közben itthon vagyok Petrával, mert egyik nap hívtak a bölcsiből, hogy belázasodott, úgyhogy beteg, elvileg, gyakorlatilag kutya baja, de pihenünk ;)

Jövök ma még  vissza, szerintem több bejegyzés lesz, most beindítom a napot, addig is megmutatom az új büszkeségem, az új blinkie-m, nem, ez most nem CT, ez az enyém, mert imádom Tara blinkie-jeit, és megajándékoztam magam eggyel.

IMÁDOM!!!!

by Downunder Studios

Kicsit átalakul majd a blogom is, meg jövök vissza pár gondolattal ezzel kapcsolatban, csak meg akartam gyorsan mutatni addig is. :)

Thank you so much, Tara, you're rock!

Álmok és (nehéz) mindennapok

Vegyes bejegyzés lesz, mert olyan rossz napom volt ma, sőt, van már egy ideje, valahogy nehezen rázódom vissza a munkába, vagy csak ez az időszak nehezebb most, mert sok a szervezni való, azt érzem, nem csinálom elég jól a dolgom, és ez bánt. A bölcsivel szerencsére minden rendben, Petra nagyon szereti, bár néha a reggeli ébredés nehézkesebb, na de kinek nem az. Gond belőle inkább akkor van, ha én elcsúszom a reggeli készülődésnél, mert akkor már szegény Petrát is sürgetem, pedig ő aztán nem tehet róla, és szeretném is kihagyni a "siessünk, igyekezz, megy anya vonata, ne nézelődj" típusú reggeleket. Mert ha nyugisan tudunk indulni, akkor egész más minden. Visszatérve, tudom nem először panaszkodom, igyekszem helyt állni de mostanában valahogy nem akar sikerülni, a munkahelyemen hibázok, többször, vagy ha nem én hibázok, akkor olyan nehézségek adódnak, ami problémákat szül, valahogy semmi nem megy simán. Pedig én megbízható vagyok, nem szokott gond lenni a munkámmal, most meg állandóan gubancolódik minden körülöttem. Aztán persze az ember haza hozza a gondokat, bármennyire is nem szeretné, itthon is rágódik rajta, persze próbálom nem mutatni, mire a bölcsibe érek, próbálok minden mást elnyomni magamban, a gondok várhatnak. A vonaton az ember át tud állni, a legjobb módszerem egy jó könyv, a Zrínyiek sorsát olvasva az enyémek már nem is tűnnek jelentősnek :) (Passuth László: A sasnak körme között) Többször is késve tudtam csak Petráért menni, ez is olyan rossz, tudom, hogy vár, és "csak fél óra" a különbség, de nem szeretem. Persze nem illene panaszkodnom, még így is viszonylag korán itthon vagyok, és bent is maximálisan megértőek velem és a helyzetemmel, nem is kaptam kritikát, csak engem zavar, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném. A fenitek ellen a scrap továbbra is gyógyír, este kikapcsolódok, amikor leülök a géphez, élvezem csinálni, egy ideig csak erre koncentrálok, nem teher a CT sem, jut mellettük idő egyéb oldalakra is, és a CT oldalakat is nagyon élvezem. A galériákban, fórumokon viszont keveset vagyok jelen, mert azt eddig napközben csináltam, most nem igen jut rá idő sajnos.
Nagyon remélem, hogy csak átmeneti állapot, és elmúlnak a NEHÉZ IDŐK...
Mennyire szeretem ezt a dalt. Régi, de még mindig jó.

Ezt a szuper oldalt Beszteritől kaptam a Kép egymásnak játék keretében. Esztikém, beletrafáltál, annyira jellemez ez az oldal!!! Nagyon benne van Eszti is és benne vagyok én is, nagyon köszönöm, csodálatos lett!

Én Didónak készítettem oldalt, Dalcsi gyönyörű fotóit látva szerettem volna valami gyermeki, ártatlan, mesés oldalt. A nagy fotó felülről van fotózva, igazán különleges, de nehéz a perspektíva miatt jól elhelyezni egy oldalon. Ezért gondolkoztam egy ideig, és hát Didó az Didó, csodálom, imádom, amit csinál, szerettem volna valami különlegeset adni neki én is, mint amilyenek az ő képei. Végül este, amikor a szokásos, jól eső összebújásunk keretében meséltem Petrának a Pán Pétert és beszélgettünk a tündérekről, már tudtam, hogy Dalcsi repülni fog, mint Wendy. Ilyen lett az én oldalam, olyan jól esett csinálni:
 

 Lorie Davison:  

At The Castle ,  

Greymouse Manor Winter Ball (With everything in it!), A Pioneer Story Kit (With everything in it.)

WA by Icka 

 

Művészet, kreativitás, Janka, szögek

Az korábbi, pillangós képemhez kötődően egy rövid kis kiegészítés.

Köszönöm nektek a sok kommentet a galériákban, vagy itt, örülök, hogy hatott rátok ez az oldal, és azt látom, mindenkire másképp.
Eddig talán én magam se tudtam igazán megfogalmazni, miért született ez a kép, milyen értelemben érzem leszögezve magam, de most Janka sorait olvasva megfogalmazódott bennem. Aki még nem tette, olvassa el gondolatébresztő sorait a blogján: http://jankaland.blogspot.com/

Az alkotás szabadság. Ugye? Ezt gondoljuk. Hogy szabaddá tesz, és tényleg azzá kéne tegyen, de idáig el kell jutni, mert ez nem jár "ajándékba" az alkotás megkezdésekor. ez egy folyamat.  Erre jöttem rá. Igaza van Jankának, teljesen egyet értek vele, el kell hagynunk valamit ahhoz, hogy kibontakozhasson maradéktalanul a bennünk élő kreaítivitás, és az, hogy valaki eljutott-e már idáig, nem is igazán a képeken mérhető, ez tudatállapot. Én ráébredtem, hogy a látszat ellenére, mert sokatoktól hallom, hogy mennyire bevállalom magam, nem nyitok eléggé, van egy korlát bennem, nevezzük a "racionalitásnak" és ez valahogy gátat szab, annak ellenére, hogy sok olyan képet csinálok, amibe mindenáron mondanivalót "rakok", talán túlzott igyekezettel, azért, hogy más is azt értse rajta amit én, ahelyett, hogy az egyszerű nyersanyag megjelenítésére koncentrálnék, a címkék és minősítés talán túlzottan befolyásol. Erről is szól a legutolsó, leszögezett lepkés képem. Janka most nagyon szépen megfogalmazta, és örülök neki, hogy a szuper sulija által, hogy olyan társaságba került, ami segítette ezt a felismerést, megvilágosodást nála. Ez arra is ráébresztett, hogy ez is nagyon fontos, a körülöttünk lévő emberek, én most a Deviantscrap világába csöppenve tapasztaltam meg ugyanezt, ott nincsenek korlátok... Kicsit meg is ijedtem tőle,de felfedeztem a szögeimet. Azt hiszem, ez az első lépés...

Még egy dolog, többen szóvá tették, hogy örülnek, hogy világosodnak az oldalaim, ez nem tudatos, most épp ilyen oldalak jöttek a sorban, de jönnek még sötétek is, mert azt is nagyon szeretem, van, amit ezzel tudok hitelesen kifejezni, a fekete nem rossz, nem negatív számomra és a részem, vonz a darkart, biztos fogtok még vele találkozni. Persze nem kell mindenkinek szeretni, de remélem azért nem ijeszt el senkit ;)

Vágy

A Deviantscrap kihívássorozata a 7 főbűnt veszi sorra, és ez engem is megmozgatott, annak ellenére, hogy én nem nevelkedtem vallásos hitben és nem járok templomba. (Ettől persze még van, amiben hiszek.)

"A katolikus teológusok hét főbűnt határoznak meg:

• ilyen a paráznaság (túlzott nemiség, bujaság),
• a falánkság (torkosság, élvhajhászás),
• a kapzsiság (mohóság, pénzsóvárság),
• a lustaság (restség, tunyaság, munkakerülés),
• a harag (gyűlölet, düh),
• az irigység (féltékenység)
• és a gőg (kevélység, dölyf, fennhéjázás).

A főbűnök azonban valójában nem bűnök, hanem olyan mindenkiben meglévő hajlamok, melyek könnyen bűnök forrásává válhatnak, ugyanakkor megfelelően kordában tartva akár erényekké is változhatnak."

Július hónapban az első kíhívás: LUST.

Én a fentiek miatt kicsit sajátosan értelmezem ezt a feladatot, nem feltétlenül a bűnősséget hangsúlyozom az egyes emberi tulajdonságoknál, hanem ami nekem eszembe jut róla. A deviantscrap-en minden egyedi, deviáns alkotás megcsodálható a kihívás galériájában.

Először ez az oldalam született meg a kihívásra:

Holliewood Studios: Void

more elements: Cali Designs

Bevallom, nem indult könnyen ez az oldal, bár a készletet már korábban megvettem, a fotóval bajban voltam. Saját fotóban gondolkoztam, de nem akartam túl "közönségeset", magamutogatót, nem akartam, hogy rajtam legyen a hangsúly. Végül elkezdett összeállni, mit szeretnék, és bár elég rossz minőségű fotókkal dolgoztam, sok időt töltöttem a fotómanipulációval, úgy érzem, sikerült kifejeznem vele, amit szerettem volna.

  

Azonban ahogy készült a fenti oldal, és ahogy a fejemben járt ez az egész "feladat", a bujaság, a vágy, egyre csak Ákos Testhimnusz című verse zakatolt bennem, "tested minden szeglete lágy..." Ez nem illett a fenti képhez, ott a készlet elvitt egy másik irányba. Ezért megmutatom a vágy másik oldalát, ez már határidő után készült:

  Lorie Davison: Before the first snow

Mivel ezek az oldalaim elvontabbak, ezért nem teszem fel minden galériába őket, de nagyon örülnék a véleményeteknek, akár itt a blogon, vagy a DST-n (nyugodtan írjatok magyarul). Az ilyen elvontabb oldalaimnál különösen érdekel, hogy kinek tetszik. ;)

 

Köszönöm

Ez érkezett meg a napokban több helyről is hozzám:

Név szerint köszönöm  Ányinak, Krisztának, Szotyinak, Anikónak, Csutinak és Timónak. Jártam ám a többieknél is, és elolvastam mindenki 10 pontját :D Jó egy picit többet megtudni egymásról ;)

Lássuk csak, velem mi a helyzet... Apróságok, csak úgy összevissza, ahogy eszembe jut.

1. Nem tudok megjegyzeni semmilyen telefonszámot. Még a sajátomat sem. Ciki, ha valahol meg kell adni, meg kell nézzem a saját számom a saját telefonomban...
2. Van szemüvegem, de nem szeretem hordani. Inkább vaksiskodom, hiúságból :(
3. Amikor már szinte kész az oldalam még órákig képes vagyok szüttyögni vele, és a végére szinte semmi nem változik :D
4. Túl sokat ülök a számítógép előtt tudom, tudom, de úgy imádom!!!
5. Imádom a spenótot sült krumplival és ezt már Petrára is átragasztottam ;).
6. Szeretem a rendet magam körül, de nem vagyok egy mintaháziasszony, úgyis megvár alapon képes vagyok napokig halogatni takarítást, vasalást...
7. Imádok zenét hallgatni, magamban is, fülhallgatóval pl. a vonatozások alatt, de élőben az igazi, imádom a koncert-élményt, tipikus elsősoros koncertező vagyok.
8. Nagyon türelmetlen és ingerült tudok lenni időnként, utólag mindig megbánom, főleg, ha Petra az áldozat.
9. Rengeteget fényképezek, hogy sok minden megmaradjon, de keveset rögzítek belőle, pl. a családi blogban, hogy a kommentesebb sb oldalakról ne is beszéljünk, egy idő után visszanézve feleslegesnek tűnik a többezer lementett fotó, szelektálni kell, és megőrizni a hozzájuk fűződő emlékeket!
10. Nehezen viselem a jelenlegi nehezebb pénzügyi helyzetet, ami körülvesz...

Nem küldöm már tovább, szerintem járt már mindenhol, ahova küldeném, de azért az én névsorom is álljon itt:
1. Szotyi
2. Timo
3. Noncsi
4. Beszteri
5. Ányi
6. Linsey
7. Janka
8. Didó
9. Timcsoca
10.Monicca

Új, otthonosabb blogom :)

Nézegettem a blogom és úgy éreztem ideje váltani. Eddig a világomba nézhettetek be, de mostanra már azt hiszem bejjebb engedhetlek titeket, a képeimen keresztül úgyis mindennapos vendégeim vagytok, íme szeretettel látlak titeket az otthonomban!

Imádom ezt a készletet, megláttam, megszerettem és megvettem :) Régóta tervezgetem már, hogy kép is készül vele, hamarosan az is meglesz. Megmutatom nektek is (ez most nem CT munka - bár az lenne ;):

Ha titeket is megbabonáz, itt a lelőhelye ;)

Más változások is együtt járnak a dizájn váltással, szeretném, ha újra személyes hangvételűvé válna ez a hely, ahol mesélek is az engem érintő dolgokról, a képek hátteréről, apró műhelytitkokról.

Még zajlik picit az átépítés, itt-ott még dobozok, hisz csomagolok, szépítgeteg :) Igyekszem olykor angolul is írni, mégha nem is megy tökéletesen, szeretném, ha a CT csapatokból adódó olvasóim is könnyen boldogulnának.

Köszönöm, hogy ennyien olvastok, nagyon jól esik, én is szeretnék többet jelen lenni nálatok, bár azért voltam ám eddig is, csak kicsit csöndesebben, csak olvasó üzemmódban. :)

*** 

I was looking through my blog and it seemed time to change. So far, I showed you  my world, but now I think I love to see you at my home! :)
Other changes also will be soon on my blog, not only in the design, I would again become the personal character of this place can tell the things that concerns me, the layout's stories, small scrap secrets. ;)
I try to write sometimes in English, but sorry, I don't speak English well enough. I would like, if members from the CT's readers can easily get along. ;)
Thank you for your reading!

33 :)

Express yourself

nina_uniquesimple_oct_smoochie template

catherinedesigns_WoodlandRetreat_Freebie (papírok, útjelzőtábla, díszek)

Kubivet: Cat, naturel (virág)

Rainbow: Magnificence, chalk

(nem mindent tudok sajnos beazonosítani... )

Már régóta készültem egy ilyen oldalt csinálni, a közelmúltban lévő szülinapom most jó apropó volt erre. Az egyik kedvenc Depeche Mode idézetemmel egy pakolós kép, közel áll hozzám...