A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. január 23., péntek

Újra itt

Lassan-lassan visszatalálok ide újra, hiába írtam, hogy új helyre megyek... És jó érzés. Már napok óta somfordálok, teszek-veszek itt, mostani hangulathoz alakítottam, és végre az írásig is eljutok. Blogok éledtek mostanában újra, beállok én is a sorba, mert azért hiányzik ám. Nem terveztem ilyen hosszú szünetet, nem sorolok okokat, nem sajnálkozok rajta, egyszerűen folytatom! :)

Kavarognak bennem bizonyos érzések... gyászol a városunk, a FB-on, az utcán, a boltban, az iskolában, a postán mindenhol a döbbent, mély szomorúsággal átitatott részvétnyilvánításokba és csöndes beszélgetésekbe botlok, és annyira összeszorul a szívem, pedig én nem is ismertem a művelődési ház igazgatónőjét, csak látásból, de annyi mindenki szerette. Egyik pillanatról a másikra halt meg, 50 évesen, itt hagyva a családot, a szeretteit, nem tudok elmenni mellette. Hogy lehet egy ilyet vajon túlélni? Tényleg nem tudom. Ilyenkor a saját családomra gondolok, és annyira féltem a törékeny boldogságunkat, nehogy bármi tragédia megtörje.

Fallen Angels by Rucola Designs
Egy dalt is csatolok ide, hallja bele mindenki azt, amiben hisz, vallástól függetlenül is van mindannyiunkra közös üzenete:


Nem lehet állandóan ezen aggódni, nem is szoktam, de azért óhatatlanul előtörnek belőlem ilyen érzések, például most, meg sokszor oldalkészítés közben, nézve, rendezgetve a fotókat... Most még olyan kicsik a gyerekek, annyi minden vár még ránk együtt, szeretném megőrizni a boldog pillanatokat, szeretném évek múlva is felidézhetővé tenni, valahogy konzerválni. A scrapbook segít ebben, próbálok hagyományos technikával is albumokat készíteni, millió terv és elhatározás van mindig a fejemben, "csinálok DD-t" (December Daily), "csinálok PL-t" (Projekt Life), de nem megy. Valahogy egyre távolabb érzem magamtól a hagyományos scrap világát, annyi újdonság, annyi jó cucc van, ilyen paszták, olyan festékek, papírok, millió chipboard, jobbnál jobb alkotócsomagok, egyre több scrap webáruház mindig kinézek dolgokat, de a töredékét se tudom megvenni. Mindig megveszem azt a minimumot, amit úgy gondolok, elég és belefér abba a pár ezer forintos határba, amit erre tudok most fordítani, de aztán itthon elkezdem összerakni, és nem elég, nincs mihez nyúlni, nincsenek színek, bélyegzők, tinták, nincs többféle dekortapasz, nincs választék, nem is megy úgy, mint szeretném, nem elég szép, nem elég egyenes, nincs ötlet, hiába a millió inspiráció lementve, nálam már nem úgy mutat, egy idő után félrerakom, és megfogadom, á, nem csinálok hagyományost. De azért időről időre elcsábulok, aztán elpazarolok pár alapanyagot, csinálok pár közepes dolgot (remélem azoknak, akik kapják azért tetszik, mert amit tudok beleadok), de én, aki látom, hogy mennyivel jobbat is lehetne csinálni, sose vagyok teljesen elégedett, nekem kevés, amit én csinálok. Biztos segítene egy, meg több tanfolyam, nem olyan online, amikor itthon bénázok, hanem olyan ott ülős, amikor vezetik a kezem és kijavítják, amit csinálok, de akkor megint a hiányzó anyagiaknál meg időnél tartunk.

Nemrég bezárt a scrap.hu, ahol kezdtünk anno sokan, én ott lestem el az első PS leckéket, mindig oda irányítottam mindenkit, aki kérdezte, hogy kezdjen neki. Máig kedvesek a szívemnek az ott megismert "régi, nagy öreg szkrepperek", bár már jó ideje nem voltam ott jelen, mert a digi eléggé kiszorult onnan anno. Valahogy mégis kedves maradt mindig  a szívemnek, és akiket onnan ismerek, máig követem, olvasom. Azóta sok új név, tehetség bukkan fel, bámulok őket, mert fantasztikus dolgokat csinálnak, de valahogy ez az egész most még bátortalanabbá tesz, túl profi, túl anyagigényes, nem kanyarodok vissza,  most valahogy olyan túl sok nekem a magyar piac, erről is ment mostanában véleménycsere a FB-on, mindenféle zárt csoportok, kihagyhatatlan ajánlatok,  picit hátrébb vonulok ilyen téren, bár eddig sem voltam túl elől. No mindegy is, csak azért írom le, mert lehet, hogy azért lesz némi próbálkozás eredménye itt a blogon, mert azért készül PL féle, de nem "szabályos", nem spéci hozzávalókból, hanem a fenti konzerváló szándék miatt, meg mert tetszik bitangul ez a kártya forma. Meg a 20 évünk is albumba kerül, bár a harmadik próbálkozásnak kezdek éppen neki ;) Egy jó kis fotókönyvvel már rég kész lennék :p

Marad a DIGI a fő tevékenységem, mert azt viszont ugyanúgy élvezem és szeretem mint eddig, abban biztos talajon mozgok, az megadja azt a plusz alkotói "elkaptam" érzést, amit a hagyományosból hiányolok. Ráadásul nagy élmény és öröm nekem, hogy megrendelésre is tudok, idegen emberek, idegen fotóiból (aztán már nem idegenek, mert visszajárnak ;) ) olyan minőségben és mélységben oldalakat, albumokat (fotókönyveket) alkotni, amilyet magamnak. És már előttem jár ez a fajta hírem, egyre többen keresnek meg, mindig kihívás, mindig rámegy egy-két "üres" óra, amíg elindulok, de onnan már megy, és eddig még nem lőttem vele mellé. Majd mutatok ebből is párat. (Ha valaki szeretne, keressen meg egész bátran - ez itt a reklám helye!)  

Visszatérve magunkra, az emlékeinket leginkább az éves fotókönyvek őrzik, az oldalaim egy része is "itt végzi", a többi meg "művészkedés", egyfajta önkifejezés, magamnak készülnek, külön könyvbe kerülnek. Mivel én is elég érzékeny vagyok mások ilyen jellegű "termékeire", legyen az dal, vers, kép, és építkezem is belőlük, bízom abban, hogy egyszer majd felnőttként a nagylányaim is érdeklődve fogják látni ezeken keresztül a személyiségemet, az érzéseimet, és ők is megélve hasonlókat, megértik majd az "üzenetemet". Szeretek a képeimnél írni is pár szót, arról, hogy miért lett olyan, amilyen, és ezt igazán csak itt a blogon tudom megtenni, itt van meg a folytonosság, ami alapján követhetőek a gondolataim, érzéseim, a történetem, ha úgy tetszik utam, utazásom (lásd blog dizájn), a FB túl gyors ehhez és túl tágas, oda elegek a címszavak, ezzel együtt szeretem azt is. Ez a hely meg megmarad annak, aki többre kíváncsi belőlem.

Húh, mielőtt nagyon elszáll ez a bejegyzés, már így is elég keszekusza, most vesztem el a pár megmaradt és visszatévedt olvasómat ;), kicsit magunkról is, a hétköznapokról egy rövid helyzetjelentés, aztán majd ahogy írom a blogot, beleláttok a mindennapjainkba úgyis.

- élvezem, hogy itthon vagyok Pannival, aki már 16 hónapos, az ekcémája szépen kordába tartható, egyre többet "beszél", továbbra is alig alszik, emiatt sokkal kevesebb az időm éjjel is, nappal is, mint Petrával volt anno, és bizony kezdődnek az első hisztik :) Nagyon kis csibész, és hasonlítanak egymásra, megcsodálják őket, amerre csak megyünk!
- várjuk az első féléves bizonyítványt Petránál, aki nagyon ügyes a suliban, és nagyon szeret is járni, okos és szép, és nála is vannak hisztik ;) 7 éves lett, erről majd lesz külön bejegyzés, és továbbra is lovagol, nemsokára osztályba kerül (még futószáras), nagyon várjuk.




- új év kezdődött, ünnepeljük benne az állandóságot, mert kerek évfordulóhoz érkeztünk Ervinnel (20 éve vagyunk együtt, 10 éve házasok), szeretnénk egy kis időre kettesben elszökni ;) és várakozással nézünk a változások elé, amiket majd tartogat ez az év, nekem pl. szeptembertől, ha Panni bölcsis lesz és újra dolgozni fogok.

Jól vagyunk, szeretjük egymást, az otthonunkat, a nyugodt életünket, azt hiszem nem is kell ennél több. <3 Megkésve, de őszintén, szívből NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!


Kedves blogom, akkor úgy nézem belevágtunk újra... :)

2012. október 20., szombat

100 évig élünk... Album, szeretettel, két kezemmel

Ez kicsit személyesebb bejegyzés lesz, de miért is ne, erre való a blog.
Ervinnel sok-sok éve vagyunk már együtt, egészen pontosan 18 éve! Az életünk felét már együtt töltöttük. És remélem még sok-sok évet fogunk így együtt eltölteni. Egy kapcsolatnál a két "főszereplő" mellett nagyon fontos tényezők azok az emberek is, akik körülvesznek bennünket. Egy kapcsolat kezdetekor a másik mögött ott áll több ember, a család, akiket a párunk révén megismerünk és innentől kezdve a mi életünk részei is. Sok anyós viccet lehet olvasni rivalizálásról, ellenségeskedésről, szerencsére a mi esetünkben erről soha nem volt szó. Az első pillanatoktól kezdve befogadott és mindig számíthattam rá. Nagyon szeretem az anyósomat, és bátran leírhatom szerintem, hogy ő is engem. :) Sok közös van bennünk, a szülinapunk is közel esik egymáshoz, mind a ketten Mérlegek vagyunk, ez a jegy eleve jól kijön egymással én ezt tapasztaltam.

Ebben az évben, október elején megint közeledett a szülinapunk, én 36, ő 60 éves lett. Az én szülinapom most valahogy teljesen másodlagossá vált a kerek évforduló miatt, de ez nem baj, sőt. Nem vagyok az a koromon aggódó típus, jól érzem magam a bőrömben, és nem is érzek most semmi sorsfordító dolgot az életemben, így Erzsi mamára, és az ő kerek szülinapjára tudtam koncentrálni. (persze a család engem is nagyon szépen megünnepelt, köszönöm szépen :)
Szerettem volna egy egyedi, személyes ajándékkal meglepni, ami róla szól, ami kicsit megcsillantja a múltat, ugyanakkor a fő célom az volt vele, hogy azt az érzést erősítse, hogy még rengeteg minden vár az emberre 60 év után is, hogy a családja körülveszi, és szereti. Hiszen azért ha valaki már sok embert (és cicát) elvesztett az életben, akik fontosak voltak még ha ez is az élet rendje, kicsit szomorúvá teszi. Ha valaki már nem dolgozik, és nyugdíjas éveit tölti, annak sokkal több a szabadideje, amit ki kell tölteni, ami egyrészről biztos jó, de ugyanakkor kicsit magányosabb élet is, mint előtte volt. De mint Zorán is énekli, és ez lett a fő vezérfonalam is:
Holnap új életet kezdünk, te is ígérd meg
Holnap nyitunk egy új lapot a jövőnknek
A gondra rácsapjuk az ajtót és láss csodát
Száz évig élünk, vagy még tovább...

Egy hagyományos scrapbook albumot készítettem a család nevében, közös ajándékként, az elkészítésében Ervin, sőt még Petra is segített, és köszönöm a fotókat Juditnak is. Az egész úgy kezdődött, hogy elcsentük titokban a fényképes doboz tartalmát. Hát mit ne mondjak, volt kép bőven. Ezeket átválogattuk, pár jellegzeteset kiválasztottunk, kezdődött a képek digitalizálása, szerkesztése, előhívatása. Közben Gigi-vel konzultálva a Scrapbook.hu webáruházában összeválogattam az alapanyagokat, amiket a lentebb írt kiállítás alkalmával meg is kaptam. Az albumalap kicsit késett, ezért a tervezettnél később tudtam hozzákezdeni, de így is maradt időm, lopva pár órát az alvásidőből, hogy befejezzem. Jók voltak azok az éjszakai órák is, amit az oldalak felett töltöttem, amikor a család már aludt, annyira jó érzés volt kézbe venni ezeket a fotókat, rendezgetni őket, papírt, kiegészítőket választani hozzájuk, ezekkel az érzésekkel a digi nem versenyezhet. Pont emiatt választottam ebben az esetben a hagyományos technikát, mert úgy éreztem, egy ilyen albumot egész más kézbe venni (és elkészíteni is), mint egy szép digi  fotókönyvet (na meg digi oldalt már többet készítettem, igaz, főleg Petráról.) Abban biztos jobban kivitelezett oldalaim születtek volna, hiszen ez az első alkalom volt, hogy nagyobb volumenű hagyományos munkába kezdtem, kezdőnek számítok ezen a téren és nincs is annyi hozzávalóm, mint szeretném (mert azért valljuk be nem olcsó mulatság, ez inkább évek alatt összegyűjtögetett sok-sok dolgot jelent, mint egyszerre egy albumhoz vásárolni), de itt most nem a szakmai tökéletesség volt a legfőbb cél. Persze ezzel együtt igyekeztem szép és igényes albumot készíteni, bízom benne, hogy sikerült is. Örültem nagyon, amikor azt olvastam az album átadása után (mert azt nem is vártam, hogy ott akkor ebbe nagyon bele lehetne mélyedni, ez annál személyesebb ügy), hogy mennyire meghatotta és kincsként őrzi. Mindenkit arra bíztatok, hogy próbáljon ilyen különleges alkalmakra kézzel készített ajándékkal kedveskedni, ennél nagyobb öröm nem nagyon van! Engedélyt kaptam, így mutatom az albumot:

(otthon tudom beilleszteni - a munkahelyemen haladok ilyen jól a blogolással ;) - addig is itt az FB album címe, ahol megnézhető: ALBUM)
(itt sajnos - nem tudom miért - nagyon rossz minőségű a "videó", ITT jobban tanulmányozható)

2009. január 22., csütörtök

Tündérliget


Minden WaterLo freebie,

kivéve a festőállvány Kubivet,

a szívek Melancolie: Tendre Romance

Tina kihívására készült ez az oldal, a mi kis "Tündérligetünk", biztos elfogult vagyok, de imádom ezt a képet, remélem sugárzik róla milyen boldogok vagyunk! Bízom benne, hogy ez az év is így telik majd!

Nagyon jól esett ezzel foglalkozni! Igazi ajándék ez, magamnak! Nem is tudtam másképp elképzelni, csakis fantasy stílusban. Megpróbáltam egy-két szóval jellemezni a tavalyi év sikereit, ezek amolyan címszavak, de a lényeg bennük van.

Ajánlom mindenkinek az alábbi 2 oldalt, ahol csodaszép freebie készleteket találhattok:

Kubivet
WaterLo

Ha belefér, egyben a Blog4scrap oldal kihívására is linkelem ezt a képemet.

2008. november 17., hétfő

Egy pár ajándékba készült oldal

1.
Ezt az albumot a hugomnak a szülinapjára készítetettem, egy gyors megoldás volt, találtam egy gyönyörű qp sorozatot, és egy illatszer mellé csomagolt, plüss borítású naplóba kerültek a képek.


A vers ötlete Timcsocától származik, köszönöm neki!
Majd készül folyamatosan bővülni fog az album, de még csak most gyűjtögetem hozzá a fotókat.
Ez a 10 oldal készült most (visszafele haladva):







QP album: Beth Long Designs - kb_CT_GratitudeBB_

2.
Szintén Angélának készült "megrendelésre" egy oldal, mert tovább ajándékozza a barátjának, Peti gitáros egy zenekarban, a Metallica a kedvenc együttese és a Nothing else matters a kedvenc száma. Ezek határozzák meg a képet, csak Petit is rávarázsoltuk a koncertre, így lett 5tagú a Metallica ;) Angéla a keretre került, egy sima karton keretet dobtam fel egy kis hagyományos technikával, így lett ez megint egy hibrid megoldás :D


Pechünkre a nyomtatópatron már nem volt az igazi, bár ennyira nem lett lila, mint a képen, de nem is olyan, mint az eredeti... De azért jól mutat ;) (Most látom, ez nem is végső változat, az ecsetekkel még variáltam kicsit)



3.
Végezetül megmutatom az oldalt, amit Linsey-nek szántam meglepetésül a születésnapjára, és nagyon örülök, hogy tetszett neki.


2008. október 18., szombat

Scrapbookozz velünk- kreatív próbatétel (október)

A Scrapbookozz velünk ingyenesen letölthető magazin minden hónapban új lapszámmal és ezzel együtt új próbatétellel örvendeztet meg minket. Az októberi szám témája az ŐSZ volt. Két képet is készítettem a magazin freebie-jeivel.




Ránk vár
Szeretem ezt a képet, és ezt az idézetet nagyon hozzá valónak találtam. Tetszett a betűtípus is, a keret is, ki szerettem volna hangsúlyozni, ezért ez lett az oldalam fő motívuma, a kép méretéhez igazítottam. A fotót átszíneztem, majd belemostam a háttérbe. Az idézet pár szavát kiemeltem, apró motívumokkal és ehhez passzoló színekkel. Én nagyon szeretem ezt az oldalt!

Felhasznált anyagok:
Katyusa: papír szrjudit (az én fotómhoz készítette Katyusa, innen az elnevezés)
Budaházi Brigitta: Klasszikus idézetek 3.
Szív: Vinnie Pierce - I love for
Madárkás gomb, boríték: Par Mumure - Kit Arboricole
Lepke: Vinnie Pierce - Flutter Fresh


Köszönöm a freebie idézetet!

Ősz

Az ősz sokféle gondolatot ébreszt bennem. Nemrég látogatóban voltunk Petra dédipapájánál, aki már 94 éves! Nagyon örül mindig, ha elvisszük hozzá Petrát, és a babó is nagyon figyeli, más az arca, a beszéde, mint a többi embernek, aki körülötte van, nagyon érdekli. Mindig nagyokat "beszélgetnek" együtt. Igazi kincsek az ilyen pillanatok, remélem még élvezhetjük őket egy ideig...

Felhasznált anyagok:
Lindsay Jane Design_Template54
Krissz: Ősz
Idézet: József Attila
Varrás: Gunhild_ Circle zig zag stitch

Külön öröm számomra, hogy az Ősz című képemet a szerkesztők kiválasztották az ehavi beküldött alkotások 5 legjobb képe közé!

2008. augusztus 31., vasárnap

Egy újabb minimál és egy "sok fotós", mind a kettő szívügyem

Ehhez a fotóhoz mindenképpen minimál körítést szerettem volna, és Elina honlapján nagyszerű tempalete-ket (sablonokat) és inspiráló képeket találtam.

Elina template # 3, Black graph overlay (Gunhild), Didó-Summer megakit háttér, rough overlay (LesleyB), Ladiesue-SummerLovin papírok, pavelancsika: wordart, fotókoptatás maszk: Éva: Nature frame1


Egy boldog nap emlékére készült ez az oldal, idén nem utaztunk el nyáron sehova, de így nyaraltunk, itthon.


KrystalHartley:PaperBlox3 (template),
Gunhild: Cardboard and damask paper2,
Rainbow: worn overlay,
Beth Nixon_SummersEnd_Diagonal paper,
Nixon_PrintitNow3_loveBlack,
wordart: Budaházi Brigitta és Hámos Beáta: 100% esküvő
ecsetek
Posted by Picasa

2008. augusztus 22., péntek

"Angélák" és egy újabb minimál (féle)

A hugomnak mindig megmutatom a képeket, amit csinálok, tegnap volt nálam és épp vágtam, ragasztottam, megint egy Petrás kép készül, és sérelmezte, hogy róla nem is csinálok soha. Így most megkapta a magáét, este átküldtem neki 3 képet! Kicsit azért csaltam, mert QP-ket használtam... Néha elcsábulok letöltésnél... Ilyen hirtelen felindulásnál jól jönnek.
Ez az első, ezt azért még megdolgoztam:

jcrowley-shyguyQP

Gunhild :Newspaper letters, varrások

Keret Didó

ecset: saját

Cimkék: Budaházi Brigitta

Tetszett ez a fotó, illet hozzá az idézet, az oldal már kész volt, nem akartam elrontani!
Hugomról csak annyit: "Szép a kép, csak én vagyok rajta béna, nézd már meg mennyire elüt a hajgumim a ruhámtól, fúúj!" Hát kérem, 17 évesen még másra figyel az ember :D

QP Sev Natural Softness Freebie

wordart: Szunyó

Anginak ez tetszett a legjobban, itt a fotót is rendben találta, meg a fiatalos körítés is tetszett neki, huuh, örültem, bár nem az érdemem ;)
Csak egy ecsetet tettem rá, na meg az idézetet...

dielle-SpringFresh_QP1

Gabci wordart

Ezt pedig ma napközben ötöltem ki, mert ezt a wordartot (is) már rég fel szerettem volna használni, ez sült ki belőle.

Mindenem

Köszi a minimálklubnak!

papírok, dísz: Didó

keret, wordart: Kuznyec