A reményről

Hoztam a terápiás oldalamat, és egy nagyon szép, de szomorú dalt is hozzá. Voltak könnyek az elmúlt időszakban, voltak napok, amikor nem is tudtam meghallgatni ezt a dalt, de ma már úgy éreztem, meg szeretném hallgatni, és meg szeretném csinálni ezt a búcsúoldalt, aztán elrakni jó mélyre. Egész nap simogattam, apró módosításokat csináltam, vissza-vissza tértem hozzá, míg végül ilyen lett, szerintem minden benne van. (Akár CT oldalnak is tekinthetjük Heather szuper grunge óra és lepke motívumával, de majd mutatom külön is őket.)

De nem akarom ám, hogy megint a szomorkodás uralkodjon el itt a blogon, ezt már amolyan "visszatekintő" oldalnak szánom, szerintem nem is lett egy szomorú oldal, inkább olyan meghitt. Holnap újra indul a megszokott életem, megyek dolgozni, este találkozom pár baráttal egy pohár bor mellett, és beszélgetünk, elkezdek visszarázódni a hétköznapokba. Közben tudatosan megélem a napokat és építgetem a holnapot. Illetve nem én, MI, hárman. Mint ahogy a kép is mutatja. Most valahogy az együtt fontosabb mint eddig bármikor, pedig eddig is az volt. Fotó nélküli oldal, mégis 100%-osan benne vagyunk.

Ezt a képet most találtam a Facebook-on, ezzel a gondolattal szeretném zárni ezt a bejegyzést (ez ma már a második, aki még nem olvasta, az előzőt is tegye mellé, így teljes a kép :), és ezzel a képpel nyitottam meg ma az albumomat is. Szerintem jó kezdés ;)

Remény.

Mert mindig kell, hogy legyen.

Hinni kell.

Csak így lehet élni. 

És élni kell.

A fájdalmakkal együtt,

hogy új jelen legyen a holnap. 

(Tánczos Éva)

Megállt az idő...

Valahogy megállt az idő velem... ezt érzem mostanában. Biztosan észrevehető, hogy nem is nagyon vagyok mostanában, itt a blogon sem, és bár a háttérben készül/készült ez-az, nincs az a rendszeres alkotás, amit úgy szeretek, ami napról napra élénkít, és megnyugtat... Napok telnek el úgy, hogy nem születik semmi a kezem alatt. Ülök a gépnél, töltögetek, rendezgetek,olvaslak titeket, néha írok is, nézelődök a Pinterest-en, van sok ötletem, tervem, vágyam, itt van sok-sok készlet, sok régi és sok új.. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített a kincsek vissza- és beszerzésében, de talán épp a bőség zavara, azt se tudom melyikhez nyúljak...  Ezer terv a fejemben, de nem valósul meg egy sem. Belekezdek egyszerre több mindenbe, de nem fejezem be, másnap már más után nyúlok, valahogy olyan befejezetlen vagyok most én is. Emiatt késnek a beígért oldalaim is (Treza, Bee ♥), kértem és meg is kaptam a fotókat, ha átlendülök ezen az állapoton, akkor biztos jobb képek fognak születni, mint amit most tudnék produkálni... Érnek folyamatosan pozitív impulzusok, amikkel töltődöm, Gólya csodás mesekönyve, Andi csomagja, a múlt hétvégi szüretelés, a szülinapom, Petra ragaszkodó, hízelkedő szeretete, a Katinak készített ajándékom, aminek remélem örül majd,  mert igazán beletettem mindent, de még nem mutizhatom itt, de ha megengedi hozom majd, mert bár maga az ajándék elég személyes, az ötlet szerintem nagyon jó, és talán más is kedvet kap hozzá.

Lemondtam a CT tagságomat Calinál, Moniccánál és Clementénél, így több időm marad a megmaradt tervezőkre, Lorie, Ildi és Heather készleteivel szeretnék többet dolgozni, szeretném őket jobban képviselni a galériákban, mert erre mostanában szinte semmi időm nem maradt, ami viszont nem fair, hiszen a CT kötelezettség is, nem csak ingyen készlet. Hogy miért pont ők maradtak, azt hiszem nem kérdés, Lorie számomra a csúcs, Ildi annyira izgalmas és inspiráló, Heather pedig egy külön világ, kell a deviancia is... A másik oldalon egy ideje Cali már nem volt kihívás, Monicca mindig is túl nagy kihívás volt nekem, nem éreztem elég jónak magam a csapatban, valami olyan "görcsös" megfeleléssel próbáltam saját magam túlszárnyalni, én sem értem miért, hogy jobbnak éreztem elköszönni... Clem pedig egy olyan irányba ment a tervezésnél, amihez én már nem tudtam oldalt készíteni...
Így lesz jó...tudom, ennek ellenére sajnálom... De annak örülök, hogy több időm van egyebekre. Bárcsak újra tudném használni a rendelkezésemre álló időt.



A hosszú bevezető után egy új készletet is hoztam, Heather készített megint nagyon inspiráló szettet, nekem való ;) FREE SPIRIT

SHOP

Az oldalamból hiányzik valami, van is benne valami, de nem kaptam el eléggé. Fent már hosszan elemeztem az állapotom, nem ragozom, ez most ilyen. 
Lesz még oldalam, ezek a wordartok annyira szuperek!

Az oldalam:

Tegnap készült, jól mutatja azt hiszem a jelenlegi állapotom...


Jövök ám hamarosan újra, Ildi szuper ínyencséget tartogat, na ez az, ami nem hagy "félmegoldást", már az felráz, ha ránézek, erő és határozottság árad belőle, erre van most szükségem.
Figyelem, egy kommentért akár meg is nyerhető:

 És Ildi ATC sorozata is bővült időközben, oldal is lesz, hamarosan:

SHOP

SHOP

SHOP

Egy időben két helyen

Olvastam Judit bejegyzését a blog-ján,  ami persze nem mondott újat, hiszen szinte naponta beszélünk, azaz írunk egymásnak pár sort, és vannak olyan szerencsés pillanatok, amikor jobban gépnél érjük egymást és hosszabban el tudunk időzni kicsit. Talán fura, hogy anélkül, hogy személyesen ismernénk egymást, nagyon közel érzem magamhoz, és barátomnak tartom. Különleges helye van a szívemben. Érzem rezdüléseit, átélem örömeit, és bár a scrap mostanában az ő életében nem kap annyira fontos szerepet, mint amikor megszületett  közöttünk ez a barátság, nem félek emiatt, mert már régen túlmutat ezen, így hiszem, hogy így is megáll a lábán. Judit pedig lehet, hogy ritkábban jön oldallal, de szerintem nem is a mennyiség a lényeg.  Én tudom, hogy ha kiengedi, ha szükségét érzi, hogy „megszkreppelje” akkor fantasztikus oldalak születnek a keze alatt. És abban is biztos vagyok, hogy fognak is még.  És szólhat ez a gyerekekről, megmutathatja akár „csak” azt, hogy ő mit lát bele egy készletbe, lehet mélyebb, vagy akár sötétebb oldal, én egyformán szeretem. Mert őt szeretem az oldalakban, azt ami mögötte van, ami kiváltja, engem az érdekel. A szakmai tudását is elismerem, azt hiszem a fantasy képek között is sok-sok különbség van, hogy csak a magyarokat említsem, én maximálisan elismerem mind Judit, mind Krysty, vagy Brigi, de ide tartozik Millu is – munkáját is, mégis mennyire más mindannyiunk stílusa. Én Juditnál szerettem meg a fantasyt, és együtt lettünk kritikusak, és igényesek, egyre inkább, ami egészen Lorie-ig vitt minket.

Szombat este pont összetalálkoztunk msn-en ,jó pár kilométerre egymástól éppen borozgattunk mind a ketten, kitaláltam, hogy küldök neki gyorsan pár spontán fotót, milyen vagyok most, és őt is erre kértem. Aztán mini, kétszemélyes kihívást fogalmaztam meg, hogy szülessen egy-egy oldal Egy időben két helyen témában. A határidőt szűkre szabtam, direkt, mert különben hajlamos vagyok annyira tervezgetni, hogy mire odaülök elmúlik a varázs. Jó pár oldal nem született már meg neki, csak fejben.

Szombat este, épp miközben gondolkoztam, milyen oldal legyen, ez ment a tévében, Judit, ha nem láttad, okvetlenül nézd meg!

Azt írta. az utóbbi oldalaim (főleg a barátos) hatottak rá, így valami hasonló stílusban gondolkodtam egyrészt emiatt, másrészt mert ez állt most közel hozzám is. Remélem tetszik neki, én is nagyon kíváncsian várom az ő oldalát. Jó volt ez a spontán lerohanás, és örülök, ha kedvet kapott újra, néha szítom ám a tüzet ;) Mert inspirál. és megerősít. Abban, hogy van egy különleges barátom. Aki egyetlen.

Sok szeretettel Juditom:

Jó lenne, ha közelembe élnél, biztos nagyokat buliznánk együtt és jó lenne csak úgy váratlanul felugrani hozzád, elmesélni a tábortüzet, meg lebeszélni téged a hülye színű körömlakkodról... :D

Nem akartam túl lelkisre venni az oldalt, nem szoktuk ezt mondogatni, elég, ha tudjuk ;)

 

Egy dalt is hoztam, tudom ez egy szerelmes dal, de nekem a tartalma, a gyönyörű képi világa nem annyira a szerelmet jutattja eszembe, inkább azt a fajta lelki közelséget együtt-érzést, amit nekem Judit testesít meg.  Ez a videóklipp maga a „scrap” megfilmesítve, mindne amit én szeretek a fantasy stílusban, nézzétek meg.

Érzések, utak, gondolatok

Hosszú bejegyzés lesz, sok betű, de több kép is, gyűlik bennem már egy ideje, igyekszem most jól kiönteni ide. De jól is van ez így, hiszen ez egy blog, személyes, az enyém, aki idetéved, szerintem érzi. Sokszor csak futok, felrakok egy képet, linkelem a készletet, bízom benne, hogy az oldal mesél, és az elég, van hogy így is van, vagy épp nincs benne túl sok mondandó, ez is előfordul. Ez a hely már rég nem csak a képeim bemutatóterme,  és nagy örömömre mostanában sok új kedvenc helyre találtam az internetes scraptársak körében, akik írnak, sokat, mélyen, imádok benne elmerülni, imádom olvasni, kommentelni, én is szeretném, (már jó ideje), ha a régi írásvágyam, kényszerem, tehetségem, nevezzük ahogy akarjuk is felszínre törhetne, és itt helyet kaphatna. Nem vagyok a több blog híve, Petráét se vezetem rendesen, át is alakul majd az is a család számára elérhető fotóalbummá, ide meg hozom majd a legjobb fotókat.

Az elmúlt hetem, hetünk elég vegyesre sikerült, volt benne jó és rossz, fent és lent, érzelmileg nagyon telített volt. Elvesztettünk valakit, aki hiányzik, túl vagyunk a temetésen, még friss és fáj, annak ellenére, hogy az ember tudja, hogy ez az élet rendje, nehéz ezt elfogadni, még egy kilencvenen felüli ember esetében is. Ha valaki elmegy, mindig olyan űr támad. Petra beteg volt a héten, sokat volt itthon, sokat voltunk együtt, ami jó volt, élmény hallgatni a kis csicsergését, látni az érdeklődését. Itt volt ugyanakkor a mama is, így mi is szabadabbak voltunk kicsit a férjemmel, ami szintén nagyon jó volt. Minden kapcsolatban vannak olyan pillanatok, hamar jönnek, hamar mennek, amik megerősítenek, amik összekovácsolnak, vannak napi viták, veszekedések, oda nem figyelések,de amíg vannak ezek a fontos pillanatok, addig nincs baj, nem is lehet, mert ezek bizonyosságot adnak, igen, jó helyen vagyok. A tegnapi este is ilyen volt. 

Pont jókor jelent meg (ma) Cali készlete, egy régebben készült oldalam, de most nagyon ide passzol:

A szöveg Depeche Mode, örök kedvenc, alap darab: HOME. 

Tegnap megkaptam az új DM DVD-t a legutolsó koncerturnéról, még nem tudtam benne teljesen elmélyedni, de wooooooow, fantasztikus a hangulata, jönnek az emlékek, hogy milyen jó volt élőben, és hogy mennyire mennék már koncertre, ilyenkor nagyon rám tőr mindig az érzés, de most egész májusig várnom kell, Ákos új dalait is annyira szeretném már élőben hallani, hogy szinte fáj. Őrült vagyok, tudom. Majdnem minden reggel azt hallgatom (pont "egy Ákosnyi idő" beérni a munkahelyemre, pont végig megy az album :D :D :D), és tiszta rossz utána leülni dolgozni, ilyenkor jön az ihlet, az ötletek, a gondolatok, legszívesebben scrappelnék, de egész estig kell várni, marad némi jegyzetelés, firkálás, ötletelés. Most is bent vagyok, látszik, lazább nap, (csitt), de már a vonaton jól összeszedtem, hogy miről akarok írni, azért ömlik belőlem a szó. Lassan befejezem ám, kitartás! :D Biztos kezdtek megijedni, tiszta fanatikus vagyok, zene és scrap fanatikus :D :D :D, de nem aggódok magamért, nem vagyok egyedül! És jól is érzem magam a bőrömben, akik meg ismernek, tudják ezt rólam és így szeretnek! ;) 

Jó volt a héten, hogy Lorie új készlete elkészült. Lehet azt gondoljátok túlzás, de nekem komolyan élményt jelent, ha a készletével dolgozhatok, és a számomra pozitív hajtóerő, a megfelelni akarás, a nagyon nívós CT-ben is "különleges", egyedi, rám jellemző oldal(ak) megalkotása, és megmutatása mindig nagyon jó. Mert sokat ad nekem, nem titok, hogy az ő készleteivel tudok leginkább "elmélyülni". Én vallom, hogy a scrap művészet, és ketten kellünk hozzá, a tervező, aki a készletet megalkotja, és én, aki magamra formálom. A mi párosunk jól működik, és érzem, hogy ezt ő is így gondolja, hogy "értékeli", és ez számomra rettentően sokat jelent.   

Akkor jöjjön a következő oldal, ami pont erről szól, a Cewe heti kihívására készült, ugyan nem lett kész időre, csak pár órával később, nem is az a lényeg, örültem nagyon a heti feladatnak, ennek az idézetnek, mert passzol hozzám.  Olyan rég akartam már ezt az üveggombot is használni, előbb utóbb minden a helyére kerül. Így látom én a világot: egy hollóból lehet Sir Crow, miért ne lehetne a fák aljában, alig észrevehetően a nyulaknak is otthona :) (a többi "titok" felkutatását a szemetekre, no meg leginkább a képzeletetekre bízom :)

Készült még egy oldal, szintén Lorie készleteinek a felhasználásával az Angyal-lánynak, Trezának. Imádom a TTD fotóit, imádom a csajt ;), megkérdeztem, lenne-e kedve egy amolyan "kép egymásnak" játékhoz, csak ketten, én neki egyet, ő pedig nekem. Nagyon örültem, amikor igent mondott, és bár kellett tőle bőven időt kérjek rá, mert nyugodt körülmények között akartam elővenni, és milyen jól tettem, így főleg Lorie új  Valentin napi készletére tudtam építeni (jól álcázom, nem? :) na ezért imádom Lorie-t, a lehetőségek végtelenje) Íme az oldal, nagyon örülök, hogy tetszik neki, és hogy magáénak érzi:

Egy idézet is jár hozzá Andi, sok szeretettel:

“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.” (Márai Sándor: Ég és Föld – Az utak)

Szeretném megmutatni nektek azt a gyönyörű oldalt, amit ő készített nekem, nem tagadom, totálisan meghatott vele, ha meglátjátok érteni fogjátok, miért:

Ugyeeee? Imádom, én vagyok, ráadásul pont egy olyan Lorie készlettel (is) dolgozott, ami nekem nincs meg és pedig nagy kedvencem (egy ideje tervezgetem, hogy leszedem), szóval teljes a hatás, köszönöm, köszönöm. 

Talán érződik az oldalakból, oda-vissza, hogy nagy szeretettel, adni akarással készítettük egymásnak az oldalakat. Nagyon szeretek oldalt készíteni olyan valakinek, akihez "vonzódok",  akivel van bennünk valami közös, akit valamennyire ismerni vélek, akár csak a képein, a gondolatain keresztül, aki közelebb áll hozzám. Ezért is szeretem az ilyen páros kép egymásnak játékokat, és van még pár kiszemeltem-e téren, akiket meg fogok szerintem keresni. De fordítva is működhet ám, ha úgy érzed kedves olvasóm, hogy van köztünk némi kölcsönös odafigyelés (igyekszem ennek hangot adni időről-időre), és lenne kedved oldalt csinálni nekem, és szívesen látnál egyet tőlem, írj nekem. Megbeszéljük, ha időt is kapok, ki fog sülni belőle valami ;)

Na mentem, köszönöm, aki végig olvasott, a végére a promo, Cali új készlete:

SHOP

Azon is gondolkoztam, hogy szívesen írnék többet az oldalak elkészítéséről, hogy hogy csinálom, hátha érdekel valakit, bár lehet, hogy egyértelmű, különösebb titkom nincs, és elég időigényes megcsinálni a képi mellékleteket hozzá, hogy érthetőbb legyen, ez tart vissza főleg szerintem, de ha van rá igény, szívesen.

És van egy problémám, amit nem értek, hátha tudtok segíteni. Az egyébként normális színvilágú képeim a feltöltésekkor kapnak egy erőteljesebb színvilágot, amit nem én csinálok, ez vajon miért van? Már a PS-ben jpg mentés web-re résznél így akar menteni, gondoltam kicselezem, sima mentés másként (csökkentett mérettel) itt a gépen a mappában marad is az eredeti szín, de ha feltöltöm, linkelem, már ez a nagyon erőteljes jelenik meg. ??? Olyan mintha plussz effektet, overlay módot dobnék rá, pedig nem!!! A blogon az összes képem ilyen. :( HELP!

Na tényleg eltűntem :D

2011

Elmaradt az évkezdő bejegyzésem, most szeretném pótolni. Az év első hete mindig eseménydús nálunk, épphogy véget ér a téli szünet, és az embernek vissza kell rázódnia a mindennapokba, épphogy kipiheni a karácsonyi rokonlátogatásokat ;), máris jön Petra szülinapja. Hogy repül az idő, el sem hiszem, hogy már 3 éves az én nagylányom. 

 

Egy hete megint "reggel kelés, indulás a bölcsibe- munkába, vonat, délután rohanás, vonat,  bölcsi, vásárlás, házimunka, játék, fürdés, mese, alvás” körforgásban vagyunk ugyan, de a szünet nem múlt el nyomtalanul, nagyon ragaszkodunk egymáshoz, sokat szeretget ő is engem, minket, szívesen megy a bölcsibe is, nagyon aranyos, nem az a kis "undok béka", aki már év vége fele volt. Szeretem ezzel együtt a reggeleket, mert úgy intézem, hogy jusson idő reggel még egy mesére, úgy könnyebb az ébredés, hogy a 10 perces út, amíg kézen fogva elsétálunk a bölcsibe, beszélgetve, kutya-macska lábnyomokat, felkelő napot nézve, az kitartson nekem egész nap.

A munka rám ömlött a múlt héten, ezért is nem jöttem, pedig pár szót szerettem volna írni. Nem fogadalmakat, vagy világmegváltó gondolatokat, csak morfondírozni kicsit, mit szeretnék ebben az évben, és milyen volt, amit magunk mögött hagytunk.

2010

Ez volt az az év, amikor kicsit fellélegezhettünk, mert azzal, hogy újra dolgozni kezdtem én is, anyagilag biztosabbá vált az életünk, na nem nagyon, most is voltak átmenetileg rosszabb időszakok, na meg hitel, válság, nem kell senkinek részletezzem, de ebben az évben már jutott egy kis pénz pár munkára, amit már régóta szerettünk volna megcsinálni a házon. Nem nagy lépések, de mi örülünk neki. A tavaly év eleji oldalamban pont ezt fogalmaztam meg, az előző bejegyzésben megnézhetitek, örülök, hogy részben sikerül megvalósítani.

Sikeres volt a bölcsikezdés is, ennek nagyon örülök, ez nagyon fontos volt nekem, örülök, hogy Petra ilyen jól vette ezt a csöppet sem könnyű dolgot.

A scrap rengeteg örömöt tartogatott, sok nagyszerű készlettel dolgozhattam, bekerültem Lorie-hoz, és megismertem a Deviantscrap-et,új benyomások, inspirációk, új utak, az emlékek megörzése mellett az önkifejezés eszközévé tudtam tenni a scrap-et, és születtek olyan oldalak, amiket nagyon szeretek.Nem is válogatok most, túl sok lenne :p

Elmélyültek barátságok, és születtek újak is, sok érdekes embert ismertem meg, és régi barátságok is megelevenedtek.

Jó év volt.

2011

Szeretném, ha ebben az évben a család(tervezés : ) újra előtérbe kerülne, ha meg tudnánk teremteni ennek a lehetőségeit, még ha ez megint több évre szóló újabb anyagi és egyéb „ áldozatokkal” is jár.

Erről szól az évkezdő oldalam a Cewe-nél.

 Krissz: Tiszta lappal
MK Designs: Oh, what a night!
Wordart: TotallyWild Dezinez

Ehhez kicsit rendbe kell szedjük magunkat, a kapcsolatunkat is. Tegnap előtt még bizakodóbb voltam,  most kicsit bizonytalanabb, de remélem csak átmeneti az a helyzet, amibe tegnap sikeresen beletaszigáltuk magunkat és egymást, mert fáj. 

A scrap-ben szeretnék sok újat tanulni, erre sajnos  ritkán szánok időt, szeretnék fejlődni, technikailag, mert rengeteg minden van még bennem.

A másik ami most már aztán de tényleg, és ha megfogadnám ez lenne az, az angol!!! El kell végre szakadjak a Google fordítótól és elkezdeni tanulni, tanulni, tanulni!

Szeretnék többet és jobban figyelni rátok, társakra, ismerősökre, barátokra, jelen lenni olyan helyeken, ahol eddig nem nagyon voltam, fórumozni, kommentezni, díjazni, nekem mindegy melyik formája, de fontosnak tartom az odafigyelést másokra. Na ebben nem csak scrap téren kell változzak.

A munkahelyem kapcsán komolyan elgondolkoztam, hogy jó helyen vagyok e, 10 év nagy idő, de a helyzet egyenlőre nem alkalmas a váltásra, ha az egyes pont lép életbe :D, akkor ez egy időre megoldva, de ha nem, akkor változást kell, hogy hozzon ez az év.

Röviden ennyi,  köszönöm nektek, hogy itt vagytok, hogy olvastok, hogy írtok, jó ennek a nagy közösségnek  egyik elismert, szeretett tagjának lenni!

Ma még jövök CT oldalakkal, hamarosan pedig az utó-Lorie meglepetésemmel a játékomban részt vevőknek, az engedély már megvan rá (imádom a nőt), csak egy kis időt kérek!!! Közben Didó játékában Krysty-nek készítek oldalt (hurrá :D), én pedig (végreeeeeeee) Didótól kapok, már alig győzöm kivárni!!!!!

Művészet, kreativitás, Janka, szögek

Az korábbi, pillangós képemhez kötődően egy rövid kis kiegészítés.

Köszönöm nektek a sok kommentet a galériákban, vagy itt, örülök, hogy hatott rátok ez az oldal, és azt látom, mindenkire másképp.
Eddig talán én magam se tudtam igazán megfogalmazni, miért született ez a kép, milyen értelemben érzem leszögezve magam, de most Janka sorait olvasva megfogalmazódott bennem. Aki még nem tette, olvassa el gondolatébresztő sorait a blogján: http://jankaland.blogspot.com/

Az alkotás szabadság. Ugye? Ezt gondoljuk. Hogy szabaddá tesz, és tényleg azzá kéne tegyen, de idáig el kell jutni, mert ez nem jár "ajándékba" az alkotás megkezdésekor. ez egy folyamat.  Erre jöttem rá. Igaza van Jankának, teljesen egyet értek vele, el kell hagynunk valamit ahhoz, hogy kibontakozhasson maradéktalanul a bennünk élő kreaítivitás, és az, hogy valaki eljutott-e már idáig, nem is igazán a képeken mérhető, ez tudatállapot. Én ráébredtem, hogy a látszat ellenére, mert sokatoktól hallom, hogy mennyire bevállalom magam, nem nyitok eléggé, van egy korlát bennem, nevezzük a "racionalitásnak" és ez valahogy gátat szab, annak ellenére, hogy sok olyan képet csinálok, amibe mindenáron mondanivalót "rakok", talán túlzott igyekezettel, azért, hogy más is azt értse rajta amit én, ahelyett, hogy az egyszerű nyersanyag megjelenítésére koncentrálnék, a címkék és minősítés talán túlzottan befolyásol. Erről is szól a legutolsó, leszögezett lepkés képem. Janka most nagyon szépen megfogalmazta, és örülök neki, hogy a szuper sulija által, hogy olyan társaságba került, ami segítette ezt a felismerést, megvilágosodást nála. Ez arra is ráébresztett, hogy ez is nagyon fontos, a körülöttünk lévő emberek, én most a Deviantscrap világába csöppenve tapasztaltam meg ugyanezt, ott nincsenek korlátok... Kicsit meg is ijedtem tőle,de felfedeztem a szögeimet. Azt hiszem, ez az első lépés...

Még egy dolog, többen szóvá tették, hogy örülnek, hogy világosodnak az oldalaim, ez nem tudatos, most épp ilyen oldalak jöttek a sorban, de jönnek még sötétek is, mert azt is nagyon szeretem, van, amit ezzel tudok hitelesen kifejezni, a fekete nem rossz, nem negatív számomra és a részem, vonz a darkart, biztos fogtok még vele találkozni. Persze nem kell mindenkinek szeretni, de remélem azért nem ijeszt el senkit ;)

Hosszan, higgadtan, kicsit csalódottan, de nem túl meglepetten

Emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Szerintem ez nyílt dolog, nem privát levélbe szánt mondandó. Vélemény egy blogon. Ahogy írom, érlelem magamban a mondandómat, megrágom a szavakat, mert nem akarok bántani senkit, mind a két oldalhoz kötődök, és bevallom, nagyon megdöbbent ez az ellenséges hozzáállás, bár már jóideje érezhető, meg is fogalmazódott már többünknél, eddig csak érinve a témát, de most ne csodálkozzon senki, hogy sokan hangot adnak a véleményüknek.


Nem akarok az első indulattól vezérelt szavakat, mert ez már bántó. Mert igenis, szeretem a teniszt, vannak is eredményeim is e téren, de ettől még marha jól pingpongozok. De hogy lett baseball ebből az egészből???

Én valahol középen vagyok, kicsit azt érzem oda is lettem állítva, mint fantasyt csináló, de nem netes fotóval dolgozó. De vagyunk többen, sokan, sokfélék:
Vannak fantasyt csinálók, akik netes fotókkal dolgoznak.

• És vannak fantasyt csinálók, akik van, hogy egyes képeknél netes fotóval dolgoznak, máskor meg nem.
• És vannak még netes fotókkal dolgozók, akik nem fantasyt csinálnak…

Én nem emelek ki senkit név szerint, mint velem tették. Ami személyesen öröm és elismerés, de ugyanakkor a többiek miatt bántó, mert nem vagyok több.

 

Az, hogy én saját fotókkal dolgozom, az az én döntésem. Tudatos, talán néha kicsit erőltetett is, mert van, hogy pózolok a kamerának. Mert számomra ez önkifejezés, amit magamon keresztül szeretnék közvetíteni. De ha valaki nem magán keresztül teszi ezt, az számomra nem kevesebb, van, hogy egyes oldalaknál kicsit „üresebb”, mert alapvetően kíváncsi vagyok a vászon mögött lévő emberre, fizikailag is, de ez csak szubjektív véleményem. Amihez mindenkinek joga van. De ha valaki egy közösségi oldalt szerkeszt, vezet, szívvel lélekkel, ahogy Gigi és Betsie teszi ezt a scrapbook.hu-n akkor ez nem ilyen egyszerű szerintem. A nem kommentelés, a csak egymásnak kommentelés, a csak scrapbook webáruházban történt termékeket felhasználó alkotások kommentelése is kifejezése a véleménynek. Ami még elfogadható is. Hiszen ez üzlet. Ó de mennyire az. És ez mennyire érezhető. Én még emlékszem, mennyire ugyanez volt a helyzet egyszer, máshol, és pont ez a csalódottség az, ami életre hívta ezt az új helyet, mindannyiunk nagy örömére. Mert igenis szeretek oda járni, egész a kezdetektől, sőt, már előtte is, emlékeztek még, lányok?

Szeretem, kötődöm hozzá, még ha sokszor olyanok is vannak a galériában, ami meg nekem nem tetszik. Szeretném ezentúl is feltölteni oda a képeimet. Mert kommentelnek ott nekem fontos emberek. Olyanok is, akik csak hagyományos oldalt készítenek, mégis szeretik, amit csinálok. Akik meg eddig nem tették, ezután se fogják.

 

Bár a tárhelyem betelt. Most olvasom a fórumon, hogy szabályozva lesz, még választ nem kaptam a bővítésre, így a további feltötlés ettől a döntéstől is függ.

 

Üzlet. Mint ahogy a CT is az. Ez sokaknak nem tetszik. Lenézik. Nekünk, akik benne vagyunk, közösség, kihívás, fejlődés és elismerés. Van, hogy határidő, van, hogy időre dolgozás. De ez nem mindenkit frusztrál és nem feltétlenül akadályozza a szabad alkotást. Nem tanfolyam és klubnap, hanem CT fórum, és GSO. És promóció. Nem "új termékek érkeztek a webáruházba" hírlevél, hanem "nézd csak milyen jó készlet, én ilyen szépet csináltam vele" típusú blogbejegyzés.

 

Más, mint a szó szoros értelmében vett scrapbook. Ez igaz. Mert fejlődik a digitális ága is. Csodálatos alkotókkal, csodálatos oldalakkal, technikákkal. Én jobb szeretem a digitális művészet, digital-art kifejezést, de nem hiszem, hogy nem fér meg egymás mellett egy színvonalas magyar galériában a kettő. Akartam linkelni képeket, galériákat, példákat, de minek is, aki egyet ért velem úgyis ismeri ezeket, aki meg nem, azt nem ezzel fogom meggyőzni. Minden elismerésem, aki lépést tart vele, aki újat hoz létre, aki humort visz bele, aki tökéletes minőséget produkál, aki megbotránkoztat, aki ámulatra késztet, aki gyönyörködtet, és még sorolhatnám. És nem hiszem, hogy ez csak egy szép kocka képeslap...

 

Van sok galéria. Magyar kevés. A nemzetközi helyeken is válogatunk, hova töltünk, hol érezzük jobban magunkat, hol találjuk meg a helyünket, nem kötelező magyar galériába tölteni. Ha egy galériának pedig felhasználási szabályai változnak, akkor elvárható, hogy mindezt nyíltan hozzák minden tag tudomására. Mert ez számomra eddig nem volt világos. Érezhető volt a tartozkódás ez irányba, de a két fős kiemelés szerintem már diszkrimináció. Mondom ezt úgy, hogy nincs netes képem. De ha holnap olyat töltenék? Rögtön jönne a levél? A következő mi lesz? Ha nincs komment az oldalon, köszönjük, nem kérjük?

  

Megértem, hogy többen úgy gondolják, nem szeretnének ezek után részt venni az ottani életben, mert nem látják őket szívesen. Bár továbbra is vallom, hogy ez a kisebbség véleménye. De az ő kezükben van az oldal. Így lenyeljük. És megtaláljuk egymást máshol is.

  

A végére mégis dühös lettem… És indulatos… Talán bántó is.

Mert szívügyem...

 

 

Tequila és egyéb kedvencek (Blogdíj és OKC :D)

Kaptam egy újabb blogdíjat!

A díj szabályai, amikenk rögtön eleget is teszek :D:

1. Meg kell köszönni a díjat, attól akitől kaptam.

Noncsi, nagyon köszönöm, hogy - nem először - gondoltál rám, köszönöm a megjegyzéseket is, amiket itt és a képeimnél hagysz :)

2. A logót ki kell tenni a blogba.
Íme:

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
Noncsi blogját, gyönyörű oldalait itt találjátok! :)

4. Írnom kell magamról 7 dolgot.

Na ennek nem először futunk neki ;), főleg scrap témában gondolkozva, nézzük:

1. A fenti "logóról", tehát a blogdíj képéről Judit jutott eszembe egyből, szerintem jól jellemzem minket ez a kép :D Az interneten kötetett barátságunk nagyon fontos nekem, és remélem előbb-utóbb személyesen is megismerhetem!

2. Általában este 22:00 és hajnali 02:00 között készülnek az oldalaim, éjjeli bagoly vagyok!

3. Az MSN ma már elmaradhatatlan az oldalak készítésekor, nagyon szeretek Timóval és Esztivel beszélgetni esténként :D

4. Magam sem hittem volna, hogy a fantasy ennyire magával ragad, és ez lesz a kedvenc stílusom!!!

5. Bármilyen későn vagy korán ;)) fekszem le, a forró zuhany mindig felfrissít, kicserél, ott támadnak a legjobb gondolataim, ott gondolom végig a napom, enélkül nem is tudok lefeküdni.

6. A munkábajárás okán sokat vonatozok, ahol vagy zenét hallgatok, vagy olvasok, teljesen bele tudok merülni, van hogy leszállni is elfelejtek :D

7. Ha buli, ha naaaagy buli, ha csajos buli, akkor gold tequila!!!

A 7. pont után már talán érthető ez az oldalam :D:

All WA: Bethany

A lánybúcsúm tequilás képeihez szuperül passzolt Kovaxka új mexikói készlete, amelyre OKC keretében jelentkeztem (ezt a képmutatási módot jól le is koppintom, szuper !!!):

Rucola Designs: Aventura Mejicana

Itt kapható!

5. Tovább kell adnom 7 embernek.
Akikkel a legtöbbet beszélgetek:
Judit (Szozyi :D :D :D), Timo, Eszter, Noncsi, Millu, Tinci, Brigi

6. Be kell linkelnem őket.
http://szotyi08.blogspot.com/
http://timoscrap.blogspot.com/
http://beszteri.blogspot.com/
http://noncsiscrap.blogspot.com/
http://timcsoca.blogspot.com/
http://tincisscrap.blogspot.com/
http://moaniscrap.blogspot.com/

7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Megyek lányok ;)

400 - A változás mindig nagy kihívás!

Ez a 400. bejegyzésem. Nem direkt időzítettem így, csak most nézem. Újabb gondolatok tőlem, mert valami változott bennem. Ma lemondtam a CT-im egy részét, mert úgy éreztem, túl sok, túl régóta vagyok már egyes helyeken, annak ellenére hogy tényleg szerettem őket, a készleteket, a tervezőket, úgy éreztem, eljött az idő a változásra. Az utóbbi időben volt alkalmam pár készletet venni, de jóformán nem marad időm a CT-k mellett semmi egyéb alkotásra, tervem, célom, vágyam pedig van ezeken felül is bőven. Tudtam néha lopni egy-egy estét egyéb oldalakra, de átgondoltam, ennél többre van szükségem. Szeretnék tanulni, a Photoshop-ot épp csak elkezdtem felderíteni, szeretnék a nagy tervezők készleteivel dolgozni, szeretnék fejlődni, alakulni, csak úgy örömből alkotni, szeretnék bizonyítani, igazán jó helyekre bekerülni, ó, sorolhatnám... Nem tudom ki érti ezt meg és ki nem, annak ellenére, hogy nehezen írtam meg a levelem Arenn-nek, Rakusiának, Calinak és Jopkének, igen, neki is, most mégis megkönnyebültem. Kicsit sajnálom, mert tényleg szerettem velük dolgozni, jó volt, de elég volt, és most mások felé szeretném fordítani a figyelmem.

Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.

(Müller Péter)

Itt van a Blog4Scrap is, örülök, hogy több időm jut majd rá, és szeretnék itt a blogon is többet mesélni a képeim készítéséről, az apró műhelytitkokról, amik talán különlegesebbé teszik az oldalaimat.

Nézzétek csak, amíg még vívódtam, készítettem egy oldalt. Aztán kettő lett belőle. A múltkori ominózus bejegyzésemkor mutattam a "szerelem készletem", Lorie Davison csodás kisegereit, elővettem őket, és ez az oldal született belőle:

Lorie Davison: Greymouse Manor Winter Ball

DST

Ez lesz Petra mesekönyvének a borítója. Tulajdonképpen ez 3 oldalból készült. Először megcsináltam a fő képet:

1.

Petra háta mögé kellett egy szobabelsős háttér, ezt külön megcsináltam:

2.

Ezt belemostam Petra háta mögé,

majd az egészet rámostam egy harmadik papírra, így született meg a végeredmény.

(Az összemosás technikáját gyakran alkalmazom, sokan kérdezik tőlem, én hogy csinálom, 1-2 napon belül külön bejegyzéseben nem csak leírom, meg is mutatom, ígérem! )

Ha viszont már volt egy szobabelsőm, gondoltam, befejezem ezt is, és megajándékoztam magam ezzel az oldallal, hajnali kettőre kész is lett ;):

Lorie Davison: Greymouse Manor Winter Ball

WA by Natali Designs: Ps. I love you

DST

Nagyon örülök, mert mind a két oldalnak nagy, az eddig talán legnagyobb sikere volt, mindkét kedvenc galériámban (sb.hu, DST), köszönöm mindenkinek!!! Nekem is szívügyem, azt hiszem ez látszik is rajtuk. Na ilyen oldalakból szeretnék többet! Ezt célozza meg a változás.

- Az idő mindent megváltoztat.

- Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást.

Ha nem tesz semmit, nem változik semmi.

(Doktor House c. film)

Új készletek, kikívánkozó gondolatok

Van most pár csodaszép, új kincsem, digi készletek, igazi gyönyörűségek, remélem hamarosan mindegyikhez le tudok ülni, és jól belemerülök, ezekhez idő, idő és idő kell, mert ugye aki CT-zésre adja a fejét, az bizony állandó időhiányban szenved :) De ettől szép. Szeretem a csapatokat, ahol dolgozom, néha gondolok rá a fenti okok miatt, hogy leadok belőle, de mindegyikhez kötődöm valamiért, így inkább nyerek innen-onnan egy-két órát, és hogy ne könnyítsem meg a magam helyzetét, még vállalok is hozzá. :D

Persze jó néha ezeken kívül is oldalt készíteni, és jó, ha jön rá visszajelzés is. Kikívánkozik, előre is elnézést, ha nem ezt szoktátok meg tőlem. Már egy ideje bennem van és többekkel beszélgettem, barátokkal, akiker scrap közösségekben szereztem,  másokban is. Hogy valahogy kívülállók lettünk. Na jó, csak a magam nevében írok. Valahogy a digiscrap kezdi elveszteni itthoni körökben a megbecsültségét, a fantasy-ról már nem is beszélve. Annak ellenére, hogy mondhatom, hiszem hogy bizonyos színvonalat képviselnek az oldalaim, itthon mégis alig kapok kommentet. Nem panaszkodom, mert számomra fontos nemzetközi helyekről érkezik visszajelzés, csak valahogy itt eltűnni látszik egy nagyon jó csapat. Vannak persze újak, akik most jobban előtérbe kerültek, de a régiek is igényelnek némi törődést, szerintem. Akik ott vannak már a kezdetektől, de lassan elmaradoznak. Nekem már most többen hiányoznak. Persze mindenki kevesebbet kommentel talán, de rossz látni, hogy a galériában jobbra balra mellettem kapnak mások, olyanoktól, akiknek adok a véleményére, én meg csak elvétve, és ennek nem az oldalam minősége az oka. Na jó ez így nem igaz, ha megnézem a galériámat, vannak képeim, amik jól teljesítenek, és vannak, akik szinte mindig kommentelnek, köszönöm nekik itt is. Ez nem is annyira számokról szól, inkább érzésekről. Az is természetes, hogy vannak szűkebb körök, "klikkek". Senkit nem hibáztatok, meg nem számonkérek, csak leírom, ami bennem van. Másokért is szót emelnék, de nem engedik, én meg itt pukkancskodok... Tudom azt is, sokan nem tartják túl sokra a fantasy képeket, én meg elég sok ilyet csinálok. Amikor viszont más oldalát nézem, nem csak a saját stílusomhoz közel állókét kommentelem, minden stílusban vannak kedvenceim, olyanok, akiket elismerek és ennek hangot is adok. És nem vallom, hogy a digiscrap csak az emlékek megörökítésének az eszköze, szeretem a kommentes, mesélős, vagy épp belsőséges, személyes hangvételű oldalakat, ugyanakkor szerintem ez már művészi kifejezőeszköz is. Van, hogy netes fotóval közvetít gondolatokat, vagy egész egyszerűen csak szemet gyönyörködtet, nem tartom ezeket az oldalakat semmivel sem kevesebbre másokénál. Sőt, technikailag, szakmailag sokszor kidolgozatabbak, rengeteget lehet tanulni belőlük.

Visszakanyarodva:
Ezt a készletet kinéztem magamnak, és rögtön megvettem, amint lehetőségem nyílt rá, egyszerűen mesés, Lorie Davison nálam a csúcs.

Greymouse Manor Winter Ball

Mesekönyvet tervezek a készlettel, igazi nagyot, fotókönyv kivitelben, történettel, szépen, aprólékosan kidolgozva, idő lesz, majd mutatom, ahogy felépül ;) De addig is alkotnom kellett vele, a Blog4scrap Jopke scraplift kihívására készítettem vele egy inspirációs oldalt:

A kihívásról itt olvashatsz!

A Blog4scrap új design-ja is az egyik új készlettel készült, szerelem első látásra.

P.S. I Love You By Natali

Lesz oldalam is vele, na és mutatom majd a többit is, olyan helyekről, ahol egyenlőre nem álmodhatok CT tagságról :)

Kedvenc oldalaim 2009-ből

Didó, Janka, Sabee, Ányi és Eszter oldalán is megcsodáltam az általuk kiválasztott oldalakat, amelyek a leginkább közel állnak a szívükhöz a tavalyi évből. Én is összeraktam a kis "best of"-omat ;), és megmondom őszintén, nem volt könnyű.

Decemberrel kezdtem, és azt hittem nem férek el az oldalon, de ahogy visszafele haladtam az időben, egyre kevesebb oldalam került bele a kedvencekbe. Valahogyúgy érzem, pár hónapja érett be igazán a stílusom. Persze vannak korábbról is képeim, amik közel állnak hozzám, sőt a legtöbb oldalam ilyen ;), de választani kellett, íme az én kedvenceim tavalyról:

Aki még nem mutatta meg a saját kollekcióját, tegye meg :D

Kiváncsi vagyok a képekre ;)

1 éves szerelem - a SCRAP! :D

Bizony ám, már egy éve volt április 18-án, hogy elkészítettem az első képem, konkrétan ezt ;):

Ma már picit máshogy állnék neki :D Ekkor kezdtem teljesen kezdőként ismerkedni a Photoshoppal, Petra már 3 hónapos volt, kezdett egy kis időm lenni mellette, és egyre inkább magával ragadott ez az egész. Nagyon inspiráló volt mások képeit nézegetni, készleteket letölteni, és új és új képeket csinálni az oly fontos fotókból. Na mert fotó az van bőven, hál istennek témában nincs hiány egy gyerkőc mellett. :) Sok pozitív visszajelzést kaptam, aminek nagyon örültem, és a családnak, barátoknak is tetszettek az apró ajándékok. Bár néha van egy kis morgás, hogy túl sokat ülök a gép előtt, de végre olyan hobbit találtam magamnak, amiben sikeresnek érzem magam, és nagyon szeretem csinálni, már csak a magam örömére is. Milyen jó lesz pár év múlva megnézegetni ezeket a képeket. A legtöbb még nincs kinyomtatva, de rövidesen rakok össze belőlük egy albumot. Talán nem minden képen sikerült a legjobban, természetes, hogy a régebbiek még nem olyan technikásak, kiforrottak, mint a mostaniak, és ezek még nem olyanok, mint a következők lesznek, de hozzám mindegyik közel áll a mögötte lévő tartalom miatt.

Eddig 229 (!!!) digi oldalt készítettem, ezen felül még 6 digi minialbumot, 8 hagyományos oldalt, kb. 10 képeslapot (nincs mindegyik fotózva), és pár kisebb scrap jellegű ajándékot. Ebből is látszik, hogy imádom! Remélem még sokáig megmarad ez a szerelem :D

Egy játékra is hívlak titeket, ha van kedvetek mutassátok meg ti is az első scrap képeteket, kiváncsi lennék, hogy ki hogyan kezdte. Tehát indítok egy blogjátékot scrappelők körében:

1. Mutatsd meg az elsőként készült alkotásodat.

2. Írj pár sort a scraphez fűződő érzéseidről, gondolataidról, mióta csinálod, stb.

3. Add tovább a játékot az általad kiválasztott 5 embernek, és hagyj erről megjegyzést a blogjukban.

Az én választott 5 emberem a "nagyok" ;) közül: Linsey, Betsie, Gigi, Juca, Didó

Hodge Podge kihívás

A mostani házigazda: Gina Miller.

A kiírás így hangzik: MI VÁLTOZOTT?

Vegyél két fotót: egy 2007 októberit és egy 2008 októberit és foglald oldalba a két fotó közötti különbséget. Szóljon az oldal az "akkor és most"-ról.

Inspiráció: a blogjukban.

Az én oldalam ilyen lett:

Credits:

Dido - Summer Megakit

chrissyw_itsfallyall_stitches

Gunhild: Little string

cwpicket-augdak-heartdoodle3

Apró meglepi apának

Apát nélkülöznünk kell a hétvégén, ezért csináltunk neki Petrával egy kis ajándékot, hogy vele lehessünk és ne szomorkodjon.

Úgy kezdődött a dolog, hogy megnézve a Lidl akciós újságját gondoltunk egyet és átvonatoztunk Pecával Monorra beszerezni pár dolgot, mert nekem mint kezdő hagyományos scrapbookosnak még szinte minden újdonság, a drága dolgokra egyenlőre nincs keret, meg itt nálunk nem is kapható szinte semmi a két hobbi boltban, ami van. Vettünk kincseket, úgy örülök neki, egész más vágólappal és szikével dolgozni, meg voltak jó kis papírok, scrapbook papírokat a múlt héten vettem párat, ezekkel kiegészítve már egész jó készletem van, ami most el is kell, mert több dolgot is készítek, csak még picit titokban tartom őket, mert erre járhatnak egyesek és lelepleződöm... ;)

Szóval amikor hazaértünk Petrus szinte azonnal el is aludt, kidőlt a kalandttól, mert ádázul a délelőtti alvás helyett mentünk, én meg nekiálltam alkotni. A digioldalt még előző éjjel megcsináltam, amikor apa már aludt, ilyen lett:

Az oldal készítésénél használtam egy saját készítésű pecsétet, végül radírként, pedig ecsetnek szántam, de véletlenül a radír eszköztáron választottam ki ecsetmintának, így tettem a képre, de megtetszett és így hagytam, így az alsó papír látszik át rajta, még majd játszom ezzel a technikábal szerintem.Ez a hátuljára került, ez most a kedvenc fotóm róluk, pár napja készült, hát nem aranyosak?

Végre használtam Gabci Sünis készletét, ami nagyon tetszett, és még jó pár készlet van a sorban, ami várja, hogy sorra kerüljön, ötlet is van, de időt küldhetne valaki :D A süni nem véletlen, a kertünkben van 2 süni lakó, nagyon szeretjük őket, olyan aranyosak. Gondoltam Ervin is örülni fog nekik. És ráadásul az egyik papír textúrájában és színében is nagyon passzolt Gabci sünijéhez, ezért ezt használtam borítónak, ebbe ragasztottam bele a képet. Kívülre az új mintavágó (gyerek)ollómmal ;) hullámkartont vágtam, mert ezt a digi oldalaknál is imádom, most vettem jó sok színűt. Erre barna került. A felirat/cím ötletét Rainbow minialbuma adta, nagyon megtetszett az Útravaló szó, ez került rá, egy másik színű alapra, megint hullámvágás, 3d ragasztás, kávéval a szélek mázolása. Kapott még egy fém szívet (Kreatív Hobbiból) és egy kis bordó madzagot (nem tudom a pontos nevét...) A hátuljára szintén barna hullámpapír került, a két kartonpapírból szívet (vagy olyasmit) vágtam, és egy kis korábban szemétnek titulált, de később megmentett hullámpapír darabka is került rá, mert tetszett :D

A lényeg, hogy este odaadtuk neki, és nagyon örült. Belefér a zsebébe, vagy a tárcájában, csak kinyitja és ott vagyunk. (A külső mérete 6X8 cm becsukott állapotban) Direkt ilyen egyszerű a díszítése, ő az egyszerű dolgokat szereti.