Díjat kaptam

KRYSTY gondolt rám, ez nagyon jól esik, köszönöm neki, a díjat már megkaptam korábban is, de természetesen ez nem von le semmit az értékéből, sőt, anno lehet, hogy el is felejtettem megblogolni, mert most visszakerestem és nem találom, ezért akkor nézzük a feltételeket:

1. Ha valaki adja, én elfogadom ellenvetés nélkül.

Köszönöm, és nincs ellenvetésem :D :D :D

2. A logót kirakom a blogomba.

Ott van ;)

3. A szabályzatot kirakom a blogomba.

Ez is itt van.

4. Megnevezek 6 másik blogot, akiknek átadom a címet.

Az én választottaim: szotyi, beszteri, didó, tinci, kovaxka, panda - mert született tehetségek ;) 

5. Kitöltöm a tesztet és kirakom a blogomba.

Becenév: Judus, Manó
Lakhely: Albertirsa
Születési hely: Budapest
Magasság: 164 cm
Névnap: holnap ;)
Foglalkozás: felsőoktatásban irodai munka
Testvér: egy hugom és egy öcsém van
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelv: még nem eléggé beszélt sajnos az angol, és még kevésbé a német
Gyűjtemény: nincs ilyenem
Iskola: az most a munkahelyem :D
Kedvencek: Ákos, tenger, bulizás, gold tequila, kert, Szabó Magda, Tisza
Zsebpénz: bármennyit "kapok", elköltöm :D
Kívánság: egy kicsit könnyebb anyagiak, és annak védelme, amit úgy jellemezhetünk, hogy boldogság:)
Háziállat: Marci és Bömbi cica, Heki kutya

6. Megnevezem, hogy kitől kaptam és nagy színes betűkkel kirakom a blogomba.

Megtörtént! :D Még egyszer köszönöm Krysty, én is nagyon szeretem a munkáidat!

  

High Four Designs kihívás

Dani készleteit és munkáit nagyon szeretem, ezért mindenképpen szerettem volna indulni a kihívásán.

A Deviantscrap-ről letölthető Dani legújabb készletéhez, a Behind the hill-hez kapcsolódó free add-on készlet, ezzel kell oldalt készíteni. A kihívás pontos feltételeit ebben a fórumban olvashatjátok.

Az én két oldalam:

Itt a felirat megint Bethany-tól van de jól megdolgoztam, hogy ilyen legyen, a fotó pedig két külön fotó volt eredetileg.

A második ötlete megszületett már ahogy láttam a készletet, jó lett volna hozzá a teljes készlet, de sajnos most nem fért bele, így ez most egy egyszerűbb oldal lett, ahol a fotó a háttér, persze azért jól összedolgozva több papírral ;) A táblát magam barkácsoltam a készlet egyéb elemeiből ;)

Rengeteg csodaszép oldal született a kihívásra, itt meg lehet őket nézni egyben.

Kép egymásnak

A délelőtti vihar lassan elülni látszik, azt hiszem sok félreértést sikerült tisztázni, és megismerhettük a különböző álláspontokat, ami jó.

A scrapbook.hu legutóbbi játékáról akartam reggel írni, amikor beléptem ide, csak elsodortak az események. De most pótlom. Didó újra indította a "Kép egymásnak" játékot, a második körbe én is beszálltam, Krisztának készítettem ezt az oldalt, sok szeretettel:

Lorie Davison: Little Fishi Island, tickets to Dragon's End

Nagyon örülok, hogy a képen szereplő Iminek is tetszett az oldalam.

És én is kaptam ám gyönyörű oldalakat, bizony többet is, pontosan hármat Évától, mutatom őket:

RAK for me 

from Evadraga

Nagyon köszönöm! Mind a három más, és mind a hármat nagyon szeretem.

Hamarosan indul a következő kör, még nem késő jelentkezni. Itt találjátok!

Hosszan, higgadtan, kicsit csalódottan, de nem túl meglepetten

Emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Szerintem ez nyílt dolog, nem privát levélbe szánt mondandó. Vélemény egy blogon. Ahogy írom, érlelem magamban a mondandómat, megrágom a szavakat, mert nem akarok bántani senkit, mind a két oldalhoz kötődök, és bevallom, nagyon megdöbbent ez az ellenséges hozzáállás, bár már jóideje érezhető, meg is fogalmazódott már többünknél, eddig csak érinve a témát, de most ne csodálkozzon senki, hogy sokan hangot adnak a véleményüknek.


Nem akarok az első indulattól vezérelt szavakat, mert ez már bántó. Mert igenis, szeretem a teniszt, vannak is eredményeim is e téren, de ettől még marha jól pingpongozok. De hogy lett baseball ebből az egészből???

Én valahol középen vagyok, kicsit azt érzem oda is lettem állítva, mint fantasyt csináló, de nem netes fotóval dolgozó. De vagyunk többen, sokan, sokfélék:
Vannak fantasyt csinálók, akik netes fotókkal dolgoznak.

• És vannak fantasyt csinálók, akik van, hogy egyes képeknél netes fotóval dolgoznak, máskor meg nem.
• És vannak még netes fotókkal dolgozók, akik nem fantasyt csinálnak…

Én nem emelek ki senkit név szerint, mint velem tették. Ami személyesen öröm és elismerés, de ugyanakkor a többiek miatt bántó, mert nem vagyok több.

 

Az, hogy én saját fotókkal dolgozom, az az én döntésem. Tudatos, talán néha kicsit erőltetett is, mert van, hogy pózolok a kamerának. Mert számomra ez önkifejezés, amit magamon keresztül szeretnék közvetíteni. De ha valaki nem magán keresztül teszi ezt, az számomra nem kevesebb, van, hogy egyes oldalaknál kicsit „üresebb”, mert alapvetően kíváncsi vagyok a vászon mögött lévő emberre, fizikailag is, de ez csak szubjektív véleményem. Amihez mindenkinek joga van. De ha valaki egy közösségi oldalt szerkeszt, vezet, szívvel lélekkel, ahogy Gigi és Betsie teszi ezt a scrapbook.hu-n akkor ez nem ilyen egyszerű szerintem. A nem kommentelés, a csak egymásnak kommentelés, a csak scrapbook webáruházban történt termékeket felhasználó alkotások kommentelése is kifejezése a véleménynek. Ami még elfogadható is. Hiszen ez üzlet. Ó de mennyire az. És ez mennyire érezhető. Én még emlékszem, mennyire ugyanez volt a helyzet egyszer, máshol, és pont ez a csalódottség az, ami életre hívta ezt az új helyet, mindannyiunk nagy örömére. Mert igenis szeretek oda járni, egész a kezdetektől, sőt, már előtte is, emlékeztek még, lányok?

Szeretem, kötődöm hozzá, még ha sokszor olyanok is vannak a galériában, ami meg nekem nem tetszik. Szeretném ezentúl is feltölteni oda a képeimet. Mert kommentelnek ott nekem fontos emberek. Olyanok is, akik csak hagyományos oldalt készítenek, mégis szeretik, amit csinálok. Akik meg eddig nem tették, ezután se fogják.

 

Bár a tárhelyem betelt. Most olvasom a fórumon, hogy szabályozva lesz, még választ nem kaptam a bővítésre, így a további feltötlés ettől a döntéstől is függ.

 

Üzlet. Mint ahogy a CT is az. Ez sokaknak nem tetszik. Lenézik. Nekünk, akik benne vagyunk, közösség, kihívás, fejlődés és elismerés. Van, hogy határidő, van, hogy időre dolgozás. De ez nem mindenkit frusztrál és nem feltétlenül akadályozza a szabad alkotást. Nem tanfolyam és klubnap, hanem CT fórum, és GSO. És promóció. Nem "új termékek érkeztek a webáruházba" hírlevél, hanem "nézd csak milyen jó készlet, én ilyen szépet csináltam vele" típusú blogbejegyzés.

 

Más, mint a szó szoros értelmében vett scrapbook. Ez igaz. Mert fejlődik a digitális ága is. Csodálatos alkotókkal, csodálatos oldalakkal, technikákkal. Én jobb szeretem a digitális művészet, digital-art kifejezést, de nem hiszem, hogy nem fér meg egymás mellett egy színvonalas magyar galériában a kettő. Akartam linkelni képeket, galériákat, példákat, de minek is, aki egyet ért velem úgyis ismeri ezeket, aki meg nem, azt nem ezzel fogom meggyőzni. Minden elismerésem, aki lépést tart vele, aki újat hoz létre, aki humort visz bele, aki tökéletes minőséget produkál, aki megbotránkoztat, aki ámulatra késztet, aki gyönyörködtet, és még sorolhatnám. És nem hiszem, hogy ez csak egy szép kocka képeslap...

 

Van sok galéria. Magyar kevés. A nemzetközi helyeken is válogatunk, hova töltünk, hol érezzük jobban magunkat, hol találjuk meg a helyünket, nem kötelező magyar galériába tölteni. Ha egy galériának pedig felhasználási szabályai változnak, akkor elvárható, hogy mindezt nyíltan hozzák minden tag tudomására. Mert ez számomra eddig nem volt világos. Érezhető volt a tartozkódás ez irányba, de a két fős kiemelés szerintem már diszkrimináció. Mondom ezt úgy, hogy nincs netes képem. De ha holnap olyat töltenék? Rögtön jönne a levél? A következő mi lesz? Ha nincs komment az oldalon, köszönjük, nem kérjük?

  

Megértem, hogy többen úgy gondolják, nem szeretnének ezek után részt venni az ottani életben, mert nem látják őket szívesen. Bár továbbra is vallom, hogy ez a kisebbség véleménye. De az ő kezükben van az oldal. Így lenyeljük. És megtaláljuk egymást máshol is.

  

A végére mégis dühös lettem… És indulatos… Talán bántó is.

Mert szívügyem...

 

 

Cali Designs - Kertek

2 készletét is megnyertem Calinak az elmúlt napokban, aminek nagyon örültem, mert annak ellenére, hogy nála is lemondtam a CT tagságom a tavasszal, azóta is nagyon jóba vagyunk, hívott vissza a csapathoz is, de egyenlőre nem fogadtam el a meghívását. Viszont nagyon jó volt újra a készleteivel dolgozni, emlékszem ő volt az a tervező, az ő munkái, amelyek elvittek egy elvontabb, átgondoltabb, "művészibb" scrap felé. Ha visszanézem az anno neki készített képeimet, hát a mostaniakhoz képest tényleg csak a kezdet ;), most még inkább tudnám használni ezeket a készleteket, lehet elő is veszem őket újra ;) Egy szó mint száz, Cali kedves a szívemnek, így örömmel mutatom meg a két legújabb készletét, és az oldalamat velük.

Az első egy japán indíttatású készlet, nehezen tudtam magamra vonatkoztatni, kicsit ültem rajta, de végül sikerült, nem is tudom miért nem jutott előbb eszembe: a családban nekem ugyanis van egy becenevem, egész kicsi korom óta, a mikéntje már a múlt ködébe vész (a nagymamámtól kaptam, ő nagyon művelt volt, az operákat is nagyon szerette, és azt mondják, hogy nagyon kis "hölgy" voltam, olyan kis finomkodó kislányként, azt hiszem ezért ;), de elneveztek Csocsoszánnak, vagy röviden Csocsónk, és bizony ma is vannak többen, akik még így hívnak. Hát itt van akkor a magyar Csocsoszán, a pillangókisasszony, aki arról ábrándozik, milyen is lehet Japán. :)

Cali Designs: Cherry Blossom Lullaby

A másik készlet pedig a Mechanical Garden, nagyon hamar megszületett ez a kép, és nagyon közel áll hozzá, szerintem érezhető is. Beszteri csodálatos wordartjával, némi kis szimbolizmussal (legalábbis törekedtem rá ;) az anyai szeretetről:

Cali Designs: Mechanical Garden

Cali készletei egy adott témán belül nagyon sokrétűek, nagyon sokfajta elemcsoportot tartalmaznak (más-más stílusban, más grafikával, tehát nem összecsengő az egész készlet  - legalábbis szerintem), az ő készletével egy oldalt mindig úgy kezdek, hogy nagyjából összeválogatom az összeillő elemeket, amiket használni szeretnék, itt a borostyános időtlen, ódón elemekkel és az óra alkatrészekkel szerettem volna kifejezni a mondandómat, imádom a mohás padot, az alsó borostyán pedig a készletben egy ajtó fölött fut (például Anikó csodaszép oldalán), mindig elég szabadon kezelem az elemeket ;) A fotó színvilága véletlenül lett ilyen, elkezdtem rámosni egy másik háttére, és nem vettem észre, hogy két barna árnyalaton állt a festőpalettáim,  de nagyon megtetszett ez a szín, így utána már tudatosan így építettem fel az oldalt :) Néha a véletlenek alakítanak egy oldalt, addig az ember csak apkol, majd leszed, de egyszer csak érzi, hogy elkapta. ;)

Örülök, hogy megcsináltam ezt a két lágyabb oldalt, mert most valami egészen másra készülök, újra dark art, vettem egy szuper készletet a Hollie-tól (Hollywood Studios: Void), és ugyanitt a Deviantscrap-en találtam (na jó, nem én, Judit mutatta ;) egy nagyon inspiráló kihívás-sorozatot is, mutatom:

Az első hónap témája a vágy...

Hamarosan mutatom mi készült a kihívásra.

Szabadon

Hoztam egy oldalt is, mar a nyaralásos fotók közül, lettek jó fotók, remélem lesznek jó oldalak is velük. Ez az első, ez egy kicsit lelkizős, talán érzitek, mit akartam vele kifejezni. Egy olyan "kiírlak magamból, meggyógyulok" oldal ("csak rám ne nézz!"). Remélem jó kezdés lesz ahhoz, hogy előbújjak a csigaházamból. Az oldal nehezen született meg. Egyrészt elég sok nap, hét kimaradt már, mióta utoljára oldalt készítettem, bevallom, nem is volt hozzá kedvem, hogy leüljek a géphez. A bennem lévő érzést szerettem volna valahogy kifejezni, de nem akartam sötéten, hiszen alapvetően nem látom így a helyzetet, süt a nap és én mosolygok, de azért nincs minden rendben, a nagy hallgatásom is ezt jelzi, talán érzitek. Kilábalok ígérem, van sok tervem, olyanok, amit eddig csináltam, meg újak is, szeretnék Ali Edwards ispiráció nyomán összeállított fotókönyvet, újra nagyon nézegetem a minimált és gyűlnek a fantasy oldal ötletek is a fejemben... Csak a lendületemet kéne visszaszereznem. De azon vagyok, ez az első lépés.

Több órás munka után volt egy első változata, de azzal nem voltam elégedett, nézzétek csak:



Szerintem megérte rászánni még egy estét, úgy lett teljes. (Azért mutatom csak, hogy a végső szöszmötölés nálam mit jelent, mondjuk az nagyjából ugyanannyi mint a kép elkészítése ;)
A wordart-ot az Oscraps-on találtam még régebben, most amikor kerestem valami kifejezőt az oldalra és megláttam, tudtam, hogy összeáll szép lassan ez a kis önelemzés.

Nyaralás után

Hazajöttünk a Balcsiról, ahol idén végre jó időnk volt, jól esett együtt lenni, Petra azóta is emlegeti minden nap többször, hogy mikor megyünk megint a Balcsira... Remélem idén még lesz rá alkalom. Idén is Balatonszárszón nyaraltunk, olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van a vízparton egy családi nyaralónk, a nagyszülők után közösen örököltük, én az egész gyermekkoromat ott töltöttem, rengeteg emlék fúz oda. Anno fiatalon, Ervinnel is itt nyaraltunk először, majd utána évről évre, volt, hogy a teljes szezonban lent dolgoztunk mind a ketten. Jó kis bulik voltak, a Balatonon dolgozni azéert egész más. Most kicsit fura ugyanitt családos anyukaként apukaként sétálni. Sokat mosolyogtunk ezen. Az első 1-2 nap elég szeles volt, főleg a parton, nagyon hullámzott a víz is, így meg se próbáltam Petrát bevinni, Ervin jókat fürdött a nagy hullámokban, mert a víz nagyon szuper meleg volt. Petra a csendes Balatonban való fürdésért sem volt oda, de nem is csodálom, nem igen volt még ilyen nagy vízben, a tavalyi nyaralásra biztos nem emlékszik. Tetszik neki a Balcsi, de fél a vízben, most jöttem rá, hogy nincs vízhez szoktatva, idén valahogy a medencét sem szereti. Én mivel minden nyáron ott voltam, totál természetes számomra a víz, a fürdés, amiórta emlékszem mindig is az volt, órákat voltunk a vízben mindig. Petrával igazán a strandon kéne a fürdést szerintem megpróbálni, ráadásul Szárszón, mint kiderült nagyon gyerekbarát a strand, homokosan kialakított rész is van a legkisebbeknek. A strandon rengetegen vannak, Ervin kifejezetten utálja és tényleg ott van a Balcsi a kert végében, de egy gyereknek nem ez a fő szempont. Ha lemegyünk még idén, elmegyek vele a strandra, szerintem az tetszene neki.

Majd hozok még fotókat, most csak néhány pillanat...

Származási hely: Balcsi, 2010. július

Voltam a Balaton Sound-on is, bevallom, nagyon nem az én világom, ezután sem lesz ez másképp, de a Pet Shop Boys koncertet látni kellett. (Jót nevettem Judit, amikor olvastam a blogod ;)

Ami teljesen elvarázsol mindig az Neil hangja és az a művészet, amit belevisz a fellépéseikbe. Megmutatom, mire gondolok, ez egy dal a féltékenységről. Direkt nem hoztam dalszöveget, ne is figyeljétek a szöveget, csak hallgassátok és nézzétek, tökéletesen kifejező.
(Nem a Sound-on készült felvétel, onnan nem találtam ilyen minőséget)



Szintén nem onnan, de egy másik jó videó, hogy milyen a show.

Ajánlom mindenkinek!

Az álom vége

Ma reggel boldogan fejeztem be egy újabb mini mesét, ezúttal Petra mellett Timo kisfia, Dávid is részese lett egy fantasztikus utazásnak. Igazi lovagként kíséri el a lányomat Álomországba.

A készletet mutatom először:

Lorie Davison: Flying Dreams Storybook Collection

És az oldalaim:

Már régóta fel akartam használni ezeket a tündéri közös fotókat, most ezzel a készlettel igazán összepasszoltak szerintem. Timo, fogadd tőlem nagy szeretettel!

Ez volt az utolsó készlet, amit CT tagként megmutattam nektek Lorie-nál, sajnos letelt a június, véget ért a vendégtagságom. Persze, mivel Lorie nagy-nagy kedvencem, biztos fogjátok nálam látni ezután is a gyönyörű készleteit. Ez a hónap fantasztikus volt számomra, rengeteget jelentett nekem, hogy Lorie bizalmat szavazott, hogy vendégként két másik kivételesen tehetséges alkotó mellett engem is bevett a csapatába, ahol a legnagyobbakkal dolgozhattam együtt, kicsit részese lehettem a fórumon ennek a fantasztikus csapatnak. Egy hónap alatt 4 készletével dolgoztam, 13 oldalt készítettem, és én személy szerint mindegyiket nagyon szeretem, közel állnak hozzám. Nem tagadom, reménykedtem, hogy esetleg maradhatok kicsit tovább, de ez nem sikerült. Nem mondom, hogy nem vagyok csalódott, de az idők folyamán megtanultam már, hogy ne a CT-kel mérjem magam. Vagy legalábbis próbálom ezt szem előtt tartani. Pont mostanában volt téma több helyen is, ahol jártam, hogy lassan akkorák a CT csapatok, hogy nincs aki a készleteket vegye ;) Jó, kis túlzás persze, de van benne némi igazság. Lorie CT csapata is nagyon nagy, és tényleg fantasztikusak a lányok. Nem mentségeket keresek, az is nagy szó nekem, hogy ezt a hónapot ajándékba kaptam. Az is lehet persze, hogy nem vagyok elég jó, a fantasy nehéz ám egy bizonyos szinten, vagy túl sok vagyok, túl érzelmes, túlontúl magamra fordítom a scrap-et, akkor is ha "munka", lehet, hogy kevés a promoció, a galériázás..., mindegy is, tényleg nem ez a fontos. Csak most bennem van ez az egész, azért írok róla kicsit. Én úgy érzem, a jelenlegi tudásom beleadtam, ennél többet nem igen tudtam volna nyújtani, én megtettem mindent, Lorie-nak pedig szíve-joga választani. Csak ez most kicsit fáj. De majd múlik... A szerelem pedig megmarad. :D

Most egy kis pihenés jön... Nem, nem a fentiek miatt. ;) Jövő héten nyaralni megyünk, a Balcsin remélem sikerül jó időt kifognunk, kipihenten és feltöltödve szeretnék visszatérni.