Nap mint nap vonatozok, már évek óta, minden nap majdnem két órát töltök rajta, de szeretem. Olvasok, vagy zenét hallgatok, nézem az elsuhanó tájat, és jönnek a gondolatok, van hogy ötletek is, oldalakhoz, leírok egy-egy sort az éppen hallgatott dalból, vagy eszembe jut egy fotó róla... Sokszor késik, ami persze bosszantó, hiszen az ember időre megy, dolgozni, vagy épp már hazafele a bölcsibe... A múltkor majdnem nem is értem haza a bölcsőde zárásig, már épp diktálták a gondozónő címét, oda menjek a gyerekért. Aznap nem a szokásos "felső-vezeték szakadás" volt, hanem gázolás. Sajnos szintén elég gyakori mostanában. Bevallom ez engem mindig megvisel. Volt olyan is, hogy az a vonat gázolt, amin én ültem. Ezek az esetek nagy többségében öngyilkos balesetek és nagyon sokszor tizenéves fiatalok választják a halálnak ezt a módját. A helyszínelést követően a vonatok mennek tovább, de a nyomok még sokáig fehér mementóként ott vannak a síneken. Sok sok fehér folt, egy egy külön történet, nagy fájdalom, és mi csak elrobogunk fölötte...
Tudom nem túl vidám téma, egy ideje már gondolkozom rajta, hogy valahogy oldalba foglalom. Amikor megláttam Cali új vonatos készletét, ez ugrott be róla elsőnek. És volt egy nagyon passzoló papír is hozzá, így született meg ez az oldal.
A fotós részlet rajta egy korábbi oldalam, az is vonatos háttérrel és témában készült, bár nem sok került végül belőle az oldalra, ezért lesz aki felismeri (ha jár még erre... ;).
Ahogy idézeten gondolkoztam, József Attila ugrott be elsőként, fel is került pár sor az oldalra, de valahogy nem volt az igazi, nem adta vissza, amit szerettem volna az oldallal, gondolkoztam, aztán egyszer csak megszólalt Kosztolányi verse a fejemben. Régen rengeteg Kosztolányi verset olvastam, nagyon szeretem, és a soraival tökéletesen tudok azonosulni.
Csináltam egy "normál" oldalt is a készlettel, bár a sín, az út itt szimbolikus. Úgyis nemrég volt a házassági évfordulónk, 6 év házasság, de ennél jóval több az együtt töltött idő, a 16 közös évünket szerettem volna megmutatni, az első időket sok-sok utazás jellemezte, mert 100 km-re laktunk egymástól.
A fotó szintén használt már, de nem véletlen, hogy itt is a "határozott, erős nő vagyok" oldalam fotóját vettem elő újra, mert ez a biztos háttér, amit Ervin jelent nekem is nagy szerepet játszik abban, hogy az vagyok, aki, magabiztos nő. Szóval vonatos készlet, de sok minden van belesűrítve ezen felül is ;) A kis közös fotót Petra csinálta rólunk :D
A készlet:
Még egy utolsó oldal, szintén a készlet háttérpapírjával (Cali mindig fantasztikus papírokat készít, ezek mér magukban inspirálóak), de egyben Cryztal Rain új ecsetcsomagjait is bemutatva, a természet erejéről és időtlenségéről, ahogy túlél minket:
Heather ecsetei fantasztikusak, lesz még oldalam velük.
Két bejegyzés jutott most egy napra, ilyenkor aki csak a frissítés címére kattint még a végén lemarad az előzőről, Ildi szuper új készletéről, nézzétek meg az is :D:
http://szrjudit-digiscrap.blogspot.com/2011/06/nyar-napfeny-toszkana.html
Aki pedig "Petránál" is körülnézne, ide kattintson :
http://szabopetra.blogspot.com/