100 évig élünk... Album, szeretettel, két kezemmel

Ez kicsit személyesebb bejegyzés lesz, de miért is ne, erre való a blog.
Ervinnel sok-sok éve vagyunk már együtt, egészen pontosan 18 éve! Az életünk felét már együtt töltöttük. És remélem még sok-sok évet fogunk így együtt eltölteni. Egy kapcsolatnál a két "főszereplő" mellett nagyon fontos tényezők azok az emberek is, akik körülvesznek bennünket. Egy kapcsolat kezdetekor a másik mögött ott áll több ember, a család, akiket a párunk révén megismerünk és innentől kezdve a mi életünk részei is. Sok anyós viccet lehet olvasni rivalizálásról, ellenségeskedésről, szerencsére a mi esetünkben erről soha nem volt szó. Az első pillanatoktól kezdve befogadott és mindig számíthattam rá. Nagyon szeretem az anyósomat, és bátran leírhatom szerintem, hogy ő is engem. :) Sok közös van bennünk, a szülinapunk is közel esik egymáshoz, mind a ketten Mérlegek vagyunk, ez a jegy eleve jól kijön egymással én ezt tapasztaltam.

Ebben az évben, október elején megint közeledett a szülinapunk, én 36, ő 60 éves lett. Az én szülinapom most valahogy teljesen másodlagossá vált a kerek évforduló miatt, de ez nem baj, sőt. Nem vagyok az a koromon aggódó típus, jól érzem magam a bőrömben, és nem is érzek most semmi sorsfordító dolgot az életemben, így Erzsi mamára, és az ő kerek szülinapjára tudtam koncentrálni. (persze a család engem is nagyon szépen megünnepelt, köszönöm szépen :)
Szerettem volna egy egyedi, személyes ajándékkal meglepni, ami róla szól, ami kicsit megcsillantja a múltat, ugyanakkor a fő célom az volt vele, hogy azt az érzést erősítse, hogy még rengeteg minden vár az emberre 60 év után is, hogy a családja körülveszi, és szereti. Hiszen azért ha valaki már sok embert (és cicát) elvesztett az életben, akik fontosak voltak még ha ez is az élet rendje, kicsit szomorúvá teszi. Ha valaki már nem dolgozik, és nyugdíjas éveit tölti, annak sokkal több a szabadideje, amit ki kell tölteni, ami egyrészről biztos jó, de ugyanakkor kicsit magányosabb élet is, mint előtte volt. De mint Zorán is énekli, és ez lett a fő vezérfonalam is:

Holnap új életet kezdünk, te is ígérd meg

Holnap nyitunk egy új lapot a jövőnknek

A gondra rácsapjuk az ajtót és láss csodát

Száz évig élünk, vagy még tovább...

Egy hagyományos scrapbook albumot készítettem a család nevében, közös ajándékként, az elkészítésében Ervin, sőt még Petra is segített, és köszönöm a fotókat Juditnak is. Az egész úgy kezdődött, hogy elcsentük titokban a fényképes doboz tartalmát. Hát mit ne mondjak, volt kép bőven. Ezeket átválogattuk, pár jellegzeteset kiválasztottunk, kezdődött a képek digitalizálása, szerkesztése, előhívatása. Közben Gigi-vel konzultálva a Scrapbook.hu webáruházában összeválogattam az alapanyagokat, amiket a lentebb írt kiállítás alkalmával meg is kaptam. Az albumalap kicsit késett, ezért a tervezettnél később tudtam hozzákezdeni, de így is maradt időm, lopva pár órát az alvásidőből, hogy befejezzem. Jók voltak azok az éjszakai órák is, amit az oldalak felett töltöttem, amikor a család már aludt, annyira jó érzés volt kézbe venni ezeket a fotókat, rendezgetni őket, papírt, kiegészítőket választani hozzájuk, ezekkel az érzésekkel a digi nem versenyezhet. Pont emiatt választottam ebben az esetben a hagyományos technikát, mert úgy éreztem, egy ilyen albumot egész más kézbe venni (és elkészíteni is), mint egy szép digi  fotókönyvet (na meg digi oldalt már többet készítettem, igaz, főleg Petráról.) Abban biztos jobban kivitelezett oldalaim születtek volna, hiszen ez az első alkalom volt, hogy nagyobb volumenű hagyományos munkába kezdtem, kezdőnek számítok ezen a téren és nincs is annyi hozzávalóm, mint szeretném (mert azért valljuk be nem olcsó mulatság, ez inkább évek alatt összegyűjtögetett sok-sok dolgot jelent, mint egyszerre egy albumhoz vásárolni), de itt most nem a szakmai tökéletesség volt a legfőbb cél. Persze ezzel együtt igyekeztem szép és igényes albumot készíteni, bízom benne, hogy sikerült is. Örültem nagyon, amikor azt olvastam az album átadása után (mert azt nem is vártam, hogy ott akkor ebbe nagyon bele lehetne mélyedni, ez annál személyesebb ügy), hogy mennyire meghatotta és kincsként őrzi. Mindenkit arra bíztatok, hogy próbáljon ilyen különleges alkalmakra kézzel készített ajándékkal kedveskedni, ennél nagyobb öröm nem nagyon van! Engedélyt kaptam, így mutatom az albumot:

(otthon tudom beilleszteni - a munkahelyemen haladok ilyen jól a blogolással ;) - addig is itt az FB album címe, ahol megnézhető: ALBUM)

(itt sajnos - nem tudom miért - nagyon rossz minőségű a "videó", ITT jobban tanulmányozható)