Persze jó néha ezeken kívül is oldalt készíteni, és jó, ha jön rá visszajelzés is. Kikívánkozik, előre is elnézést, ha nem ezt szoktátok meg tőlem. Már egy ideje bennem van és többekkel beszélgettem, barátokkal, akiker scrap közösségekben szereztem, másokban is. Hogy valahogy kívülállók lettünk. Na jó, csak a magam nevében írok. Valahogy a digiscrap kezdi elveszteni itthoni körökben a megbecsültségét, a fantasy-ról már nem is beszélve. Annak ellenére, hogy mondhatom, hiszem hogy bizonyos színvonalat képviselnek az oldalaim, itthon mégis alig kapok kommentet. Nem panaszkodom, mert számomra fontos nemzetközi helyekről érkezik visszajelzés, csak valahogy itt eltűnni látszik egy nagyon jó csapat. Vannak persze újak, akik most jobban előtérbe kerültek, de a régiek is igényelnek némi törődést, szerintem. Akik ott vannak már a kezdetektől, de lassan elmaradoznak. Nekem már most többen hiányoznak. Persze mindenki kevesebbet kommentel talán, de rossz látni, hogy a galériában jobbra balra mellettem kapnak mások, olyanoktól, akiknek adok a véleményére, én meg csak elvétve, és ennek nem az oldalam minősége az oka. Na jó ez így nem igaz, ha megnézem a galériámat, vannak képeim, amik jól teljesítenek, és vannak, akik szinte mindig kommentelnek, köszönöm nekik itt is. Ez nem is annyira számokról szól, inkább érzésekről. Az is természetes, hogy vannak szűkebb körök, "klikkek". Senkit nem hibáztatok, meg nem számonkérek, csak leírom, ami bennem van. Másokért is szót emelnék, de nem engedik, én meg itt pukkancskodok... Tudom azt is, sokan nem tartják túl sokra a fantasy képeket, én meg elég sok ilyet csinálok. Amikor viszont más oldalát nézem, nem csak a saját stílusomhoz közel állókét kommentelem, minden stílusban vannak kedvenceim, olyanok, akiket elismerek és ennek hangot is adok. És nem vallom, hogy a digiscrap csak az emlékek megörökítésének az eszköze, szeretem a kommentes, mesélős, vagy épp belsőséges, személyes hangvételű oldalakat, ugyanakkor szerintem ez már művészi kifejezőeszköz is. Van, hogy netes fotóval közvetít gondolatokat, vagy egész egyszerűen csak szemet gyönyörködtet, nem tartom ezeket az oldalakat semmivel sem kevesebbre másokénál. Sőt, technikailag, szakmailag sokszor kidolgozatabbak, rengeteget lehet tanulni belőlük.
Visszakanyarodva:
Ezt a készletet kinéztem magamnak, és rögtön megvettem, amint lehetőségem nyílt rá, egyszerűen mesés, Lorie Davison nálam a csúcs.
A Blog4scrap új design-ja is az egyik új készlettel készült, szerelem első látásra.
Lesz oldalam is vele, na és mutatom majd a többit is, olyan helyekről, ahol egyenlőre nem álmodhatok CT tagságról :)
12 megjegyzés:
Legszívesebben mindenhova leírnám,hogy mennyire tetszik, amit csinálsz és tudom,hogy nem is ezt várod el,de hidd el,hogy annyira kibővült már ez a "kis" világ és amúgy is (szerencsére) olyan termékeny vagy és még egy páran itt rajtad kivül,hogy képtelenség annyi helyre figyelni, és írni és hidd el nem azért mert nem tetszik ,csak azért mert képtelenség.....azt is tudom,hogy nem az én elismerő kommentjemre vágysz de akkor is leírom,hogy nagyra tartom az összes munkádat és csodálom az energiádat amit erre a szép hobbyra fordítasz.Én csak szájtátva ámulok mindig és úgy érzem,hogy ilyet sose tudnék csinálni és tényleg nem.
Judit megértem, amiről írsz, mert néha én is így érzem :) Pedig én még előtérben is vagyok a KCS miatt :) Tudom, főleg akkor foglalkoztat ez a kérdés, amikor egy neked kedves alkotásra nem érkezik olyan sok komment, v. nem olyanoktól, akiktől szeretnéd. Azt hiszem, ezen nem szabad gyötrődni, mert vannak/lesznek olyan munkáid, amelyek mindenki szemében egyértelműen kiemelkedőek, és vannak/lesznek, amelyek inkább csak neked kedvesek vmiért.
Ahogy Ilgya mondja, egyre nagyobb ez a közösség, és mi, akik szinte a kezdetektől ott voltunk, talán néha háttérbe szorulunk. Képtelenség ennyi emberre odafigyelni. :( Bár én azért próbálok minél többet kommentelni, mert tudom, milyen jólesik.
Szerintem, pedig nincs igazad azzal kapcsolatban, h a fantasynak nincs megbecsülése itt. Én mindig csak bámulom a te és Szotyi oldalait, hogy olyan csodás meséskönyvszerű oldalakat tudtok készíteni, amiről én csak álmodom. Nem hiszem, hogy bármit is tudnék kezdeni ezekkel a készletekkel :) Pedig nagyon tetszenek.
Én ugyan csak most kezdtem scrapelni nem rég, de néha nekem is rosszul esik, hogy elég kevés visszajelzést kapok. Még akkor is, amikor olyan oldalt sikerül készítenem, ami szerintem remekmű lett és azt hittem róla, hogy más is "elájul tőle". Tudom, hogy sovány vigasz, de nekem nagyon tetszenek a munkáid. A scrapbook.hu-n is a Te egyik oldaladat választottam hét oldalának. Sőt, nekem annyira tetszettek a munkáid, hogy már próbálkoztam egy kicsit én is a fantasyval. Ha van kedved nézd meg a blogomon. Gondolj arra, hogy ez a Te hatásodra van. És biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül is sokakat inspirálsz! :) Fel a fejjel! :)
Megertem az erzeseidet en is. Mivel magam is hasonlo cipoben jarok. Van olyan galeria ahova mar azert nem is toltok fel kepeket mert alig vagy egyaltalan nem kaptam kommentet. Persze tudom en is ma mar hogy ez kolcsonossegi alapon mukodik. Azaz a legtobb galeriaban nem azert kommentelnek a kepedhez mert tetszik (vagy csak reszben) hanem azert mert te is kommenteltel masokhoz. Es ez igy megy korbe. S ha nem kommentelsz, vagy keveset kommentelsz akkor egy ido utan toled is elmaradnak a kommentek. Idobe telt mire ezt megtanultam. De ma mar azt is ki tudom szurni hogy ki az akinek valoban tetszik az oldalam es ki az aki csak a kolcsonosseg alapjan kommentel hozzam. Mar abbol a kevesbol aki kommentel hozzam....
En minden nap igyekszem vegigmenni a galeriakon es kommentelni. Igaz amit a tobbiek mondanak nehez mindig mindenkire egyforman odafigyelni. De neha hiaba kommentel az ember masokhoz akkor se kapja vissza....mert egyszeruen masok vagyunk. Nem passzolunk bele a most topon levo klisebe. Mert klise van.
Igyekszem eszben tartani hogy az oldalakat elsosorban magunknak keszitjuk. De azert idorol-idore jon egy olyan hullamvolgy amikor majdnem foladom az egeszet. Olyankor sokaig nem vagy csak keves oldalt keszitek. Mert valahogy nem latom ertelmet....
Judit én is teljesen megértem az érzéseid. Igazából nagyjából én is így vagyok vele és ezért is maradozom el az oldalról és szinte alig kommentelek. Most már csak akkor lépek be, ha oldalt töltök fel. Eljutottam arra a szintre, hogy ugyan jól esnek a pozitív visszajelzések, de már közel sem olyan fontosak.
Szerintem gyönyörű oldalakat készítesz, a szám is tátva marad tőlük. Én sosem tudnék ilyeneket készíteni.
Én is teljesen megértem azt, amit írsz. Jó hogy leírtad, mert szerintem sokan érezzük olykor ugyanezt és én például soha nem merem leírni. Szóval ismerős érzések, pedig akárcsak Janka, én is előtérben vagyok a hazai KCS tagság miatt..Elgondolkodtam rajta, hogy mitől lehet, talán azért,mert nagyon sok képet készítünk ugyan, de ahhoz túl kevesen vagyunk, hogy elég figyelmet tudjunk szentelni másoknak. Míg külföldi galériákban többen nézelődnek, mint ahányan alkotnak..de attól is függ pld, hogy melyik galériáról van szó és ott mennyien ismernek. A másik dolog az, hogy Magyarországon az internetet még a legtöbben egyirányú kommunikációként ismerik. (csak információszerzésre használják) Bonyolult..de azt figyeltem meg, ha hullámvölgybe érek, előbb-utóbb jön valami, ami feldob újra és akkor teljes lelkesedéssel folytatom.
A fantasy oldalaidról annyit, hogy bár nekem sem ez az irányvonalam, mindig csodáltam őket és bizony egy mesekönyv nekem is nagy álmom :) Próbáltam már ilyen oldalakat készíteni és nagyon jó érzés, különleges, meditatív lelkiállapotba kerül tőle az ember. Aki nem hiszi próbálja ki. :)
Szia!
Bár én már rágóta scrappelek, túlságosan nem ismerjük egymást. Személy szerint nagyon szeretem azt, amit csinálsz, és bár csak nagyon ritkán kommentelek (ennek oka főként időhhiány... 1 hete még a Photoshopot sem volt időm megnyitni sajnos), több oldalad is el van mentve a gépemen, hogy majd egyszer szeretném liftelni. Továbbá rendszeresen járok ide a blogodra is, és nem tenném, ha nem tetszene, ami itt látok. :)
Igaza van az előttem szólóknak, annyi új alkotás van folyamatosan, hogy képtelenség mindenre reagálni. Legtöbbször én is csak magamban állapítom meg egy-egy alkotásról, hogy: "Jajj, de szép!", meg hogy: "Miért nem tudok én ilyet csinálni?", és már rohanok is tovább.
Készíts még sok-sok olyan oldalt, amilyeneket eddig csináltál!
Judit!! csak annyit, hogy szívemből szóltál!!! és köszi, hogy szavakba foglaltad és leírtad az én szívemben és lelkemben járó gondolatokat!! és én akkor is imádom a fantasy-s oldalaidat!!!!
Judit! Sajnálom, hogy így érzel és meg is értelek. Én is folyamatosan hasonló érzésekkel küzdöttem, és tulajdonképpen emiatt lettem mára totálisan kívülálló.
Gondold végig, hogy miért kezdtél szkreppelni, kinek akartál örömet okozni az alkotásaiddal, mit érzel, amikor végre elkészül egy-egy remekmű.
Amikor ezen elgondolkodtam, rájöttem, hogy nem is annyira fontos, hogy mások mit gondolnak. A lényeg, hogy nekem örömöt okozzon, amit csinálok. Nem azért választ magának az ember hobbit, hogy keserűséget és csalódottságot érezzen miatta. Az a lényeg, hogy kikapcsoljon, megnyugtasson az, amit csinálsz. Az életben egy csomó területen meg kell felelnünk bizonyos elvárásoknak (iskola, munkahely, stb). A hobbinál nincs elvárás, nincs teljesítménykényszer!
Persze nem arra akarlak biztatni, hogy hagyd abba, amit csinálsz! Gondolj arra, hogy minden egyes CT tagság annak az elismerése, hogy jó az, amit csinálsz. Szóval, fel a fejjel! :-)
Szia Judit!
Tudom, hogy nem elismerő szavakat akarsz bezsebelni, de anélkül tényleg nem lehet írni a "munkásságodról". Nekem nagyon tetszenek az oldalaid, csodás fantasy képeid mindig elvarázsolnak. S azt is tudod, hogy én is tanultam Tőled. (Pedig milyen nehezen mertelek megszólítani)Nehogy abbahagyd!
A kommentelésről már mindent leírtak előttem. Tényleg csak az időhiány és a "bőség zavara" okozhatja. Én pl sok blogot látogatok, nézegetek, de mindenhova + galériákba is írni képtelenség. Ezt nekem is be kellett látnom, s így tudtam azt is felfogni, hogy az én blogomban miért olyan kevés a hozzászólás. Az udvariassági hozzászólásoknál pedig sokkal többet ér a kevesebb, de őszinte szó. Pl nagyon örültem a múltkori bejegyzésednek a blogomon. Mert nem is gondoltam, hogy Te is figyeled mit írok oda.
Szóval, nagyon igaz, amit Ági ír, hogy a hobbi, az legyen kényszer mentes, s saját magunk örömére szolgáljon. Az új jelentkezésedhez pedig sok sikert kívánok!!!
:)) Csak egy kis együttérzést szeretnék adni. :)) Ki hamarabb, ki később átmegy ezen, mivel régebben csinálom, én már túl vagyok ezen. Nekem sem esett jól, bár akkor talán másnak fel sem tűnt. Igen, magadban kell tisztáznod, hogy mit is szeretnél kezdeni az oldalakkal és elsősorban Neked kell, hogy örömet szerezzen. A többi csak hab a tortán! ;))
Szia Kedves Judit!
Hihetetlen amiről "Te" írsz, mert meg sem fordult a fejemben, hogy neked ilyen gondod lehet. Te akinek szebbnél szebb oldalak kerülnek ki a keze közül. Aki nap,mint nap csodás oldalakat készítesz. Ha így vissza gondolok az oldalaidra nem is tudok olyat mondani, ami ne tetszett volna.
Timo gondolatmenetére visszatérve pedig teljesen igaza van én is ugyanígy érzek. Most, hogy már 3 hónapja dolgozom hihetetlenül ritkán, csak hétvégén jutok a számítógéphez az ezelőtti időszakhoz képest, amikor nap, mint nap ide tudtam ülni. Úgy gondoltam, hogy azért nem jön senki a blogomra és nem kommentelnek az oldalaimhoz annyian, mert nem vagyok mostanság képben. De akkor látom vagyunk így ezzel egy páran.
Fel a fejjel, Judit és kívánom, hogy még nagyon sokszor annyi oldalt készíts, mint eddig készítettél!!!
A hőn áhított CT tagsághoz pedig szorítok neked!!! :)
Puszi:
Noncsi
Megjegyzés küldése