Köszönöm

Megmondom őszintén, hogy nagyon szeretek adni. És amikor kapok valamit, az jó alkalom arra, hogy rögtön visszonozzam, így máris adhatok. :) Persze nem kell nagy dolgokra gondolni.
Rengeteg köszöntést kaptam a szülinapomon, köszönhetően az olyan közösségi szellemiségnek, mint a mostanában általam helytelenül erősen mellőzőtt fészbukk, és a közösségteremtő szkrepbukk. A viccet félretéve, tényleg nagyon örültem neki, hogy sokan gondoltak, gondoltatok rám.  Három csajszi különösen közel áll a szívemhez, tudjátok, sokszor előjön a téma itt a blogomon is, az ő ajándékaikat mindenképpen szerettem volna viszonozni a magam módján.
Szerettem volna a scrapbook.hu SOS gyermekfalus képeslapkészítési akciójába is beszállni, de nagyon elcsúsztam, így oda végül nem sikerült alkotnom, de a lányoknak elkészültek a Köszönöm-lapok:
A reakcióidőm sajnos elég lassú, de annál nagyobb szeretettel készültek a kis meglepik:


- Eszternek, akitől gyönyörű képeslapot kaptam, (és akinek ma van a szülinapja, nagyon boldog születésnapot kívánok neked itt is), viszonzásul én is készítettem egyet :

- Timo-nak, aki Lily egyik csodálatos készletével lepett meg, ezt az oldalt készítettem (az ajándék készletből ;), ami szintén egy képeslapra került:

 

A kép külön is:

- Juditomnak pedig több részből állt össze a csomagja, ami nem elég, hogy lassan készült el, a postán is elkeveredett kicsit, de végül célba ért ;) Ő egy csodás, külön jelentőséggel bíró kis ékszerrel lepett meg engem, aminek nagyon örültem és ami nagyon szeretek. Ő is kapott egy köszönöm lapot, méghozzá csiga formájút, ez közöttünk egy régi poén, tehát nem véletlen, fotóm nincs róla, ha kapok, beszúrom ;)
Kapott egy CD-t tőlem, amire a kedvenc dalaimból szemezgettem, főleg magyarok, de pár depeche mode meg u2 is került rá, de túlnyomórészt Ákos, Bonanza, Kispál, Perfect Name, Pál Utcai Fiúk, stb. zenék vannak rajta, olyanok, amiket én sokat hallgatok és szeretek, amik gyakran inspirálnak is. A darabokra hullás előtt (okvetlenül nézzétek meg az oldalát, akármennyire ismerős érzés, engem sokkolt a megvalósítása, klasszis) sokat beszélgettünk, "filozofáltunk együtt",  most ez eléggé megritkult, és hiányzik, a vonaton ülve, zenét hallgatva most magamban forgatom át ezeket a dolgokat, szerettem volna kicsit megosztani vele az érzéseimet a dalokon keresztül, amik fontosak nekem, mert ahogy a borítón is idézem:
"Az embereket meg lehet ismerni a zenén keresztül, amit hallgatnak" (Paulo Coelho)
 (A fotó ismerős lesz ;)

 

 (A csiga meg a kutya szimbolikus, ugye Judit? ;)

És végül, amit már ígérek napok óta, a korábban készített közös oldalunkat kinyomtattam vászonra, Ervin csinált hozzá egy festőállvány-keretet, ez is belekerült a borítékba.
Mutatom:

 

Nagyon tetszenek a vászonra nyomtatott képek, sok helyen lehet már rendelni ilyet, nem olcsó, én most egy nem annyira profi, de nagyon olcsó és egyszerű megoldást mutatok:

Kivágtam egy akkora darab vászon anyagot (sima lepedővászon), amekkora belefér a nyomtatóba, nekem sima hp nyomtatom van, A4 a maximális méretű oldal, ezért akkorára terveztem a képet, ami a vászon ráhajtását is számolva ezen elfér. A vászon nem A4 méretű, kicsit kisebb, előzőleg kikeményítettem háztartási keményítővel, majd felül és alul rácelluxoztam (!) egy sima géppapírra. Utána egyszerűen kinyomtattam (megfelelő beállításokkal: speciális papír, legjobb minőség), lehúztam a celluxot, kivettem a lapot (kis festék átnyomódik a lyukakon, kell alá a papír) és a ráhagyást ráragasztottam egy előre méretre vágott falapra, jó feszesen. Ugye, hogy elég mutatós így? Ha van kedvetek, próbáljátok ki!

Judit, lányok nagyon örülök, hogy tetszettek meglepik!