Nanika volt az én szeretett apai nagymamám, aki sajnos már nincs köztünk, de a mai napig sokat gondolok rá. Meglátva Szunyó új Cheerful Grandma készletét, tudtam, hogy őt fogom oldalba foglalni vele. Két kép készült, az elsőn szüleivel még kislányként látható. A fotó 1920-ban készült, féltett kincsem.
A második képen pedig velem van, bár szerencsére még sok évig élvezhettem a társaságát, amelyből többet már nagy betegen volt velünk, én így emlékszem rá a mai napig, mint ezen a képen.
Egy kis emléktöredék róla:
18 évesen a Bonanza Banzai zenekar naaaagy rajongója voltam, feketében jártam, bakancsban, rövid hajjal, aminek szüleim persze nem nagyon örültek, azt hitték, sose leszek "normális". ;) A szülinapomra mindenkitől a szokásos, de nekem nem sokat jelentő dolgokat kaptam, aranyékszer, stb. De az én drága Nanikám, mit vett nekem? Egy Bonanzás pulóvert!!! Imádtam érte! Azt se tudta mi fán terem, de bement egy ilyen boltba és megvette, mert tudta, ennek örülök majd! Hát ilyen volt az én nagymamám.
(Más: A beígért blogjáték hamarosan ;)
3 megjegyzés:
Judit, gyönyörű szépeket alkottál. Csodásak a fotók is és nagyon meghatódtam...
Nagyi nálam is a legnagyobb haver és bizalmas volt (a kor miatt csöves nadrág+térdig érő kockás ing+alföldi papucs összeállításban) :))
Nagyon jó volt olvasni ezt a történetet. És a képek is nagyon szépek lettek. Az első különösen tetszik.
Az oldalaid igazán méltóak ahhoz, ahogy nagymamádról mesélsz!
Megjegyzés küldése