2014. február 24., hétfő

MUSEum Collab és napjaink

Megint jó pár napja készülök már ideérni, mesélni kicsit a mindennapokról, meg készülök csak úgy szkreppelni is,olyat, mint pl. ez:

Annyi jó fotóm van a gyerkőcökről, de valahogy sose érek se ide, se a photoshophoz... A többi vágyamról meg ne is beszéljünk, mint nyelvtanulás, jogosítvány, futás. Jó tudom, nem csak idő kérdése, meg aki igazán akar talál rá időt, alkalmat. Mentegetem magam, végül is még csak 5 hónapos a pindurmanó, nem akarok türelmetlenkedni, jön a tavasz lassan, talán könnyebb lesz több mindent beiktatni és egy jó kis napi- hetirendet kialakítani.
Panni 2 nap múlva már 5 hónapos. Ehhez mérten fejlődik is szépen, a család szeme fénye továbbra is, nagyon-nagyon jókedvű mindig. Petra szerint: boldog! :D Tényleg az! És mi is.

Az ekcémájával végre eljutottunk a bőrgyógyászatra (időpontkérés, várakozás után végre valahára), de a történet most kezdődik csak igazán, be kell feküdjek vele pár napra (2-3 napot mondtak, remélem hamar szabadulunk) a kórházba (Heim Pál, Bőrgyógyászat), kivizsgálja a főorvosnő alaposabban, és engem is ellátnak tanácsokkal, mert a bőre bizony speciális ápolást igényel. Kaptunk kenőcsöket, amik végre talán tényleg látható javulást eredményeznek, hogy mennyire kitartóan az majd kiderül, az eddigi próbálkozásaink nem hoztak túl sok változást sajnos, pedig kisebb vagyont költöttünk atópiás bőrre való kenceficékre. Minden reményem most a bőrgyógyászban, sokat olvasgattam a témában, nem lesz könnyű leszámolni ezzel a betegséggel, de remélem idővel kinövi majd. Külön ritkaság vagyunk, hogy ennyire erős tüneteket produkál anyatejes csecsemőként, ez nagyon ritka.Szerencsére marad továbbra is az anyatej, picit megijesztettek azzal, hogy majd speciális tápszert kell kapnia, de a bőrgyógyász nem javasolta ezt, ő továbbra is támogatta, velem együtt a szoptatást. Ez a legjobb a babának, használjuk ki amíg lehet.

A napok a két gyerkőccel sittysutty elrepülnek, továbbra is azt érzem, hogy kevesebbet tudok Petrával foglalkozni, mint kellene, de Panni és a konyha mellett egyszerűen nem jut több időm. Sajna nem alszik túl sokat a kicsilány napközben,  Petrát meg ugye ebéd után elhozom az oviból, a délutánokon bizony meg kell osztozni és ez mostanában okoz néha problémát neki. Továbbra sincs féltékenykedés, szavam sincs, nagyon jó testvér, de fokozottabban hívja fel magára a figyelmet, sokszor bevallom idegesítő módon. Sok a feleselés, a szemtelenkedés, a dühösködés, a panaszkodás, de a "lelki terrorban" mindig is jó volt, nem veszem fel (ha tudom), mert ha higgadt maradok, pár perc alatt kibillenthető ebből az állapotból, ha meg elkezdek veszekedni, csak olaj a tűzre, és jön az "engem nem szeret senki" cirkusz... Ervin is rengeteget segít, a házimunkában is, meg a gyerekek, főleg Petra körül is, Petra is sokkal jobban apás, mint volt régebben.  Mire este nyugi van, már sokszor fáradt vagyok ideülni, sokszor jobban esik együtt megnézni egy filmet Ervinnel, vagy olvasni kicsit, vagy csak úgy pihentető levezetésként játszani egyet a farmon, Petrával rá vagyunk kattanva a virtuális gazdaságunkra :D Most Petra itthon is volt a héten, lebetegedett, amit aztán persze Panni is elkapott, nem vészes, csak az orruk folyt, vagy épp dugult, mikor mi, megállás nélkül, kis köhögéssel, ügyesen kikúráltuk, a doktornő is megdicsért. Persze mondanom se kell,  így meg aztán tényleg kipurcantam estére. De ezzel együtt is a világ legjobb dolga itthon lenni velük.
Főleg akkor nehéz Petrával, ha nem tudja kiadni az energiáit, ezért is jó, hogy járunk lovagolni. A suliban lesznek majd foglalkozások, sportolási lehetőség, úszás oktatás, stb.

Túl vagyunk a farsangon, a jelmez idén Merida volt, a mama varrta a ruhát, apa meg csinált íjat, nyilakkal, a haját Angéla csavarta be. Hős volt, elég jól tűrte.
Sajnos nem sokáig maradt meg, de a farsangi forgatagban ez már nem is számított. Jól érezte magát, aranyos volt.  
Azóta már Jégvarázs mánia tombol, azt mondta jövőre Elsa lesz a farsangon, de a mama már most varrja meg a ruhát :)

Elkezdtük az ismerkedést az iskolával, voltunk Sulikuckó foglalkozáson, még 4 lesz belőle szerdánként háromnegyed órásak a foglalkozások. Megismertük a tanítónénit is, akit szeretnénk, nagyon aranyos, és nagyon szimpatikus, ami nagyon fontos. Bevallom, kicsit megnyugodtam. Egy ideig legalábbis ;)

Jaj, még valamit mutatok, de pszt :) Valentin napra kapta az oviban, de ez titok, mert totál zavarban van, nem szabad beszélni róla, csak neki dokumentálom ;)

Új hobbim is van, kenyeret sütök, meg fincsi péksüteményeket, sőt kiflit, zsemlét is. Eddig is voltak ezirányú próbálkozásaim, mindig elfogyott, fini is volt, meg házi, de nem az igazi, sem a külleme, sem az állaga. Mióta rátaláltam Limara blogjára, legutóbb pedig Alexa Christijére azóta végre tényleg jó dolgok kerülnek ki a kezem alól, és nagyon élvezem. Na kellett hozzá az is, hogy átpártoljak a friss élesztőhöz, most következik a kovász készítés. Viszont ha így folytatjuk 100 kilósak leszünk, ezért kicsit le kell állítsam magam, na meg azért sok idő is elmegy a napi sütéssel, de heti 1-2 alkalommal ezután is én sütöm majd, ami az asztalra kerül. :) Petra is szokott segíteni, és örömmel látom, hogy a rosszul evő gyerekem is dicséri és falja a házi sütödés dolgokat :)

Próbálok ügyeskedni a háztartásban is, a szervezettség az, ami megkönnyíti a helyzetet, ehhez nekem a Rendteremtő adott pár jó ötletet, mert bizony be kell osztani a pénzt,  az időt, a tennivalókat. Itt is van sikerélményem, úgyhogy tényleg hasznos.

Volt egy megrendelésem is az elmúlt hetekben, fotókönyvre, amit bevallom, ritkán vállalok másnak, mert elég összetett dolog, és nagy munka, ugyanakkor nem lehet annyit elkérni érte, amennyit dolgozok vele, de ezt most nagyon élveztem. A Facebook-on talált rám egy velem egy városban (sőt majdnem egy utcában) lakó lány, akivel nem ismertük egymást, de a képeimet meglátta és nagyon megtetszettek neki. Azért keresett meg, hogy az anyukájának a 60. szülinapjára készítsem el az ajándék fotókönyvet. Bevallom arra gondoltam, hogy amolyan hagyományos stílusú könyvre gondol, keretezett fotók, finom, nőies díszítéssel, gondoltam belefér a rövid (3-4 napos) határidőbe. De a második megbeszélésünknél kiderült, hogy ő kifejezetten oldalakat vár tőlem, idézetekkel, mondanivalókkal, belemosással, művészi eszközökkel, mert ezek tetszettek meg neki nálam. Bár ez természetesen sokkal nehezebb feladat volt, bevallom nagyon örültem, hogy engem választott, hogy ismeretlenül is beavatott a bizalmába, a családja történetébe, enélkül nem sikerülhetett volna "eltalálnom", hogyan is szeretné kifejezni a szeretetét az anyukájának. Már menet közben éreztem, hogy elkaptam a fonalat, azt mondta az elején, engedjem el magam nyugodtan, bízik bennem, és bár természetesen adott pár támpontot, konkrét ötletet az oldalakra vonatkozóan, mégis rám bízta, mi lesz belőle. Nagy sikere lett a könyvnek, aminek nagyon örültem,  végig olyan jó érzés volt csinálni, azzal együtt, hogy két nap éjjel nappalom ráment. Nem a gyors oldalaimról vagyok híres, szeretem jól kidolgozni, addig csiszolgatni, amíg azt érzem, kész, és több nem is lehetne. Még akkor is ha "csak" üzlet. De ez több volt, és talán lesz még folytatása is... Megkérdezem, megmutathatom-e, és ha igen, akkor a következő bejegyzésben a régóta ígért Prága albummal és A mi történetünkkel együtt hozom :)
***
Most a CT oldalakat szeretném megmutatni nektek, szuper készleteket hoztam megint.

Időrendben visszafele haladva a legfrissebbektől kezdve pár tartozást is leróva.
Fénykép: Ready for the next CYOC?
A DeviantScrap alkotói igazán izgalmas készleteket kreáltak, érdemes megnézni az összeset a fenti linken, és ha sikerül több kedvencet is találni, 15 dollár feletti vásárlásnál egy freebie-t is kaphattok mellé:
 
 
Az oldalam a farsangozó nagylánnyal készült:


Megint Merida :)

 



Sajnos nincs konkrét római élményem, de talán egyszer... Szeretném :)
***
Ezzel a készlettel kicsit lemaradtam:
"Colors Of Light" by Krysty Scrap Designs

***

 
 A múltkor mutattam egy fotót, ahogy együtt olvasnak a csajok :), Krysty valentin napi készleténél elő is vettem, egy levelet "írtam" a lányoknak, imádom őket!
 

2014. január 26., vasárnap

Halihó és hull a hó...

... igen, végre tél van! :D Bár nem mondom, jól esett az enyhébb idő, a tél azért mégsem tél hó nélkül. Petra már reggel harci kiáltással ébresztett mindenkit: Esik a hóóóóóóóóó! :D


Rég nem jártam már a blogon, még most kezdünk visszarázódni a mindennapokba, a téli szünet után Ervin még kivette a tavalyról bent maradt és a Panka után járó szabikat, így sokat volt még itthon. Élveztük, hogy reggel sokáig lehet aludni, sok időt töltöttünk együtt, nem nagyon ültem a géphez, most így volt jó :) 
 

Az egész decemberünk nagyon jól telt,  bár a napi dokumentálással elmaradtam, sok fotót készítettem, ha nem is napok szerint naplózva, de lesz egy album belőle. (Pár fotó a FB-on)

A karácsonyunk is szuper volt, Petra szép ajándékokat kapott, olyanokat, amiknek nagyon örült, és a családot is körbejártuk, finomakat ettünk, sokat sütöttünk-főztünk. Több ajándékot készítettünk Petrával együtt, pl. ezeket a lapokat a kéznyomával:

Naptárt a nagymamáknak (amikbe minden hónapban friss fotót kapnak)

Az igazi büszkeségem az Angélának készített utazós album, hozom külön posztban mutatni, egy másik kedvencemmel együtt, hamarosan.

Az új évre különleges fogadalmaim nincsenek, igazán eseménydús, teljes év áll mögöttünk Panni születésével, ennek hatását élvezzük idén is. Itthon töltöm ezt az évet teljes egészében, ami nagyon jó, a munka nem hiányzik, de több mindenre szeretném hasznosítani ezt az időt, amellett, hogy minél többet a lányokkal vagyok. A scrap továbbra is a része lesz, ez biztos, mint ahogy eddig is. 



Az egyik legnagyobb karácsonyi meglepetést is szeretném megmutatni:

Imádom Lorie-t, és nagy öröm továbbra is, hogy a csapatában lehetek. 

***
Petra 6 éves lett januárban, nemsokára iskolába megy, olyan okos és szép, és előtte az élet, kíváncsian figyelem, hogy alakul ki egyre jobban a kis személyisége. 


 Féltem is őt, mert "túl jó", de neki kell majd megtapasztalnia, hogy a világ sajnos nem mindig az.
 

A szülinapja alkalmából elkezdtünk lovagolni járni vele, nem messze találtunk egy jó lovasiskolát, nagyon tetszik neki, remélem kitartó lesz. Megyünk holnap is :)

Pannikám ma 4 hónapos, nagyon nagy már és egyre ügyesebb, nagyon vidám, sokat kacag, sokat "beszél", egyre ügyesebben játszik, továbbra is nyugodt és kiegyensúlyozott babóca. Napközben nem alszik túl sokat, de az éjszakáink nyugodtak. A bőrével sajnos küszködünk, mert ekcémás, majd most megyünk alaposabb kivizsgálásra bőrgyógyászhoz, remélem kap majd valami jó kenőcsöt rá, mert az eddigi próbálkozásaink eredménytelenek. 
Petrával továbbra is nagyon-nagyon jó testvérek, annyira szeretik egymást. Ez a legfontosabb.
A blog átköltözése továbbra is folyamatban van, azért is húztam picit most az írást, mert szerettem volna már az új helyről bejelentkezni, de mivel még mindig csúszik a dolog, gondoltam, adok egy kis életjelet magunkról, bár kissé eltűntünk, nagyon jól vagyunk.
Hamarosan újra jövök :)

2013. december 11., szerda

December csodái

Petra pont ma kérdezte, melyik évszakot szeretem a legjobban. Hát azt hiszem leginkább a nyarat, bár mindegyiknek megvan a maga szépsége, amit szeretek benne. Ő azt mondta a telet szereti, mert akkor van karácsony és utána a szülinapja is. A december a karácsonyvárással és az újévvel számomra is nagyon szép időszaka az évnek, mióta Petra megszületett, azóta különösen. Most leszünk először négyesben, most is nagyon várom, bár tudom Panni még picur, még nem fog fel belőle túl sok mindent, de nekünk olyan jó érzés, hogy már ő is itt van velünk. Nagyon jól telnek a napjaink, karácsonykor lesz 3 hónapos a kicsi lány. Nagyon kiegyensúlyozott (hiszen Mérleg ő is), nyugodt, jókedvű baba, sokat mosolyog, sokat "beszélget". Egy ideje már esténként is a kiságyban alszik, és az elalvással sincs probléma. A cumit bevetettem, mert úgy láttam megnyugtatja, és mivel jó nagy súlyt ért el 1 hónap alatt (majdnem két kilót hízott, nem csoda, állandóan a cicin lógott), azóta éjjel is kevesebbszer ébred fel.

Elkezdtem naplózni a napokat, készül egy December Daily album, jó lesz visszatekinteni később ezekre a napokra. Pár kép a napjainkról a teljesség igénye nélkül:
A napi oldalak a blog családi oldalán követhetők, itt és a FB-on nem posztolom őket.

Az adventi naptár zsebei idén is apró meglepetéseket rejtenek, minden reggel az az első dolog, hogy megnézi. Boldogság látni az örömét. De a csúcs... Nemrég nálunk is járt a Mikulás :) Petrán keresztül újra átélhettem a csodát. Várta, mint minden gyerek, izgatott volt. Amikor olvastam a Scrapfellow hírlevelében, hogy Ági milyen aranyos levelet szokott írni a fiúknak a Mikulás nevében, én  is megírtam a mienket. Már tavaly is volt levél a Télapótól, akkor a csizmába raktam a csokik mellé, akkor is nagyon örült, de idén Apa hozta be amikor hazaért 5-én este a postaládából, teljes volt az ámulat. Annyira boldog volt, hogy írt neki a Mikulás, hogy hamarosan ideér (fel kellett vezetni, hogy még este jön, mert a "vaksi" tavaly se vette észre csak nagy nehezen, azt akartuk, hogy apa is ott legyen, reggel korán elmegy, ezért a fürdés alatt odacsempésztem a dolgokat). A Mikulás dicsért a levélben, picit dorgált is, leírhatatlan a szeme csillogása, ahogy olvastam neki. Azt mondta, ezt soha nem felejti el (emlékezett a tavalyira is), meg hogy micsoda boldog pillanat (van szövege) és sose fogja kidobni és beviszi az oviba, mert itt a bizonyíték, és... és.... és....  teljesen odavolt tőle. Én meg attól, hogy ilyen aprósággal így meg tudtam örvendeztetni.


Mert kellenek az ajándékok is, hosszú és drága a kívánságlista, az ember alig tud valamit teljesíteni belőle, a reklámok, a barátoknál látott dolgok megteszik a hatásukat, erről is szól a karácsony. Minden arról szól mostanában, mik a legújabb kütyük, mit vegyünk ennek, annak. Vallom, hogy ez is fontos, ajándékot kapni, vágyott ajándékot kapni meg különösen jó. Petra az ajándékát Angliából kapja, megmozgattam érte minden követ. :) De emellett vannak egyéb dolgok is, aminek a gyerekek örülnek. 

A fenti Télapós példa is bizonyítja, engedni kell hinni a csodákban, segíteni átélni azokat. Hiszen ők tényleg tátott szájjal bámulják a csillagszórót, és szeretném nyújtani a percet, hogy sokáig élvezhessék a csodát. Nem szabad sürgetni őket, nem kell mindent megmagyarázni, vagy értelmet találni neki! Nem kell semmilyen menetrendet tartani, vagy elvárásnak megfelelni. Inkább tanulni kell tőlük, és együtt élvezni a csodát: hátradőlni, és élvezni a pillanatot. A gyerekeknek szükségük van ránk. Persze az is fontos, hogy készen legyen minden, de a nagy sürgés-forgásban könnyű elfelejteni, hogy a legfontosabb a gyerekeknek, hogy együtt legyünk.  Fontos leülni mellé, fontos megölelni, megpuszilni, és sok figyelmet fordítani rá! Nem átrohanni a decemberen, hanem  észrevenni a csodát magunk körül, a gyerekek sokat segítenek ebben!

A fenti sorohoz gondolatébresztő volt Hanula Erika írása. Tőle idézem a legfontosabbat:
Hidd el, a legnagyobb ajándék TE vagy a gyerekednek. Amikor csak rá figyelsz, ha a telefont nem veszed fel, és nem kell kétpercenként felállnod a játékasztaltól, hogy bekukkants a sütőbe, kész-e már a bejgli. Légy együtt a gyerekeddel, és játszatok azt, amit ő szeretne! Olvasni? Sakkozni? Babázni? Bármi, ami az ő kis lelkének jól esik – vegyél benne részt. Ezzel nem csak az ő napját aranyozod be, de észre fogod venni, hogy te is mekkora ajándékot kapsz a gyerekedtől: bepillantást nyerhetsz a lelki világába, megnyílhat neked, mesélhet magáról, az álmairól, a vágyairól.
Ne felejtsd: lassíts le, lassulj le, élvezd a pillanatot, élvezd az együttlétet a szeretteiddel és próbáld meg te is megtalálni a csodát a karácsonyban!
Ehhez tartjuk magunkat, ezt szeretném megörökíteni a decemberi naplóban. Bízom benne, hogy sikerül és kívánom, hogy nektek is sikerüljön :)

Hozok majd új oldalakat is, mióta Pannikám mellett újra van esténként időm, készülnek azért, csak még a megjelenésekre várok. No meg vannak  titkos projektek, hiszen a fa alatt most is lesznek sk ajándékok, ezek viszik el az időm nagy részét.

Élményekkel teli és nyugodt karácsonyvárást mindenkinek!

2013. november 18., hétfő

Krysty 3 új készlete

Örülök, hogy mostanában jutott már egy kis időm a CT oldalakra, Krysty készletei most kerültek sorra. Hármat is hoztam mutatni, az egyik még friss, de a másik kettő is nemrég került a boltokba, mutatom őket sorban.


Egy aranyos készlet madárkákkal, nem túl sok, de annál szebb elemekkel és papírokkal. Egy egyszerűbb oldal készült most vele,  nem is vagyok teljesen elégedett (a vágás, ejnye), de nagyon éjszaka (vagyis inkább hajnalban) készült, alig láttam, akkor lopok egy kis időt, amikor lehetőségem adódik, így ez most ilyen lett:




Ez nagyon különleges készlet, régi mesekönyv illusztrációkkal. Előbb csak a könyvborító készült el dupla oldalként, de valami hiányzott belőle, így végül ráraktam egy oldalra, és így már elégedett vagyok. Petra nagyon szereti a meséket (akárcsak én), a meseolvasás az egyik fő közös elfoglaltságunk. Ezt örökíti meg ez az oldal. Már alig várja, hogy iskolás legyen és megtanuljon olvasni :)


És végül egy oldal Pannikámnak is :) Továbbra is egy csoda, hogy itt van velünk, mindannyian imádjuk. <3


Krysty csodaszép őszi készletét használtam, ami a Digital Creánál kapható, mert Krysty ott vendégeskedik.

Az őszi hangulat mindig a babavárást, Panni születését juttatja eszembe. Igazi őszi mérleg baba, kiegyensúlyozott, nyugodt, jó vele lenni.

Most, hogy közeleg a karácsony, kevéske szabadidőmet az ajándékok elkészítésére kell fordítsam, amik izgalmasak és munkaigényesek, de reményeim szerint nagyon szépek lesznek :), ráadásul kézzel készülnek, emiatt biztos kevesebb oldalt fogok mostanában hozni, de azért jövök majd kis kukucskával, na meg friss fotókkal is biztos.