A napok a két gyerkőccel sittysutty elrepülnek, továbbra is azt érzem, hogy kevesebbet tudok Petrával foglalkozni, mint kellene, de Panni és a konyha mellett egyszerűen nem jut több időm. Sajna nem alszik túl sokat a kicsilány napközben, Petrát meg ugye ebéd után elhozom az oviból, a délutánokon bizony meg kell osztozni és ez mostanában okoz néha problémát neki. Továbbra sincs féltékenykedés, szavam sincs, nagyon jó testvér, de fokozottabban hívja fel magára a figyelmet, sokszor bevallom idegesítő módon. Sok a feleselés, a szemtelenkedés, a dühösködés, a panaszkodás, de a "lelki terrorban" mindig is jó volt, nem veszem fel (ha tudom), mert ha higgadt maradok, pár perc alatt kibillenthető ebből az állapotból, ha meg elkezdek veszekedni, csak olaj a tűzre, és jön az "engem nem szeret senki" cirkusz... Ervin is rengeteget segít, a házimunkában is, meg a gyerekek, főleg Petra körül is, Petra is sokkal jobban apás, mint volt régebben. Mire este nyugi van, már sokszor fáradt vagyok ideülni, sokszor jobban esik együtt megnézni egy filmet Ervinnel, vagy olvasni kicsit, vagy csak úgy pihentető levezetésként játszani egyet a farmon, Petrával rá vagyunk kattanva a virtuális gazdaságunkra :D Most Petra itthon is volt a héten, lebetegedett, amit aztán persze Panni is elkapott, nem vészes, csak az orruk folyt, vagy épp dugult, mikor mi, megállás nélkül, kis köhögéssel, ügyesen kikúráltuk, a doktornő is megdicsért. Persze mondanom se kell, így meg aztán tényleg kipurcantam estére. De ezzel együtt is a világ legjobb dolga itthon lenni velük.
Túl vagyunk a farsangon, a jelmez idén Merida volt, a mama varrta a ruhát, apa meg csinált íjat, nyilakkal, a haját Angéla csavarta be. Hős volt, elég jól tűrte.
Elkezdtük az ismerkedést az iskolával, voltunk Sulikuckó foglalkozáson, még 4 lesz belőle szerdánként háromnegyed órásak a foglalkozások. Megismertük a tanítónénit is, akit szeretnénk, nagyon aranyos, és nagyon szimpatikus, ami nagyon fontos. Bevallom, kicsit megnyugodtam. Egy ideig legalábbis ;)
Jaj, még valamit mutatok, de pszt :) Valentin napra kapta az oviban, de ez titok, mert totál zavarban van, nem szabad beszélni róla, csak neki dokumentálom ;)
Új hobbim is van, kenyeret sütök, meg fincsi péksüteményeket, sőt kiflit, zsemlét is. Eddig is voltak ezirányú próbálkozásaim, mindig elfogyott, fini is volt, meg házi, de nem az igazi, sem a külleme, sem az állaga. Mióta rátaláltam Limara blogjára, legutóbb pedig Alexa Christijére azóta végre tényleg jó dolgok kerülnek ki a kezem alól, és nagyon élvezem. Na kellett hozzá az is, hogy átpártoljak a friss élesztőhöz, most következik a kovász készítés. Viszont ha így folytatjuk 100 kilósak leszünk, ezért kicsit le kell állítsam magam, na meg azért sok idő is elmegy a napi sütéssel, de heti 1-2 alkalommal ezután is én sütöm majd, ami az asztalra kerül. :) Petra is szokott segíteni, és örömmel látom, hogy a rosszul evő gyerekem is dicséri és falja a házi sütödés dolgokat :)
Próbálok ügyeskedni a háztartásban is, a szervezettség az, ami megkönnyíti a helyzetet, ehhez nekem a Rendteremtő adott pár jó ötletet, mert bizony be kell osztani a pénzt, az időt, a tennivalókat. Itt is van sikerélményem, úgyhogy tényleg hasznos.
Volt egy megrendelésem is az elmúlt hetekben, fotókönyvre, amit bevallom, ritkán vállalok másnak, mert elég összetett dolog, és nagy munka, ugyanakkor nem lehet annyit elkérni érte, amennyit dolgozok vele, de ezt most nagyon élveztem. A Facebook-on talált rám egy velem egy városban (sőt majdnem egy utcában) lakó lány, akivel nem ismertük egymást, de a képeimet meglátta és nagyon megtetszettek neki. Azért keresett meg, hogy az anyukájának a 60. szülinapjára készítsem el az ajándék fotókönyvet. Bevallom arra gondoltam, hogy amolyan hagyományos stílusú könyvre gondol, keretezett fotók, finom, nőies díszítéssel, gondoltam belefér a rövid (3-4 napos) határidőbe. De a második megbeszélésünknél kiderült, hogy ő kifejezetten oldalakat vár tőlem, idézetekkel, mondanivalókkal, belemosással, művészi eszközökkel, mert ezek tetszettek meg neki nálam. Bár ez természetesen sokkal nehezebb feladat volt, bevallom nagyon örültem, hogy engem választott, hogy ismeretlenül is beavatott a bizalmába, a családja történetébe, enélkül nem sikerülhetett volna "eltalálnom", hogyan is szeretné kifejezni a szeretetét az anyukájának. Már menet közben éreztem, hogy elkaptam a fonalat, azt mondta az elején, engedjem el magam nyugodtan, bízik bennem, és bár természetesen adott pár támpontot, konkrét ötletet az oldalakra vonatkozóan, mégis rám bízta, mi lesz belőle. Nagy sikere lett a könyvnek, aminek nagyon örültem, végig olyan jó érzés volt csinálni, azzal együtt, hogy két nap éjjel nappalom ráment. Nem a gyors oldalaimról vagyok híres, szeretem jól kidolgozni, addig csiszolgatni, amíg azt érzem, kész, és több nem is lehetne. Még akkor is ha "csak" üzlet. De ez több volt, és talán lesz még folytatása is... Megkérdezem, megmutathatom-e, és ha igen, akkor a következő bejegyzésben a régóta ígért Prága albummal és A mi történetünkkel együtt hozom :)
***
Most a CT oldalakat szeretném megmutatni nektek, szuper készleteket hoztam megint.Időrendben visszafele haladva a legfrissebbektől kezdve pár tartozást is leróva.
Az oldalam a farsangozó nagylánnyal készült:
Sajnos nincs konkrét római élményem, de talán egyszer... Szeretném :)
***
Ezzel a készlettel kicsit lemaradtam:
"Colors Of Light" by Krysty Scrap Designs
"Colors Of Light" by Krysty Scrap Designs
***
A múltkor mutattam egy fotót, ahogy együtt olvasnak a csajok :), Krysty
valentin napi készleténél elő is vettem, egy levelet "írtam" a
lányoknak, imádom őket!
1 megjegyzés:
Ó, de jó volt olvasgatni, nézegetni! Nagy ölelés neked!
Megjegyzés küldése