2011. június 21., kedd

Sínek, vonat, gondolatok...

Nap mint nap vonatozok, már évek óta, minden nap majdnem két órát töltök rajta, de szeretem. Olvasok, vagy zenét hallgatok, nézem az elsuhanó tájat, és jönnek a gondolatok, van hogy ötletek is, oldalakhoz, leírok egy-egy sort az éppen hallgatott dalból, vagy eszembe jut egy fotó róla... Sokszor késik, ami persze bosszantó, hiszen az ember időre megy, dolgozni, vagy épp már hazafele a bölcsibe... A múltkor majdnem nem is értem haza a bölcsőde zárásig, már épp diktálták a gondozónő címét, oda menjek a gyerekért.  Aznap nem a szokásos "felső-vezeték szakadás" volt, hanem gázolás. Sajnos szintén elég gyakori mostanában. Bevallom ez engem mindig megvisel. Volt olyan is, hogy az a vonat gázolt, amin én ültem. Ezek az esetek nagy többségében öngyilkos balesetek és nagyon sokszor tizenéves fiatalok választják a halálnak ezt a módját. A helyszínelést követően a vonatok mennek tovább, de a nyomok még sokáig fehér mementóként ott vannak a síneken. Sok sok fehér folt, egy egy külön történet, nagy fájdalom, és mi csak elrobogunk fölötte...
Tudom nem túl vidám téma, egy ideje már gondolkozom rajta, hogy valahogy oldalba foglalom. Amikor megláttam Cali új vonatos készletét, ez ugrott be róla elsőnek. És volt egy nagyon passzoló papír is hozzá, így született meg ez az oldal.


A fotós részlet rajta egy korábbi oldalam, az is vonatos háttérrel és témában készült, bár nem sok került végül belőle az oldalra, ezért lesz aki felismeri (ha jár még erre... ;).
Ahogy idézeten gondolkoztam, József Attila ugrott be elsőként, fel is került pár sor az oldalra, de valahogy nem volt az igazi, nem adta vissza, amit szerettem volna az oldallal, gondolkoztam, aztán egyszer csak megszólalt Kosztolányi verse a fejemben. Régen rengeteg Kosztolányi verset olvastam, nagyon szeretem, és a soraival tökéletesen tudok azonosulni.


Csináltam egy "normál" oldalt is a készlettel, bár a sín, az út itt szimbolikus. Úgyis nemrég volt a házassági évfordulónk, 6 év házasság, de ennél jóval több az együtt töltött idő, a 16 közös évünket szerettem volna megmutatni, az első időket sok-sok utazás jellemezte, mert 100 km-re laktunk egymástól.
A fotó szintén használt már, de nem véletlen, hogy itt is a "határozott, erős nő vagyok" oldalam fotóját vettem elő újra, mert ez a biztos háttér, amit Ervin jelent nekem is nagy szerepet játszik abban, hogy az vagyok, aki, magabiztos nő. Szóval vonatos készlet, de sok minden van belesűrítve ezen felül is ;) A kis közös fotót Petra csinálta rólunk :D





A készlet:

Még egy utolsó oldal, szintén a készlet háttérpapírjával (Cali mindig fantasztikus papírokat készít, ezek mér magukban inspirálóak), de egyben Cryztal Rain új ecsetcsomagjait is bemutatva, a természet erejéről és időtlenségéről, ahogy túlél minket:



Heather ecsetei fantasztikusak, lesz még oldalam velük.





Két bejegyzés jutott most egy napra, ilyenkor aki csak a frissítés címére kattint még a végén lemarad az előzőről, Ildi szuper új készletéről, nézzétek meg az is :D:
http://szrjudit-digiscrap.blogspot.com/2011/06/nyar-napfeny-toszkana.html 

Aki pedig "Petránál" is körülnézne, ide kattintson : http://szabopetra.blogspot.com/


5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Oda vagyok az oldalaidért, a bejegyzés elejét olvasva hideg rohangált a hátamon, engem is nagyon megviselnek az ilyen dolgok, főleg mióta anya vagyok.
A másik két oldalad viszont melengető és érzelmekkel teli, olyan amilyet csak Te tudsz!

Remélem a húgod jól van és a műtéttel sikerült végleg meggyógyítani.

Merika írta...

Nagyon megértem amit írsz.Én negyven évig utaztam mindennap, és az ovodába érést is átéltem. Nagyon kifejezőek és szuperek az oldalaid.Velencébe vab pár napos buszos utazás nem drágán. Két három nap alatt már sokat lehet látni.Kívánom hogy sikerüljön, Olaszország csodás!

treza írta...

Most a szomorú apropón túl az utazás azon részét emelném ki, ami kellemes, s amit én is szeretek minden reggel: útközben zenét hallgatni, rendezni a gondolatokat, csak magam lenni.
Az oldalaid ismét gyönyörűek. Legnagyobb kedvencem az utolsó, ezzel a sok buja ecsetes növényzettel és a kikandikáló Petrával.

Krisz írta...

Gyönyörűséges mindegyik oldal! Mi sokat autózunk, ott inkább a zene hallgatás és a gondolkodás mrad, az olvasást ki szoktam hagyni, mivel én vezetek. Mindig csodálom a termékenyésgedet és a lendületedet. :)

T írta...

Elgondolkodtató oldalak, kifejezőek, mint általában amiket készítesz!!! :D