A reményről

Hoztam a terápiás oldalamat, és egy nagyon szép, de szomorú dalt is hozzá. Voltak könnyek az elmúlt időszakban, voltak napok, amikor nem is tudtam meghallgatni ezt a dalt, de ma már úgy éreztem, meg szeretném hallgatni, és meg szeretném csinálni ezt a búcsúoldalt, aztán elrakni jó mélyre. Egész nap simogattam, apró módosításokat csináltam, vissza-vissza tértem hozzá, míg végül ilyen lett, szerintem minden benne van. (Akár CT oldalnak is tekinthetjük Heather szuper grunge óra és lepke motívumával, de majd mutatom külön is őket.)

De nem akarom ám, hogy megint a szomorkodás uralkodjon el itt a blogon, ezt már amolyan "visszatekintő" oldalnak szánom, szerintem nem is lett egy szomorú oldal, inkább olyan meghitt. Holnap újra indul a megszokott életem, megyek dolgozni, este találkozom pár baráttal egy pohár bor mellett, és beszélgetünk, elkezdek visszarázódni a hétköznapokba. Közben tudatosan megélem a napokat és építgetem a holnapot. Illetve nem én, MI, hárman. Mint ahogy a kép is mutatja. Most valahogy az együtt fontosabb mint eddig bármikor, pedig eddig is az volt. Fotó nélküli oldal, mégis 100%-osan benne vagyunk.

Ezt a képet most találtam a Facebook-on, ezzel a gondolattal szeretném zárni ezt a bejegyzést (ez ma már a második, aki még nem olvasta, az előzőt is tegye mellé, így teljes a kép :), és ezzel a képpel nyitottam meg ma az albumomat is. Szerintem jó kezdés ;)

Remény.

Mert mindig kell, hogy legyen.

Hinni kell.

Csak így lehet élni. 

És élni kell.

A fájdalmakkal együtt,

hogy új jelen legyen a holnap. 

(Tánczos Éva)