2012. március 23., péntek

Remény volt...

Nehéz bejegyzés lesz, és érzelmes, közben pedig CT bemutató is, gyorsan leírom, csak röviden - mert utána magamat ismerve bizonytalan ideig csigaház effektus lesz, kicsit elbújok -, hogy tudjátok, hogy később ne legyenek kérdések, amik fájnak, mert le szeretném zárni magamban.


Itt még volt remény, volt hit abban, hogy a rész eredményt produkáló első körös kombinált teszt után, a második vizsgálat nem megerősíti a bajt, hanem eloszlatja azt, és minden rendben lesz. Ildi és Orsi csodás közös collab készlete és a Depeche Mode gondolatai együtt segítettek a várakozás időszaka alatt, amíg az eredményre vártunk.

Ildi egy másik készlettel is előrukkolt, a Deviantscrap-en megtalálható ez is, akárcsak a többi, Napéjegyenlőség a címe, de ezek az oldalak is árulkodóak, hiszen ebben a csöppet sem könnyű időszakban születtek:

A készletnek van egy Art Journal kistestvére is, itt Zefirreli jutott eszembe, na meg a remény, nagykanállal mértem, nem sajnáltam magamtól...


Aztán tegnap megkaptam az eredményt, hogy sajnos beigazolódott az előzetes diagnozis, a kromoszómavizsgálat is alátámasztotta, immáron teljes bizonyossággal, hogy baj van a babával, beteg, Down szindrómás, így úgy döntöttünk, hogy lemondunk róla. Nem könnyű döntés, nem könnyű mindaz, ami ránk vár, remélem a dologi része hamar lezajlik, a lelki része meg biztos hosszadalmas lesz, ez vár most ránk. A legfontosabbakkal már megosztottam, és köszönöm nekik ezúton is, hogy végig mellettem voltak, örömben, bajban egyaránt, ez nem tudom elégszer elmondani, leírni, rengeteget jelent nekem. Nem lesz könnyű ezzel együtt élni, ezen "továbblépni", de muszáj, abban bízom, hogy idővel helyére kerülnek majd a dolgok... Kapaszkodom a családomba, a barátaimba, a gyönyörű nagylányomba... Még egy oldal a végére (de látjátok mennyire az érzéseimet szkreppelem meg, szinte illusztrálják mindazt, amit most itt megosztottam veletek), Petra is szomorú most, és persze rengeteg kérdése van neki is erről az egészről, meg úgy általában mindenről, és hát nem könnyű megfelelni ezekre (szintén Ildi fantasztikus készletével: Equinox).


De tényleg hihetetlen erőt ad, ha ránézek, ahogy hozzám bújik, vigasztal...  Erőt és reményt ad... Most idő kell, aztán majd  jöhet az újrakezdés.

"A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más egy ismeretlen erő fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni." (Henri Charrière)

11 megjegyzés:

eralilla írta...

Judit! Megdöbbenve olvastam soraidat. Sok gondolatot ébresztettek bennem szavaid. Nagyon nehéz döntést kellett meghoznotok. Úgy érzem, most üres hang lenne itt minden szavam. Csak annyit mondok, szívből kívánom, hogy Isten adjon Neked erőt a történtek feldolgozásához, s újult erővel élni tovább az életedet.

todido írta...

nagyon-nagyon sajnálom Judit, szerintem mi is így döntöttünk volna, gondolok Rád és sok erőt Neked/Nektek!! Puszi!!

icka írta...

Judit nagyon sok simi Neked, Nektek, nem nagyon tudok mit mondani...az oldalaid elképesztően csodásak!

Gólya írta...

Itt is Veletek vagyok! Sok erőt és kitartást Nektek! Petra és a férjed lesznek a legerősebbek melletted, nyugodtan támaszkodhatsz rájuk, elbírják, hidd el!!! És ha mi is tudunk segíteni, mi is szívesen. Puszi Nektek!

Bíró Ágnes írta...

Döbbenten olvastam soraidat Judit. Őszintén sajnálom, hogy ez történik veletek. Biztos vagyok benne, hogy a legjobb döntést hoztátok meg a családod számára. Nem könnyű! Nagyon sok erőt és kitartást kívánok az elkövetkezőkre. Biztos nem lesz könnyű. Nagyon nagyon sajnálom!

eagleszem írta...

Óóó Judit! Nagyon sajnálom! Úgy örültem a babátoknak, és most ugyanúgy megérint elvesztése. :( Én hiszem, hogy még idén beköltözik szíved alá "a kistesó"! Sok erőt és puszi!

Vinyu írta...

"Hold on tight..."
Lélekben szorítom a kezed!

hékás írta...

Sokáig halogattam a postod elolvasását, tudtam, hogy nem lesz elég erőm végigolvasni. Ma végre összeszedtem minden bátorságomat, de még mindig könnyes lesz a szemem, amikor csak rátok gondolok. Nagyon nagyon erős nő vagy, tudom, hogy bár időbe telik, de túl fogsz lépni rajta. Puszilgasd csak azt a gyönyörű nagylányt, meríts belőle sok-sok erőt. És ha kell egy váll... ;)

Tinci írta...

Hát én nem találom a szavakat Judit!
Nagyon nagyon sajnálom, ami veletek történt.
Gondolok rátok, és imádkozom értetek.
Millió puszi!

Kata írta...

Nagyon sajnálom a történteket és hogy ilyen nehéz döntést kellett meghoznotok. :( Sok erőt kívánok Nektek.

altalena írta...

Én csak most jutottam el ehhez a bejegyzéshez, és annyira sajnálom, amin keresztül kell mennetek. Nagyon nehéz ilyenkor bármit is mondani, de mi is így döntöttünk volna! Szorítok nektek, hogy nemsokára újra boldog legyél. :)***