De nehéz az iskolatáska...

Ildi új készlete megmozgatott. Kötődöm az iskolához, az oktatáshoz, több, mint 10 éve dolgozom ezen a pályán, és eleinte nagyon szerettem. Tutorként vettem rész távoktatásos képzésekben, ahol intéztem a hozzám tartozó hallgatók ügyes-bajos dolgait, segítettem őket a tanulásban, mert bizony felnőtt fejjel tanulni, család, munka mellett nem könnyű. Aztán igazgatóhelyettesként szakmailag is sok érdekes feladatom volt, de maradt egy kisebb létszámú hallgatói csoportom is, nagyon szerettem őket, ők is engem, mikor szülni mentem, volt akitől egy csomó babaruhát kaptam, rendesen megsirattak, és a mai napig megkeresnek olykor-olykor, mi van velem, hogy vagyok. Név szerint emlékszem mindenkire. Aztán amikor visszajöttem a céghez, már más munkakörbe kerültem, szakmailag előrelépés talán, most a közben alakult főiskolán vezetem a rektori hivatalt, de ez már egy egész más munkakör, nem hallgatókkal foglalkozom, hanem titkárnős-ködök, iktatok, szervezek, megjelenek, jegyzőkönyveket vezetek értekezleteken,nincs örömöm benne. A munkatársak köre is teljesen kicserélődött. Egy ideje már érzem, hogy váltanom kell. Egy régi fotót azért előkapartam, munka közben készült, épp egy csoportnál szónokolok ;) Ez lett az első oldal.

A második oldalt a húgom kapja, aki már hihetetlen nagylány, jól érettségizett, így jó sok pontja lett, így felvették oda, ahova nagyon szeretett volna menni, ősztől az ELTÉ-n tanul. holnap meg megy zülleni a gólyatáborba ;)

A harmadik oldal pedig Petrusról, aki ugyan még messze van az iskolától, de most nyáron bejött párszor velem a dolgozómba, mindenki dicséri, milyen okos, ügyes, szép, milyen jó gyerek :) Az is, szorult bele bőven huncutság is :)

A készlet kihagyhatatlan:

SHOP