Vezess át az életen

Az egész CEWE Koncz Zsuzsa dalokat hallgat :D Krisssz heti feladata megmozgatott minket. :) Számomra ez nem volt nehéz feladat, mert sokszor egy dal ihlet egy egy oldal elkészítésére, bár Koncz Zsuzsát, meg úgy egyáltalán női előadót ritkán hallgatok, azért sok dalát ismerem és szeretem, nagyon erős szövegvilág jellemzi, egy korosztály ikonja számomra.
Rögtön beugrott a dal, amiről az első oldalam készítettem, talán ezzel tudok leginkább azonosulni. Imádom a szövegét, imádom a dallamát, azt hiszem így élünk mindannyian, ég és föld között.

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

Nem nagyon kell ehhez semmit hozzáfúzni, hallgassátok meg. A teljes dal rákívánkozott az oldalra.

Motoszkált bennem még egy dal, talán ez jut legelőször eszembe, ha Koncz Zsuzsa nevét meghallom. Amikor megláttam Cali szuper papírjait, már tudtam, hogy ebből is lesz egy oldal.

A konkrét (megindító) történeten túl, a (hiteles) történelmi lenyomatán felül is van számomra üzenete.
Írtam a múltkor az utakról, arról, hogy én az életünket utak szövevényének, kereszteződéseknél jelentkező választásoknak tartom. Persze nem mindig van a mi kezünkben a választás, de ha új útra lépünk, onnan az a miénk. Persze bármikor megkísérthet a „mi lett volna ha…” kétkedése, és akiket hátrahagyunk, tovább visszük magunkkal, ott belül.
Ezzel együtt kell tudnunk élni.
Mert a kérdés eldőlt, akkor, ott.
Újra kérdéssé tenni hiba.

Hiszem azt is, hogy nem egy jó út létezik. Sőt, sokszor több út is vezet ugyanoda.

Volt (jó)pár éve egy találkozásom valakivel, akivel egykor akár úgy is dönthettünk volna, hogy együtt megyünk tovább, de másfele fordultunk. Furcsa dolog volt újra találkozni, és bizony ott mocorog az emberben sok idő után is valami a régi tűzből. De ez már csak egy lobbanás, egy közös titok, és a tudat, az az érzés, ahogy nézem az arcát, ahogy fogja a kezem (csak ma este, még egyszer) hogy vele is szép lett volna, vele is felépítettük volna. Nem, nem bánom meg, dehogy is, és boldog is vagyok, szeretek és szeretnek,van helyem, van utam, csak most újra találkozott a mi kettőnk útja, de most nincs kérdés, nincs kereszteződés, ez csak egy pihenőbe vezető lehajtó, majd a másik végén visszahajtó, a választás annyi, hogy lehajtok-e, megállok-e egy percre, csak egy rövid intés a másiknak, én ezt választom és jól esik. Mert a dalt, amikor senki nem hallja, dúdoljuk magunkban…

Egy barátom pár hét múlva új életet kezd, új országban, új életet, ezek az érzések is bennem vannak a dalt hallva, hiányozni fog, és féltem, és nagyon-nagyon remélem, hogy sikerülni fog neki!

A dal Alinak, sok szeretettel:

Nagyon sokat elmond erről a dalról Koncz Zsuzsa arca a dal alatt... Ezért is az egyik nagy kedvencem! Akárcsak ez, de még sorolhatnám...

A jövőt nem sejthetem,
A sors ezer rejtelem.
Ahogy lesz, úgy lesz,
Bárhogy lesz, úgy lesz.