Érzések, utak, gondolatok

Hosszú bejegyzés lesz, sok betű, de több kép is, gyűlik bennem már egy ideje, igyekszem most jól kiönteni ide. De jól is van ez így, hiszen ez egy blog, személyes, az enyém, aki idetéved, szerintem érzi. Sokszor csak futok, felrakok egy képet, linkelem a készletet, bízom benne, hogy az oldal mesél, és az elég, van hogy így is van, vagy épp nincs benne túl sok mondandó, ez is előfordul. Ez a hely már rég nem csak a képeim bemutatóterme,  és nagy örömömre mostanában sok új kedvenc helyre találtam az internetes scraptársak körében, akik írnak, sokat, mélyen, imádok benne elmerülni, imádom olvasni, kommentelni, én is szeretném, (már jó ideje), ha a régi írásvágyam, kényszerem, tehetségem, nevezzük ahogy akarjuk is felszínre törhetne, és itt helyet kaphatna. Nem vagyok a több blog híve, Petráét se vezetem rendesen, át is alakul majd az is a család számára elérhető fotóalbummá, ide meg hozom majd a legjobb fotókat.

Az elmúlt hetem, hetünk elég vegyesre sikerült, volt benne jó és rossz, fent és lent, érzelmileg nagyon telített volt. Elvesztettünk valakit, aki hiányzik, túl vagyunk a temetésen, még friss és fáj, annak ellenére, hogy az ember tudja, hogy ez az élet rendje, nehéz ezt elfogadni, még egy kilencvenen felüli ember esetében is. Ha valaki elmegy, mindig olyan űr támad. Petra beteg volt a héten, sokat volt itthon, sokat voltunk együtt, ami jó volt, élmény hallgatni a kis csicsergését, látni az érdeklődését. Itt volt ugyanakkor a mama is, így mi is szabadabbak voltunk kicsit a férjemmel, ami szintén nagyon jó volt. Minden kapcsolatban vannak olyan pillanatok, hamar jönnek, hamar mennek, amik megerősítenek, amik összekovácsolnak, vannak napi viták, veszekedések, oda nem figyelések,de amíg vannak ezek a fontos pillanatok, addig nincs baj, nem is lehet, mert ezek bizonyosságot adnak, igen, jó helyen vagyok. A tegnapi este is ilyen volt. 

Pont jókor jelent meg (ma) Cali készlete, egy régebben készült oldalam, de most nagyon ide passzol:

A szöveg Depeche Mode, örök kedvenc, alap darab: HOME. 

Tegnap megkaptam az új DM DVD-t a legutolsó koncerturnéról, még nem tudtam benne teljesen elmélyedni, de wooooooow, fantasztikus a hangulata, jönnek az emlékek, hogy milyen jó volt élőben, és hogy mennyire mennék már koncertre, ilyenkor nagyon rám tőr mindig az érzés, de most egész májusig várnom kell, Ákos új dalait is annyira szeretném már élőben hallani, hogy szinte fáj. Őrült vagyok, tudom. Majdnem minden reggel azt hallgatom (pont "egy Ákosnyi idő" beérni a munkahelyemre, pont végig megy az album :D :D :D), és tiszta rossz utána leülni dolgozni, ilyenkor jön az ihlet, az ötletek, a gondolatok, legszívesebben scrappelnék, de egész estig kell várni, marad némi jegyzetelés, firkálás, ötletelés. Most is bent vagyok, látszik, lazább nap, (csitt), de már a vonaton jól összeszedtem, hogy miről akarok írni, azért ömlik belőlem a szó. Lassan befejezem ám, kitartás! :D Biztos kezdtek megijedni, tiszta fanatikus vagyok, zene és scrap fanatikus :D :D :D, de nem aggódok magamért, nem vagyok egyedül! És jól is érzem magam a bőrömben, akik meg ismernek, tudják ezt rólam és így szeretnek! ;) 

Jó volt a héten, hogy Lorie új készlete elkészült. Lehet azt gondoljátok túlzás, de nekem komolyan élményt jelent, ha a készletével dolgozhatok, és a számomra pozitív hajtóerő, a megfelelni akarás, a nagyon nívós CT-ben is "különleges", egyedi, rám jellemző oldal(ak) megalkotása, és megmutatása mindig nagyon jó. Mert sokat ad nekem, nem titok, hogy az ő készleteivel tudok leginkább "elmélyülni". Én vallom, hogy a scrap művészet, és ketten kellünk hozzá, a tervező, aki a készletet megalkotja, és én, aki magamra formálom. A mi párosunk jól működik, és érzem, hogy ezt ő is így gondolja, hogy "értékeli", és ez számomra rettentően sokat jelent.   

Akkor jöjjön a következő oldal, ami pont erről szól, a Cewe heti kihívására készült, ugyan nem lett kész időre, csak pár órával később, nem is az a lényeg, örültem nagyon a heti feladatnak, ennek az idézetnek, mert passzol hozzám.  Olyan rég akartam már ezt az üveggombot is használni, előbb utóbb minden a helyére kerül. Így látom én a világot: egy hollóból lehet Sir Crow, miért ne lehetne a fák aljában, alig észrevehetően a nyulaknak is otthona :) (a többi "titok" felkutatását a szemetekre, no meg leginkább a képzeletetekre bízom :)

Készült még egy oldal, szintén Lorie készleteinek a felhasználásával az Angyal-lánynak, Trezának. Imádom a TTD fotóit, imádom a csajt ;), megkérdeztem, lenne-e kedve egy amolyan "kép egymásnak" játékhoz, csak ketten, én neki egyet, ő pedig nekem. Nagyon örültem, amikor igent mondott, és bár kellett tőle bőven időt kérjek rá, mert nyugodt körülmények között akartam elővenni, és milyen jól tettem, így főleg Lorie új  Valentin napi készletére tudtam építeni (jól álcázom, nem? :) na ezért imádom Lorie-t, a lehetőségek végtelenje) Íme az oldal, nagyon örülök, hogy tetszik neki, és hogy magáénak érzi:

Egy idézet is jár hozzá Andi, sok szeretettel:

“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.” (Márai Sándor: Ég és Föld – Az utak)

Szeretném megmutatni nektek azt a gyönyörű oldalt, amit ő készített nekem, nem tagadom, totálisan meghatott vele, ha meglátjátok érteni fogjátok, miért:

Ugyeeee? Imádom, én vagyok, ráadásul pont egy olyan Lorie készlettel (is) dolgozott, ami nekem nincs meg és pedig nagy kedvencem (egy ideje tervezgetem, hogy leszedem), szóval teljes a hatás, köszönöm, köszönöm. 

Talán érződik az oldalakból, oda-vissza, hogy nagy szeretettel, adni akarással készítettük egymásnak az oldalakat. Nagyon szeretek oldalt készíteni olyan valakinek, akihez "vonzódok",  akivel van bennünk valami közös, akit valamennyire ismerni vélek, akár csak a képein, a gondolatain keresztül, aki közelebb áll hozzám. Ezért is szeretem az ilyen páros kép egymásnak játékokat, és van még pár kiszemeltem-e téren, akiket meg fogok szerintem keresni. De fordítva is működhet ám, ha úgy érzed kedves olvasóm, hogy van köztünk némi kölcsönös odafigyelés (igyekszem ennek hangot adni időről-időre), és lenne kedved oldalt csinálni nekem, és szívesen látnál egyet tőlem, írj nekem. Megbeszéljük, ha időt is kapok, ki fog sülni belőle valami ;)

Na mentem, köszönöm, aki végig olvasott, a végére a promo, Cali új készlete:

SHOP

Azon is gondolkoztam, hogy szívesen írnék többet az oldalak elkészítéséről, hogy hogy csinálom, hátha érdekel valakit, bár lehet, hogy egyértelmű, különösebb titkom nincs, és elég időigényes megcsinálni a képi mellékleteket hozzá, hogy érthetőbb legyen, ez tart vissza főleg szerintem, de ha van rá igény, szívesen.

És van egy problémám, amit nem értek, hátha tudtok segíteni. Az egyébként normális színvilágú képeim a feltöltésekkor kapnak egy erőteljesebb színvilágot, amit nem én csinálok, ez vajon miért van? Már a PS-ben jpg mentés web-re résznél így akar menteni, gondoltam kicselezem, sima mentés másként (csökkentett mérettel) itt a gépen a mappában marad is az eredeti szín, de ha feltöltöm, linkelem, már ez a nagyon erőteljes jelenik meg. ??? Olyan mintha plussz effektet, overlay módot dobnék rá, pedig nem!!! A blogon az összes képem ilyen. :( HELP!

Na tényleg eltűntem :D