Kép egymásnak

Didó a blogján indított újra Kép egymásnak játékot. Mindig szívesen veszek részt benne, most is örömmel jelentkeztem és vártam a sorsolást. Egy régi vágyam teljesült azzal, hogy Didótól kaptam oldalt, és nagyon örültem annak is, hogy én Krysty-nek csinálhatok képet.
Nem volt kialakult tervem, nézegettem szépséges fotókat Fanniról, nagyon tetszett a fénykép környezete is, nem akartam csak Fannit használni az oldalhoz, az eredeti fotó környezetét, hangulatát is szerettem volna megtartani az oldalon.

Ahogy nézem ezt a nagylányt, aki mégis olyan tiszta és ártatlan még, arra gondoltam, hogy ezt szeretném megfogalmazni az oldalammal, hogy őrizze meg sokáig ezt. A fantasy képeimnek ez a mozgatója, a gyermeki képzelet, a mese mind-mind olyan kincs, amit amíg csak lehet, meg kell őrizzünk a gyermekeinknek, mert védi őket. Ők egy kicsit másképp látják ugyanazt a világot, amit mi, amiben élünk. Ezt jelképezi ez az oldal. ezért az eredeti fotóra helyeztem át a képzeletet jelképező elemeket, amiket Lorie készleteiből válogattam össze, bár így a fotó háttere már nem is annyira látszik ;) (Visszaköszöntek ezek az elemek már korábbi oldalaimon is, valahogy szimbolikusan használom őket, pl. az ugyanebben a játékban korábban Didónak készített oldalamnál is), az üzenet is hasonló. )
Elkezdtem a neten keresni hozzá idézetet, és rá akadtam erre a versre, ami szerintem tökéletesen kifejezi, amint szerettem volna:

Horváth Csaba István: Mesefüzér

Majd emlékkönyv lesz a szívem

és megnyitom neked:

sok kacat között a mélyben

találkozom veled;

eltemetve percek alá,

összehordva száz titok:

átkutatva a sok nincset

te kincsként vagy ott.

Minden elsárguló percben,

túl gyűrött képeken

átsejlik egy fénymosoly,

s marad - maradsz velem,

bárhogy szalad az idő,

s bármerre is ragad,

szép sugarú lelkedből

egy darabka itt marad.

Nézlek, s már felnőni látlak,

és csak ígérhetek:

tudod, felhők vonulnak majd

kicsi hajód felett,

és viharok versengenek

érted - nem érnek el:

biztos otthon, kikötő vár,

hol csendes víz ölel.

Még egy kicsi ideig

tündérmesékben élj,

álomerdő fái között

kék egekről mesélj;

még egy kicsit, mielőtt

rád mordul majd a világ,

és rád fúj az igaz mesék

mögötti valóság...

Még egy kicsit gyűjtögesd

kosárkádba a fényt,

míg lehet, hagyd, hadd írjanak,

mint legtisztább mesét...

Eltűnhetnek gyermekmesék,

lesznek nehéz évek,

de az sohasem változhat,

hogy szeretlek téged.

Forrás: Szeretet

Az oldalam pedig (nagyban töltöm fel, rákattintva lehet nagyobban is megnézni :):

RAK for Krysty

 fogadd tőlem sok szeretettel:

All credits from Lorie Davison's kits

Én ezt a gyönyörű oldalt kaptam Didótól, ettől a fantasztikus csajszitól:

RAK for me

by Didó

Nézzétek meg a többi oldalt is Didó blogján, és gyertek ti is játszani! :)