A legnagyobb utazás

A Deviantscrap kapcsán támadtak fel a gondolataim, amiket egy ideje már forgatok a fejemben, és a képeim azt hiszem megfogalmazták helyettem, de most olvastam bele az egyik fórumbeszélgetésbe és ez megerősített abba, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel.

"In other galleries it would get over looked and passed by without a comment, but here I have lovely comments. I thank Hollie and every single other person here at DS for their kind support. It's also another reason why I would never criticize another person's work. It's not just digi scrapping - we put our hearts on the page."

Többször írtam már arról, hogy mennyire szeretem ezt a helyet, hogy jól érzem ott magam. De miért is? Mert ez az a hely, ahol nincsenek korlátok, ahol mindenki bátran próbálkozik, és lehet, hogy nem sok a komment, de értékes egytől egyig. Mert itt lehet bátran sötét oldalakat csinálni, a világunk valljuk be nem rózsaszín, mert itt művészetté fejlődött a digiscrap, mert itt nagyon érdekes embereket ismertem meg.

Érdekes végignézni a képeimet, (mindjárt itt az évvége, úgyis lesz majd valamiféle összegzés), mennyit alakul, változik az ember ennyi idő alatt. A kezdet kezdetén én is az emlékeimet örökítettem meg a scrap oldalak segítségével, Petrával új világ nyílt meg előttem, és csodálatos élmény volt az oldalakkal még intenzívebben átérezni ezeket. Most is sokszor nézegetjük ám ezeket, Petrának már saját albuma is van, karácsonyra is készül neki fotós scrap-es ajándék, mert azért attól, hogy nem ez van most előtérben nálam, készülgetnek egyéb ajándékok is, lesz olyan, amit majd itt is mutatok. És persze lesznek ezután is képeim a családi albumba is.
Most viszont, hogy Petra már nem olyan kisbaba, megnyílt a scrap-nek egy másik útja is előttem, és nagyon élvezem.  Érzem, hogy igen, megtaláltam a kifejezőeszközöm, otthonosan mozgok benne, mégis új titkokat tartogat minden oldal. Én megtaláltam magamnak azt a stílust, ahol ki tudom fejezni magam, képi eszközökkel el tudom mondani, amit gondolok, érzek, nem vetkőztet annyira meztelenné, mint mondjuk egy vers, mégis sokat elárul. Hatalmas kaland nekem, folyamatosan tanulok, és ami a legfontosabb: magamat tanulmányozom, és ezt fontosnak tartom, ez számomra az önkifejezés. Vannak szimbolikus elemek az oldalaimon, vannak amik visszatérnek, és valószínűleg a legtöbb tárgy, elem  sokaknak egyáltalán nem hordoz jelentést, csak (jó esetben) egy jól elhelyezett elemnek tűnik az oldalon , meg persze vannak akiknek jobban érthető, akik ismernek, akik többet tudnak rólam. Mert nem véletlenül kerülnek fel az oldalra, sokszor tudat alatt, de jelentést hordoznak. Van még mit fejlődnöm a szimbolizmus terén, de roppant érdekesnek tartom és igazi kihívás számomra.

"A szimbolista művész a jelenségvilág mögötti lényegi tartalmakat, az "ideákat" törekszik megragadni, ehhez fő eszközül az önmagukon túlmutató, sejtelmes jelentésvilágú jelképeket választja. Egy-egy mű képei rendszert alkotnak, melyek végtelenül sokféle jelentés-összefüggések felvillantására képesek."

A Deviantscrap.com-on kihívás is indult, ajánlom mindenkinek: Personal Symbology Challenge

"I love making symbolic pages and actually thinking about why I chose each and every element. But even on my 'non-symbolic' pages, I am always drawn to certain elements and colours that give more meaning to my page. I may not consciously be using symbolism, but it happens anyway!"

I also think that symbolism is very relevant here at DS. Many 'outsiders' see some of the art we create and just can't understand it. But that is because much of our art is symbolic rather than traditional 'photo +memory' . Whether it involves making art dolls or using stock photos or other 'untraditional' ways of scrapping it means something to us because of what those elements represent...rather than just how they look.

Én tuti nem hagyom ki, de még gondolkozom rajta. Az új (alakuló) blogkülső már ennek az alapja, Tara blinkije beindított. (Talán kicsit nehéz az olvasás az új felületen, még csiszolgatom, de előbb alszom egyet ;)

Majd mutatom mi lett végül belőle.
Amikor gondolkodtam, melyik készletet adjam meg Tarának, a Prince mellett döntöttem, és szerintem igazán jellemez engem. Ezzel a készlettel már sok oldalam készült, ez volt az, amihez Lorie bevett a csapatába, szóval külön helye van a szívemben. Zene és utazás... Passzol ;)

"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás" 

(Márai Sándor)

Holnap hozok új oldalakat a vadnyugatról ;), és leírom, hogyan nyomtattam itthon vászonra digiscrap képet.