Barát(ság)ok

A barátság elég intenzív érzés mostanában az életemben. Több összetevője van:

1. A Régi Barát

Idézek tőle, örülök, hogy blogot vezet, most újra feltűnt az életemben és én ettől boldog vagyok!
Olvasva az írásait, eszembe jutott, hogy mi az ami most hiányzik, vannak terveim, amik remélem hamarosan formát is öntenek:

"Van, hogy hirtelen felidéződik a múlt. A semmiből hirtelen előbukkan egy rég nem látott kedves arc. Valaki, aki régen a legkedvesebbek közé tartozott. Szinte a testvérem volt. Szavak nélkül is értettük egymást, mert a lányok ilyenek, ha barátok. Összekacsintanak, egyszerre szólnak, összeszinkronizálódnak. (...) a múlt a mai napig élénken úszik vissza az emlékek közül, ha ő eszembe jut - és gyakran eszembe jut. Aktív múltunk volt. Átszőtte a zene, a koncertek, az éjszakába nyúló levélírások – tinta, töltőtoll, papír – a súlyos világmegváltós elmélkedések, a bulizások. Rengeteg közös emlék."

2. Mostani barátok

Találkoztunk végre személyesen is Esztivel (Beszteri) és Timivel (Timo), vittük a gyerkőcöket is, és a Margit szigeten vertünk tanyát pár órára, ahol a szuper, szinte nyári melegben a gyerekek tudtak játszani, mi pedig kicsit beszélgetni. Igazán jól éreztük magunkat, hoztam pár fotó mutatóba, és lesz majd oldal is ;)

Eszti Julcsival

 Békanézés Petrával és Dáviddal

 Petra és Dávid

 Timi és Petra

 Petra és Dávid a fűben

 Nagyon aranyosak voltak, szeretgették egymást

 A három krampusz, Petra, Julcsi és Dávid (Beni közben bicajozott az apukájával)

 Én és Petra

Nagyon jó volt, és ha hiszitek, ha nem, izgulva vártunk mind a hárman a találkozást, annak ellenére, hogy tényleg szinte naponta beszélünk. :D Megbeszéltük, hogy megismételjük még, legyen ebből "hagyomány" ;)

“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Az, hogy újra dolgozom, visszahozta a munkahelyi barátnőmet, (nyáron újra fesztivál!!!) és kicsit eltávolította az itthoni barátnőmet, akivel amikor mind a ketten itthon babáztunk, sokat voltunk együtt.

3. A jövő (?)

Van, akivel még várat magára a találkozás, amit pedig nagyon szeretnék, úgy érzem eljutottunk már arra a pontra, hogy nagyon jó lenne élőben is találkozni a sok interaktív kapcsolat után. Sok mindent tudunk már egymásról, nem mutatunk hamis képet, mintha száz éve ismerném, de amíg nem látom, valami hiányzik.

Nagyon kíváncsi vagyok rá, egyre jobban, sajnálom, hogy nincs közelebb, meg hogy nehezen mozdul (ezért is ki fogok kapni ám ;)

Csak hogy tudd, várom...

"Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk. "

William Paul Young