Pénteken már egy hónapos volt Panka, repül az idő, kezdenek kicsit könnyebbé, vagy legalábbis tervezhetőbbé válni a mindennapok.
Az első két hétben nagyon kellett a mamák segítsége, mert a kis pöttöm mellett nem jutott semmi másra időm, no meg nekem is gyógyulnom kellett. Az első hetekben a legfontosabb egy újszülöttnél a bizalom, nagyon fontos az ilyenkor kialakult bensőséges viszony anya és baba között, mert a későbbiekre is kihatással van. Amikor egy kisbaba megszületik, biztonságot keres, minden simogatás, a szeretet minden megnyilvánulása nagyon fontos a számára. Régebben "rosszul nevelt" csecsemőnek tekintették azt, aki nem aludta át az
éjszakát, és a kiszabott etetési idők között is ételt vagy figyelmet
követelt. Ma már az igény szerinti szoptatás, a kisbaba igényeinek minden más elé helyezése sokkal elterjedtebb, a kórházban is erre biztatnak, és bár sokak szemében még mindig túlzott és furcsa dolog, tudom, én hiszem azt, hogy ilyenkor ez a legtöbb, amit tehetek a babámért, és nekem is fontos időszak ez, soha többé nem lesz ennyire az "enyém".
A mi első heteink sok-sok simogatásról, összebújásról, együtt alvásról szóltak és szólnak, a szoptatásnak nem csak az etetés a szerepe, hanem megnyugtat, biztonságot ad és összeköt minket.
Így volt ez már Petránál is, de akkor új volt minden, most sokkal tudatosabban élem meg. Bár az első napokban bele kellett jönni a dolgokba, azóta már megy minden magától. Vannak követelőzve sírások, amikor nagyon éhes, van, hogy kimerülve csak hozzám bújik és elszundikál, és mindig vigasz vagyok ebben a nagy, zajos és idegen világban. Ez az érzés csodálatos. Amikor már majdnem tele a pocak és felnéz rám, azt mondja a szemével: jó hogy vagy nekem.
Vannak nehéz napok, amikor egész nap megy a nyűgösködés, a sírás, sehogy nem jó, aztán egyszer csak egyik pillanatról a másikra elalszik, nézem kisimult pofiját, hallgatom, ahogy szuszog és boldog vagyok.
Órákig el tudom nézegetni, és ő is egyre alaposabban szemügyre vesz minket és maga körül a dolgokat. Most kezd hangokat kiadni, és próbálja magát kifejezni, egy két mosolyt is kaptunk már. (Felraktam az első "beszélgetésről" egy videót)
Már nem sír a fürdésnél, bár azért továbbra sem szereti, de elviseli :)
Nem ért persze ez az egész felkészületlenül, hiszen mondanom se kell, hogy a második gyerekkel már sokkal egyszerűbb minden, hiszen amiket Petrával már végigcsináltam, azok már ismerősek, tudom, hogy kb. hogy jönnek egymás után a különböző "korszakok", már nem ijedek meg, nem érzem elveszettnek magam, ha kicsit nehezebb is olykor, tudom, hogy minden nappal egy kicsit mindig könnyebb lesz.
A neheze most inkább az, hogy mindeközben itt van az én nagylányom is, akinek ugyanúgy szüksége van rám, a velem töltött időre, de le a kalappal, mert nagyon jól viseli. Meg kellett tanulnia, hogy mostmár sokszor bizony nem megy azonnal, ha kér valamit, kicsit várnia kell. Ugyanakkor csoda látni, mennyire szereti a kishúgát már most, és bizony Panni is megkülönböztetett figyelemmel fordul felé, annyira aranyosak. Ezzel lett teljes az anyaság érzés.
A reggelek simán indulnak, 8 előtt beérünk az oviba, Panni nagyokat alszik a babakocsiban. Utána miénk a délelőtt. Olyan jó itthon ebben a szép őszi időben. A délutánok nem könnyűek, hiszen Petrát ebéd után hozzuk el az
oviból, és ő is igényli a közös játékot délutánonként, ugyanakkor Panni
is sokszor "bejelentkezik" még. Azért ha csak lehet együtt játszunk és már
sok mindent tudok félkézzel, vagy akár szoptatás közben is csinálni ;)
A Facebook-on sok fotót mutatok a mindennapokról kollázsokon, a családi oldalon pedig ezek részletesen is megnézhetők.
Scrap-pelni még nincs időm, bevallom, már nagyon hiányzik, de most a lányok előnyt élveznek. Az élmények gyűlnek, lesz majd mit oldalba foglalni :) Egyszer-egyszer pedig azért már a géphez is idejutok, bár az egyenlőre rendszertelen, rövidebb-hosszabb alvásidőket most még inkább házimunkára, vagy Petrára fordítom.
